2014. szeptember 22., hétfő

Ami belefér

Egyik cimborám mesélte, milyen jól érezte magát hétvégén. Valami wellnes csodában növesztette a seggét, volt kaja és pia kifulladásig (állítólag kipróbálta a kaviáros-vajas-pezsgős koktélt az Én a vízilovakkal vagyok című filmből), szaunázott, pezsgőfürdőzött és még meg is masszírozták. Eszembe sincs leszólni az efféle csodaszanatóriumokat, de ha iszapfürdőt kívánok, kiruccanok mondjuk a Pécsi tóra, ahol a kényeztető sár mellett néha igazi folklór műsort is megtekinthet a szerencsés kiránduló. Ha masszázs kell, kajakba pattanok, s fél-egy óra múlva minden izmomat átgyúrja (néha túlságosan is) a műanyag hajótest és az evezés tempója. Kaja és pia? Az is van dögivel, csak hogy a legutóbbiakat említsem: pontytepertő, harcsahalászlé, romapecsenye, valamint (bár erre nem vagyok büszke) kutyafuttában egy emberes Big Mac menü. Persze a hozzávalókkal: sör, vörösbor, kóla...

Milyen az ideális hétvége? Például ha Bazsival kiruccansz egy közeli patak partjára, ami lassan elönti a környező falvakat, mégis kristálytisztán és nyugodtan vonul Dél felé, mintha nem tőle rettegne a fél megye. A lábad előtt a gyalogúton rabol a csuka, aminek megvan a maga romantikája, mint ahogy annak is, ahogy tenkara bottal caplatsz a vízben, s vadiúj adidaszod bánatos cuppogással adja meg magát a sorsnak.


Ha az elöntött kukoricaföldön kergetitek a domolykókat, mert megőrjítenek a csobogásukkal. Azaz más kergeti őket, te pedig szurkolsz, hogy az illető fülig süllyedjen a sárba, feldobva ezzel a közhangulatot.


Ha egy nagyszerű emberrel és egy igazi egyéniséggel rendelkező kutyával fedezel fel új vizeket, s közben néhány kilométeres körzetben egyetlen humanoid sem zavarja a köreitek.


Ha olyan árterületekre tévedsz kedvenc szappantartóddal, amibe biztosan beragadsz majd, mégis nekivágsz, mert a víz illata úgy hívogat, mint méhet az akácvirág.


Ha tizenöt méteres mélységek felett tesztelgeted DéPével az új felfújható kétszemélyes hajót, miközben elfelejtitek bedugaszolni a vízleeresztő nyílást, aminek következtében a Tribord fedélzete élményfürdővé változik. 


S ha ennek ellenére is kivételesen jól érzed magad, még akkor is, ha a többiek bucira fogják magukat csukával, s persze a nap egyetlen akciója akkor következik be, mikor a drótelőkét száműzted a zsinórról egy nagyobb csapó megfogásának reményében.


Ha kisfiaddal bejárod a környező erdőket egy kosár gombáért, és arra oktatod, mi a tinóru és a vargánya között a különbség (miközben persze te sem vagy biztos benne); titokban zsebre vág egy kisebb érdestönkűt, és másnap izgatottan bizonygatja az óvónéninek a gomba eredetét és ehető mivoltát.


S persze ha mindez nem lenne elég, vasárnap délután a gyerkőc még horgászni szeretne, amire vigyorogva bólintasz rá, mert a szombat túl rövid volt. Közeli tó, pontyok és keszegek cuppannak a kenyérrózsára, az idő szép, többet kívánni sem lehetne.


Ha egy szép halat te is kivarázsolsz kedvenc legyezőbotoddal...


...s miközben hazafelé autóztok, már tudod, mit fogsz otthon magadnak készíteni, mintegy jutalomképp a világbajnok hétvégéért.


Biztosan jó lehet velnesszelni. Együtt ázni néhány aranyfukszos vállalkozóval, vagy együtt izzadni a szaunában a többi zsírbüfével. Nekem (nekünk) jó ez is.
S hidd el, addig jó, amíg CSAK nekünk jó...

2014. szeptember 16., kedd

Őszi muzsika

Galonya felett most a szél
az erdő lelkét rázza-rázza. 
Suhogásában megremeg 
a vadászház borona-váza. 


