2014. október 18., szombat

Hatóságilag!

- Jó reggelt, Magdi néni!
- Jó reggelt, Emese, drága! A boltba mész?
- Igen, Magdi néni, reggeli kell a családnak.
- Gyere menjünk együtt. Hogy van Lajoska?
- Köhög még Magdi néni, de semmi baja. Azért még fekszik egy kicsit a héten...


- Nagyon helyes, Emese. Te, képzeld, a szomszéd korán reggel zörgött már az autójával, mondom neki: hová megy hajnali nyolc órakor? Aszongya, hogy horgászni.
- Megáll az eszem!
- Mondom neki: ebben a csúnya időben? Hiszen tegnap egész nap esett az eső, ma meg köd van. Erre visszavakkantja, hogy miért, ősz végén napozni kellene?
- A szemtelen.


- Az hagyján, Emese, drága, de vitte magával a kisfiút is! Szegénykém öt éves még csak, de cipeli mindenhová horgászni. Esőben, sárban, meg a legnagyobb melegben. Képzelje, mi volt ma szegény gyereken: gumicsizma!
- Ilyenek ezek, Magdi néni!
- Na, de az anyja sem kutya. Este hétkor viszi le sétálni, pedig már sötét van, majd meghűl az a szerencsétlen gyerek. És akkor játszanak meg futkároznak a ház körül, mint az őrültek.
- Állatok ezek, állatok!


- Gondolj bele, drágám, nemsokára itt a tél, jönnek a nagy fagyok, talán hó is esik majd, megesküdnék rá, hogy akkor sem bírnak majd nyugton maradni a jó meleg szobában. Ez az ember képes lesz télen is magával vinni azt a kisfiút. Télen! Kérdem én, milyen ember az ilyen?
- Állatok, én mondom...
- Neked szerencséd van, Emesém, a te drága jó Matyid nem engedné, hogy télvíz idején megfagyjon a gyerek a parton.
- Szerencsére Lajoska is jobban szeret inkább otthon lenni.


- Mondom én, hogy szerencséd van. Na, de ez az ürge, amilyen felelőtlen...képzeld, múltkor sáros melegítőben hozta haza a kisfiút! Az anyja meg csak nevetett rajta, egyszerűen nem értem az ilyen szülőket. Nem elég, hogy megfázik, még sáros is az a szerencsétlen! El kellene venni az ilyenektől a gyereket! Hatóságilag!
- Bizony, hatóságilag!


- Benn a szobában meleg van, ahelyett, hogy ebben az ítéletidőben kimennének, inkább keresne neki valami jó kis mesét, aztán nézhetné akár egész nap. De neeeem! Ezek kimennek a vízre. Majd jól beleesik valamelyik, aztán megnézhetik magukat.
- Meg ám!


- Látod, Lajoska is biztosan kinn fázott meg, talán iskolába menet.
- Kicsit köhög még...
- Látod, látod, hiába mondom ezt a mi szomszédunknak, mindig csak mosolyog rajtam. Aztán majd lesz ijedtség!


2014. október 15., szerda

Ülj le mellém...

...valamit mondok; szomjas vagy, látom, egy üveg bort kibontok...figyelj!


Tehát helyezd magad kényelembe a kanapén, megmutogatom legújabb képeimet. Nem, nem családi fotóalbum, gondolom, babapopsira a legkevésbé sem vagy kíváncsi; mutatok neked inkább valami sokkal érdekfeszítőbb albumot. 
Tudod, Boszniában jártunk. Igen, igazad van, nemrég voltam, de hazaérve néha szinte honvágyam van, vágyakozom a nagy hegyek és a zuhogó folyók után...különben se szólj bele, mert elteszem az albumot és nézheted az ertéelklubbot esti program gyanánt...na!

Szóval: Bosznia! Műlegyezni mentünk a cimborákkal, méghozzá október közepén. Kicsit csúszott a vénasszonyok nyara, így belecsöppentünk a harminc fokos bosnyák őszbe, ami jó is volt, meg nem is; mindenesetre a Nektar sör még mindig finom, a hegyi emberek még mindig kedvesek, és a Folyó is rendületlenül csörtet a medrében. Nézd csak: igazi hegyi tempó, DéPé éppen benne áll a közepében. 

Nagy szerencsénkre hal is van a vízben, méghozzá pisztrángok és pérek, szinte a lábunk elől szedegették az apró kőlegyeket. Ő egy szép sebes, meg is lett fogva őkelme. 
Azt kérdezed, hogyan? Mondom, műlegyező felszereléssel. Könnyű bot, könnyű orsó, pici szárazlegyek és nimfák. Nézd, itt éppen benn állok a vízben és fogom a halat. Így kell csinálni, e!

Itt meg Domy próbálja lépre csalni a mohos hátút, általában sikerrel. No, később mutatok róla olyan képet is, amin hatalmas halakkal pózol. Mondom később!


Itt megint csak én, egy másik helyen. Nézd csak a képet, micsoda bottartás, micsoda elegáncia!

Ő még elegánsabb, de neki lételeme a víz. 
A következő kép lesz a 2015-ös Rudi Heger katalógus borítóján. Szandra rója éppen a habokat, technikája és eredményei alapján lassan felsorakozik a műfaj nagy női alakjai közé. Legyet úgy köt, mint Helen Shaw, úgy dob, mint Joan Wulff és olyan kalandokban vesz részt, mint April Vokey. 