Aranypénzét a megrohant, 
riadó bükk jajgatva szórja. 
A csapkodott, habos patak 
piros levelek úsztatója. 


 Hisztériás harkály sikolt 
- Jaj, ha a nyárba visszaszállna... 
Az üszkös csonkfenyők között 
a szélcsapástól hull a málna. 


A dorongúton a vihar 
eszelős pásztorlányt daloltat. 
A szomszéd málnavész körül 
bozontos medve szimatolgat. 


Egyszer a sors odasodor. 
Valami vár, talán a végem. 
A békesség, borona-ház, 
patakparti remeteségem. 


A könyveket elhullatom, 
egy lesz velem, Antigoné tán.
Írt szépségből csak ő marad 
a havasi külön planétán. 


A napjaim vasárnapok, 
magam a lázas, régi gyermek. 
A bükkökön nyestet lesek 
s örülök mohának s epernek. 


Ha vendég jön, vendégeim 
pásztorgyerek s esztena-lánya. 
Rétemnek sok virága lesz, 
nekem csak egy: a genciána. 


Ritkul a csokra s elmarad, 
síró madár a házra röppen. 
Kék-szajkótollas kalapom 
megvizesül az őszi ködben. 


Hűlő ködökből hó ered, 
ék hóteteje lesz a háznak. 
Csereklye-tűz. A farkasok  
az Istenszéken orgonáznak.


/Áprily Lajos/

2014. szeptember 1., hétfő

Kavalkád

Ha kezdő műlegyes horgász vagy, könnyen tévútra vezethetnek mások bevett szokásai, meggyőződései - nevezhetjük ezeket akár rögeszméknek is. Egyik leggyakoribb tévhit legyes berkekben az a duma, miszerint vásárolt műléggyel szégyen horgászni; aki ilyet állít, az gyönyörűen elmegy a lényeg mellett, sőt, még bele is rúg egy jókorát. 
Legyet kötni jó. Sőt, talán a legszórakoztatóbb és sokoldalúbb kreatív móka a horgászat területén, saját készítésű léggyel halat fogni pedig dupla élvezet. Azonban nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a boltban vásárolt műlégy is teljesen egyedi és utánozhatatlan, nem gyártósorról jön le, mint például egy wobbler, s éppen ez a legszebb az egészben: én kifejezetten szeretek ilyen csalikkal horgászni, hiszen magukon hordozzák a készítők "lenyomatát".
Több oka lehet annak, hogy valaki "bolti" legyet vásárol, kezdve a nem létező kézügyességtől a rossz szemeken keresztül a kényelemig. Én személy szerint azokat a legyeket veszem meg a netes boltokból, melyekkel nem szeretek bíbelődni (pl. kőlegyek), s melyeknek a kötése bonyolultabb a szokásosnál (pl. Game Changer): ilyenkor jobb, ha egy tökéletesen megkötött példányt tartok a kezemben, s "testközelből" látom az arányokat, buktatókat, mennyiségeket. 


A Flyman Fishing cégtől gyakran rendelek légykötő anyagokat (itt is olvashattál régebben a Fish Skull-ról vagy a Sculpin Helmet-ről), idén azonban kijöttek néhány igazán izgalmas műléggyel is, nemrég belevágtam és vettem belőlük párat. Mindig korrektek voltak (eleinte Magyarország nem szerepelt a postázási listán, de rövid levelezés után sikerült elintézni a dolgot, így nektek ez már nem okoz majd nehézséget), jó áron minőségi cuccokat küldenek, hadd csináljak nekik egy kis reklámot én is. 

Elöljáróban bemutatnám nagy álmomat, amire mindenképp szükségem lesz majd: ez a Fly Tester. Mivel a satumból kikerülő legyek nagy része balinra és csukára készül, nagy szolgálatot tenne egy ilyen alkalmatosság. 


És most következzenek a műlegyek (nem csináltam külön képeket róluk, a cég oldalán található fotók úgyis jobbak):

A Masked Bugger valójában egy speciális fejjel rendelkező WB, kifejezetten az ötletes fej miatt rendeltem belőlük párat, ez pedig nem más, mint a Fish Mask. Súlyozatlan, könnyű legyek kötésére használható, teljesen átlátszó, halfej profilú kiegészítő, azaz a testanyag színe szépen látszik a víz alatt rajta keresztül. Könnyen használható, korrekt áru cucc, én nagyon élveztem a használatát.


A Frantic Tail nevű termék számomra mindig feleslegesnek tűnt, ezért nagyon nem is foglalkoztam vele, de végül bekerült a szortimentbe egy Forage Fly, ami ezt az anyagot használja, persze balinos színben, s a mai "kádpróba" tökéletesen meggyőzött. Szerintem szeretni fogják az őnök is, persze ez még a jövő zenéje, de talán a héten össze tudok majd hozni egy komolyabb tesztet is. Mindenesetre a farokanyagból beszerzek egy párat az őszi pisztránghorgászatokra. 


Crafty deceiver. Semmi extra, süllyedő légy Fish Skull fejjel. Szintén korrekt módon mozog, a legkönnyebb típust szereztem be, persze a dobásnál vigyázni kell, mert könnyen derékba törheti a botot és a legyező karriert. 


Ha szeretném a nagy horgász-közhelyeket, azt mondanám, hogy a következő légy igazi balin mágnes lehet. A Masked Minnow-t mintha tényleg az őnök bosszantására találták volna ki, brutálisan ingerlő mozgása van, és a Fish Mask-nak hála, a víz felső részében gyönyörűen vezethető.  Első ránézésre a kedvencem lett, nemsokára rendelek hozzá egy kazalnyi anyagot és megkezdődhet a sorozatgyártás. 


Én ezeket a streamereket találtam bizalomgerjesztőnek, nemsokára újabb csomag jön majd, ami ugyanezen cég Nymph Head termékeit rejti majd (érdemes elnézelődni, a FFC nem véletlenül választotta szlogennek a The Next Generation szavakat), a realisztikus tungsten fejek mindenképp megérnek majd egy bejegyzést...

2014. augusztus 27., szerda

Fény az éjszakában

Bár régebben több sötétben halványan világító legyet kötöttem balinra, kipróbálni valahogy soha nem sikerült. Nem, mintha nem bíztam volna bennük, hiszen ha egy műlégy működik, jobb esetben több színárnyalatnak is működnie kell; inkább elfelejtődött, gyakrabban kerültek elő a hagyományos fehér és ezüst színek, s mivel az őnök kajálták őket, nem is foglalkoztatott mélyebben a dolog. Múltkor azonban szinte még sötétben szálltam vízre, s a dobozban kísértetiesen derengett néhány előző nap kötött Gurgler (vagy ahogy a FTF-en évekkel ezelőtt elneveztem: Glowgler), így tettem egy próbát velük. Mint nemrég olvashattátok, balinék kitörő örömmel fogadták az újdonságot.
Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy az egyszerű "nappali" színek is bejöttek volna, mindenesetre hatalmas élmény volt látni, ahogy a vakuval feltöltött, felszínt karcolgató műlégy mögött felpúposodik a víz és lepattintja róla egy-egy virgonc fenekeszeg. Mivel a hozzászólásokban és mailben is jeleztétek, hogy lenne igény egy step-by-step bemutatóra, úgy döntöttem, feldobom a légy készítésének menetét. SBS azonban nem lesz belőle, ugyanis alap gurglert kötni mindenki tud, aki nem, az tanulja meg. Annyival kiegészíteném a dolgot, hogy a kötés végén én fejnél a foamot mindig visszahajtom és ott is lekötöm (ahogy a  képen is látható), egy kis extra pop-ot adva ezzel a popper jellegnek. 


Nézzük inkább, miből is áll ez a kis szentjánosbogár. A test nálam a poppereknél általában kristályzsenília, a horog tetszőleges, a cérna is. Első lépésben előkészítjük a foam lapokat, ehhez két dologra lesz szükségünk: egyik a Hareline cég UV Chewee Skin nevű nagyszerű anyaga (ha dolgoztál Sili Skin-el, valami hasonlót képzelj el), különféle színekben, én gyöngyház színűt használok. 


A másik a Piketrek által forgalmazott öntapadós foam, ajánlom mindenkinek ezt a packot megvásárlásra (20 darab különböző színű lap potom 5 fontért), főleg, ha polibogár rajongó vagy, tuti kombinációk hozhatóak össze belőlük, igen jól ragadnak.


Az UV Skin-t egyszerűen összeragasztom a kiválasztott (általában chartreuse vagy fehér) foam tapadós felével, ebből lehet később vagdosni a Glowgler úszó testeket. A légy farka szintén Hareline termék, UV Minnow Belly néven kapható, mást nem is kötök mellé, felesleges.


Nagyjából ennyi, ezek alapján mindenki össze tudja hozni a saját Glowgler-ét. Még egy apró tipp: ha "lemerül", töltsd a fényképező vakujával, ne fejlámpával, erősebben és tovább világít.
Jó szórakozást és ordas balinokat kívánok hozzá!

2014. augusztus 22., péntek

A Hold sötét oldala

Ebben a bejegyzésben ismét eltérek kicsit a szokásos vonaltól, megint zenéről lesz szó. Május 30-án életre keltek ugyanis kis városunkban a Pink Floyd együttes halhatatlannak számító dallamai a Floyd Feeling címzetű műsor keretében, a RockToRock együttes előadásában. 


Ezen a kis rendezvényen - melynek kifejezetten nagy visszhangja lett - különben a baranyai műlegyes klub is szép számmal képviseltette magát, s hogy mi köze ennek a blognak az egészhez? Nos, a magyar szövegek nagy részét nekem köszönhette a közönség. Hogy ez áldás vagy átok, döntse el mindenki saját maga, mindenesetre fogadjátok szeretettel a koncert egy részét digitalizált változatban. 

Hazafi Tamás - billentyűs hangszerek, sampling, video 
Rézműves Gábor - ének, vokál 
Gálffy Gyula - dob, percussion 
Zsiborás György - gitár 
Peti István - basszus, ének, vokál 
Schrämpf Mária - ének, vokál 
Hock Roland - saxofon, vokál








2014. augusztus 19., kedd

Ferivel a mólón

Csend. Pislákoló lámpák, hajnali fény, kihalt sétány. Varjúcsapatok szemezgetik az emberek után maradt szemetet, éledezik a víz, itt-ott kishal ugrik. A vadkacsák csapatokban bújnak elő a nád rejtekéből, kétlábú sehol, csak néhány ezüstkárásztól megcsömörlött daraszobrász kókadozik az üvegbotok mellett. 
Én így szeretem a Balatont. Üresen, buli- és hangzavar mentesen, a maga természetes szépségében. Ilyen volt ma reggel is...


De ne ugorjunk annyira előre, kezdjük a tegnapi nappal. Ferivel volt randim a mólón. Tudom, hülyén hangzik, inkább kezdem előröl: ha a Steveolson nevet említem, mond neked valamit? Ha engem olvasol, akkor biztosan. Sztív (ahogy mi hívjuk blogger-körökben) a balatoni sügérpopuláció réme, vertikális guru, és hatalmas alak. Persze kikéri majd ezeket magának, de sebaj, akkor is így van. Mivel a füredi bornapok közelébe vetett a balszerencse (és a családi többség szavazata), gondoltam, miért ne kössem össze a kellemeset a haszontalannal, így hoztuk össze azt a bizonyos randevút. Igen, a mólón. Meg a kikötőben. Meg a révnél...


Idén több ismeretlenül ismerős pecással hozott már össze a sors, így tűkön ülve vártam a hétfői találkozót; átvészeltem egy állatkerti sétát, valami szörnyű koncertet, bazározást, s egyebeket, melyek után úgy éreztem, tényleg megérdemlek legalább egy gigantikus csapót, meg néhány szép kövest. Esetleg egy hármas fogast. Persze csak a balinok után...

Az időjárás azonban elég lelombozó volt, a víz zavaros, az éjszaka kíméletlenül hideg, párosítva mindez erős déli széllel, így nagy reményeket nem is fűztem a dologhoz, maradt a találkozás és a közös peca ígérete. Feri alátámasztotta baljós sejtelmeim, az utóbbi néhány horgászat alkalmával inkább kis sügérkéket fogdosott.
Sebaj, belevágtunk. Öt perc alatt - míg én a semmihez sem hasonlítható balatoni napfelkeltét bámultam - az orrom alá nyomott kettő csapót, mire visszatértem a sztratoszférából és horgászni kezdtem.
Halat sem nagyon láttam, kapásom meg abszolút nem volt, így helyszínt váltottunk, következett a kikötő. Feri itt már elemében volt, szépséges kősüllővel indított.


Majd termetes sügérrel folytatta a sort.


Néha beugrott egy-egy süllőcske is.


De a sügér volt a fő attrakció.


A kikötő egyre hangosabb lett a humanoidok életritmusától, így ismét váltottunk: következett a móló, éppen az Apátság alatt. Állítom, hogy a Balaton évről évre szebb lesz, de tisztább mindenképp. Változhat valami pozitív irányba is?


Feri itt is csodaszép köveseket fogott. Régebben ez a hal valahogy hidegen hagyott, de egyre jobban kezdem megkedvelni. 


Számomra ez lett a nap hala.


Az ember azt hiszi, milyen könnyű vertikálisan horgászni. A túrót. Elnézegettem Sztívet, ahogy emelgeti a gumit, egyszerű, berögződött mozdulatokkal, míg én táncoltattam, rángattam, cincáltam szerencsétlen halak orra előtt, akik valószínűleg jót röhögtek a próbálkozásaimon. Hiába, ezt is meg kell tanulni. 
Egyre melegebb lett, így búcsúképp kaptam Feritől egy Vagasky nimfát, meg néhány tanácsot a továbbiakra nézve, s ő hazaindult, én meg a vízbe vetettem magam egy közeli strandon, s a helyi késdobálóból kiszűrődő techno andalító ritmusára álomba szenderültem. Délután végigszenvedtem egy sor újabb haszontalan programot, miközben a következő hajnali pecán járt az agyam. 

Ma reggel még korábban értem a kikötőbe, s nyolc óráig vallattam a vizet keményen. Meg is lett az eredménye: négy szép köves, jónéhány sügér, köztük két nagyobb, egy darabos naphal, s a kikötött vitorlások között Bonito wobblerre egy kisebb balin, ami a parttól nem messze le is maradt. 





Bár nem fogtam hülyére magam, mégis fülig ért a szám. Két dolgot megfogadtam: hogy ide ősszel mindenképp visszajövök, és hogy beszerzek magamnak egy nagyobb rakományt a Vagasky nimfákból. 
A sétány újra zúgni kezdett az emberektől, én meg visszavonultam pihenni és megírni nektek ezt a bejegyzést. Ferinek köszönök mindent, felejthetetlen élményt szerzett nekem ezzel a horgászattal!

2014. augusztus 17., vasárnap

A füredi Bodorka

Balatonfüreden idén egy új "turistalátványosságot" (de szép szó!) adtak át, mely a Tagore sétányon terpeszkedik el, s kifejezetten modern külsővel riogatja az arra sétáló gyanútlan nyaraló közönséget. Ez a Bodorka - Balatoni Vízivilág Látogatóközpont. 


Idei nyaralásunk alkalmával mi is betértünk körülnézni - leginkább Kisbalu ismereteit szerettem volna gyarapítani a magyar halfaunát illetően. Sajnos (vagy dehogy sajnos!) kiderült, hogy a kölök a halak nagy részét öt évesen nemhogy ismeri, de nagy részüket meg is fogta már, mindenesetre érdeklődve hallgatta lelkes meséimet a halacskákról.


Különben a Bodorka nem más, mint aszongyahogy:


Az egész évben látogatható épületben 17 akváriumban mutatják be a Balaton halait illetve a befolyó patakok élővilágát. 36 halfaj látható, a kettő tengervizes akváriumban pedig Füred testvérvárosából, Opatijából érkező 15 fajta tengeri hal kapott helyet. 
A balatoni halról, a Bodorkáról elnevezett látogatóközpontban minden akvárium mellett érintőképernyős információs táblákat helyeztek el, így minden bemutatott halról bőséges ismeretanyagot találnak az érdeklődők. A 460 négyzetméter alapterületű épületben a beltéri akváriumok mellett egy kültéri medencét is kialakítottak, a gyerekeket kisebb játszótér is várja. 
Kialakítottak egy extra méretű, tizennégyezer literes akváriumot is, amely igazi látványosságnak ígérkezik. A térségben egyedülállónak számító látogatóközpont, a szezonon kívül is tartalmas programokat nyújt majd a turisták számára. A minden nap 9-19 óra között nyitva tartó Bodorkába ezer forint a felnőtt belépő, a gyerekek ötszáz forinttért látogathatják, míg a fürediek, a diákok és nyugdíjasok 750 forintos áron. Csoportoknak, családoknak további kedvezményt adnak.

(Forrás: balatonfured.hu)




Ha errefelé nyaralsz, érdemes egyszer bekukkantani ide is, annak ellenére, hogy nagyon intenzív nézelődéssel együtt is szűk 15 perc alatt végignézheted a tizenpár akváriumot. Vártam a nagy csukát, nagy harcsát, de ez utóbbiból például egy darab kitömött példányt láttam csak, viszont szép pontyok vannak, és nagy örömömre még egy jobb sorsra érdemes balin is grasszált köztük. Kicsit vérszegény élmény volt, de a gyerkőcnek tetszett, így nem tartottam kidobott pénznek az ezerötszáz forintot. 


Ja, a tizennégyezer literes akváriumot hiába kerestem, nem találtam. Úgy látszik, elveszett a nagy tervezgetésben...

2014. augusztus 3., vasárnap

Kajakkal a mezőn

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon várom, hogy vége legyen a nyári hónapoknak és ránk mosolyogjon az Ősz. Persze nem azért, mert az idei nyár annyira gatyarohasztó lenne, inkább azt várom, hogy a vízpartokon viselkedni nem tudó agybeteg városi nép visszatakarodjon a panelekbe a tévé elé, és elkezdődjenek az igazi pihentető pecák. Egyetlen nagy előnye van a nyárnak: túráimat összeköthetem egy-egy családi mininyaralással (azaz kellemeset a kellemessel).


Mohács régóta a szívem csücske. Van hangulata, szép, s a legnagyobb előnye, hogy viszonylag közel van a Duna (éppen a kertek alatt). Egyre jobban megszeretem az öreg folyót, s bár az idén a megszokottnál is sértődöttebb Dráva mindig a szívem csücske marad, egyre gyakrabban leszek majd jelen ezen a tájon is. A város szélén találtam egy kedves kis lovasfarmot (a wellnestől meg az jakuzziktól a hideg ráz, ezért általában a "falusi turizmus" címszó alatt böngészem a világhálót), ide érkeztünk erre a hétvégére. Megszokhattátok, hogy viszonylag gyakran írok ilyen helyekről (nem titkolt szándékom, hogy ezzel tippeket adhatok másoknak is az igényes szálláshelyeket illetően): a Pegazus Lovasfarmról van szó, igényes és tiszta szobák, rendezett és csendes környezet, azaz minden, amire az ember fiának szüksége lehet. 


Vacsora a Dunára néző Révkapu étteremben (vegyes halpörkölt csukából, harcsából, pontyból és süllőből túrós csuszával, pedig nem is szeretem a halat!), aztán egy kis séta a kikötőben...jól hangzik? 
Jó is volt. Szeretem az ilyen kirándulásokat. Persze az ártéren, két fa közé lógatott függőágyban, nyárson sült, kicsit megégett hallal; na, az az igazi életérzés, de nem cserélném le ezeket a kiruccanásokat sem...
Természetesen az idillt megint sikerült elrontani, a közeli hotel tetőteraszán megszólalt a modern kor magyar zenéje (azaz a leggusztustalanabb mulatós roma dajdaj); mint megtudtuk, keresztelőt tartanak, a félmillió wattos erősítőkből olyan hangerővel csapott le ránk a fergeteg, hogy a közeli kopjafák alatt a mohácsi csatában elesett ősök is a fejükhöz kaptak. Mindenesetre a kis fogadó zenészeinek produkcióját (megjegyzem, igazi hangulatot teremtettek magyar és horvát nótáikkal) teljesen elnyomta a kakofónia, így fizettünk és távoztunk. A "bazi nagy roma keresztelő" azonban velünk maradt, mert szállásunkon, a város szélén csukott ablaknál is hallottuk, ahogy a Mercikkel és Béemvékkel érkező büszke családtagok ünneplik a kis herceg  vagy hercegnő megkeresztelkedését, s valószínűleg velünk élvezte összeszorított fogakkal közel tizenhatezer mohácsi polgár is. Hiába, a pénzzel együtt ritkán osztogatnak észt...



Este megnéztem magamnak a vizet, hogy hajnalban könnyebben odataláljak (a sötétben ugye minden tehén fekete), a vízben állva lengettem egy kicsit. Sötétedés előtt megjelent az egyik HVCS (helyi vagány csávó) a nősténye oldalán, megmutatta neki, hogy úszik egy igazi atléta. Mivel mások tisztelete rég kiveszett a világból, ezt éppen az én irányomba tette, így a rablások abba is maradtak. Vissza a szállásra, izgatott alvás (tudod, amikor tíz percenként felébredsz, az órát sasolod, hülyeségeket álmodsz, miközben a veled egy szobában aludni vágyók idegeire mész). Négy órakor rugóként pattantam ki az ágyból, s a hajnalpír már a vízparton ért...


A boldogság eme tiszavirág-életű pillanatában tudatosult bennem, hogy nem hoztam magammal pergető orsót. Ez utoljára tavaly tavasszal fordult elő velem a Dráván, akkor sovány vaddisznó vágtában bekocsikáztam Harkányba, a Tescóban megvettem a legolcsóbb gyerek pergető szettet és egy tekercs Old Captain (!) zsinórt, így megoldódott a dolog (és nem mellesleg nagyon jót horgásztam, igaz, a nap végére az orsó megadta magát). Egy rövid idegroham után most is rájöttem, hogy nincs minden veszve, a Pikesaber is a kocsiban van, igaz, csukákra feni a fogát, de talán a dunai balinokat sem veti meg. Kicsit féltem tőle, mert tízes bottal olyan lehet balinozni, mint három óvszerrel szexelni, de mint kiderült, nem is volt olyan vészes a dolog, tekintve bálint komáék vérmes természetét, és az alaposan megemelkedett vízszintet. Rövid tanakodás után egy szinte még meleg "glowgler" került a horogra (két nappal előtte kötöttem, ha van rá igény, teszek fel SBS útmutatót), s egy zárás belső, lassú részét céloztam meg vele, ahol éppen reggelizni kezdtek a fenekeszegek.
Mint az őrült, úgy csapta le a felszínről az első halacska a legyet. Nem volt nagy, és úgy is mondhatnám, hogy - sajnos - etalon lett a továbbiak számára.


Nem is szaporítanám a szót, ismét balinóvodába botlottam. Valószínűleg mélyebben kellett volna keresgélni a nagyobbakat, mindenesetre a 30-80 deka körüliekből jött jónéhány pákosztos példány. Gondolom, elnézed nekem, hogy nem készítettem mindegyikről egyenképet, a legnagyobbat, egy kiló körüli harcos szépséget kaptam csak le ellenfényben. Egy kettes körüli a hülyeségem miatt (ismét!) lelépett, de a hajnali csendben dorbézoló őnök feledtették velem a malőrt.



Mivel a szállást tízig el kellett hagyni, és még a táj jellegű villásreggeli is előttem állt, nyolc óra körül befejeztem a horgászatot. Lavíroztam a Dunán, a holtágon, betévedtem egy víz alatt lévő mezőre, és - ha hiszed, ha nem!- eveztem is rajta.



A kajak pillanatok alatt megtelt pánikba esett, menekülő rovarokkal. Ha a karma valóban létezik, a mai mentőakcióm után az élet császára leszek; tízesével másztak a nyakamba, karomra, lábamra a rémült pókok, szöcskék, bogarak. Néhányat leráztam, de öt mászott a helyébe, így nem izgattam különösebben magam, inkább a biztonságos part felé kormányoztam Noé bárkáját.

A vízparti ingatlanok büszke tulajdonosai már ébren voltak. Az egyik impozáns épületben valószínűleg reggeliztek, mert zengett a víz az artikulátlan üvöltéstől. Az idillnek vége szakadt, ismét visszakerültem derék fajtársaim közé, ment a bazdmeg ezerrel, valami spiné visítva röhögött a bakok altesti poénjain, közben valószínűleg egymás után csúsztak le a felesek és a sörök a vajas kenyér mellé. Felvettem, amit műveltek, szerettem volna megosztani veletek, de a felvett anyag meg sem közelíti a szomorú valóságot.
Szerencsére lassan itt az ősz... 

 
© Copyright 2009 Clog Fly Fishing