Tápolás a Folyónál, vagy ahogy Zsákos Bilbó mondaná: "nincs jobb, mint egy forró fürdő, aztán kései reggeli a gyepen". Hogy megmaradjon a Megye hangulata, utána DéPé-vel elfüstöltünk egy-egy pipányi lápatoroki dohányt is.
Útitársunk is akadt, Tigi személyében. Ő a környék híres kérész- és egérvadásza, hűségesen ragaszkodott hozzánk, annak ellenére, hogy megismerkedésünk alkalmából laposra tapostam a farkát. Nem, nem DéPé-nek, a képen a fekete-fehér a macska...
Most mondd azt, hogy a műlegyezés nem sport! Domy itt éppen egy dupla-csavart-fordított tornagyakorlatot mutat be, közben pedig egy egész napos lengetés után még egyensúlyoz is a nyálkás köveken, persze a sodrás közepén. Ennek ellenére ez egy olyan kirándulás volt, amikor senki sem esett bele a vízbe. Még én sem...

Ezt a műlegyet unalmamban hoztam össze pár perc alatt, egészen élethű lett...Bevetted? Jól van, nem műlégy, hanem egy élő tegzes, aki megállt egy röpke pihenőre Domy kezén. 

Itt Bazsi csócsálja önfeledten a mezá-t, azaz a hagyományos bosnyák reggelit. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a négy napos túra alatt a társaság összesen tizenöt kilót hízott, köszönhetően a helyi konyha sajátosságainak és Domy villásreggelijeinek, melyek fészekaljnyi tojásból, rengeteg hagymából és fél oldal szalonnából készültek.
Szandra és Domy éppen azt nézik, ahogy a hajnal hasad a Folyó felett. Nézd, még néhány tájkép, nehéz betelni Bosznia természeti csodáival.
Mi van, sajtkukac van a fenekedben? Mondtam, hogy mutatok halakat is, nem? Rögtön itt is van az első, a kedvencem, a kép címe: Pérportré. 
Ő is pérecske, az egyik legfogósabb legyemmel a szájában. Kár, hogy suhog a levegőben dobás közben. Igen a légy. Nem a pér.
Ismét pér, méghozzá egy combosabb darab, DéPé kis Snowbee botjával. Minden trükköt bevetett, de a #22-es CDC szépen akadt, a pálca pedig olyan jól dolgozott, hogy elhatároztam, én is beszerzek magamnak kispatakozni egy Hóméhet. 
Ő már pisztráng, meglepetten bújt el a bot mögé a nejlonba öltözött kétlábú elől. Szép, ugye? Inkább a kisebb és a közepes méret volt a jellemző, elvétve sikerült fogni egy-egy nagyobbat.
Ez egy sebes pinyó zsírúszója. Nagy rajongója vagyok a zsírúszóknak, minden halat szeretek, aminek zsírúszója van. Éljenek a zsírúszók!
Bazsi első műléggyel fogott pérhala, az arcáról talán leolvasható a lelkesedés, valószínűleg egy tízes harcsával nem cserélte volna el ezt az élményt. A mosolyt ezután nem lehetett levakarni az arcáról, amit teljes mértékben meg tudok érteni. 

Nézegesd meg ezeket a fotókat, gyönyörű halak mind. Ha lehetne sem lenne lelkierőm megkopasztani és kifilézni őket (szerencsére nem lehet). Elegancia felsőfokon.



A banda női versenyzője is kivette részét a jóból, fogott pisztrángokat és péreket, ráadásul nem is az apróbb fajtából. 


Igen, ügyes vagy, egy gyönyörű pérrel fotózkodik éppen.

Ezek pedig Domy halai. Rengeteget járt már ezen a vízen, van rutinja (és türelme) bőven, amint halai is mutatják. Néha leülök mögé a partra és figyelem, ahogy legyez, szinte ugyanakkora élmény, mintha én horgásznék. Ha megnézed a képeket, itt kezdődik a Pér...igen, nagy P-vel.
 Persze fogott pisztrángokat is szép számmal.

Ezek a képek pedig már hazafelé készültek. Jajca vára, A Vrbac és a Pliva folyó, emberek, tájak, emlékek...feledhetetlen emlékek...tévedsz, nem pottyantós vécék ezek, hanem régi kis vízimalmok a Pliva tó alatt. 
Big Tomról is készültek sztárfotók, itt éppen az egyik kis fahídon pózol. Valószínűleg jóval több helyen járt már, mint én, mégis ezen a vidéken szeretne megöregedni. Én személy szerint a végrendeletembe fogom foglalni, hogy melyik péres pool feletti mezőn temessenek el, onnan jól látom majd a szedéseket minden reggel. 
Hazafelé, jóval kevesebb lelkesedéssel. Vár minket a nagy magyar valóság!
Hunyady Mátyás híres vára Jajca városában. A várat Hervoja építette 1400 körül, majd a kor követelményeinek megfelelően néhányszor gazdát cserélt, végül Mátyás király kaparintotta meg, aztán néhányszáz évi csatározás után végül 1995-ben ismét Bosznia része lett. 
Várrom a Vrbac mellett, telével fotózva. Nem tudom, mi lehet a neve, hogy magyar, bosnyák, horvát, szerb, török vagy osztrák kezek építették-e, mindenesetre magával ragadó a hely romantikája. Nézd meg a többi fotót is: hát nem csodálatos ez az ország? 
Nagyon csendben vagy, kiskomám. Tetszettek a képek? Gondolom. Ne csodálkozz, hogy ferde hasonlatként honvágyat emlegettem az elején. Egy ilyen vidék a hajadnál fogva ragad meg és nem ereszt életed végéig.
Tedd az albumot a helyére...úgy, most mehetsz játszani a többiekkel... 

2014. október 3., péntek

Ez igen!


Tudod, az ember hajlamos szemet hunyni a magyar horgásztársadalom fokozatos eligénytelenedésén. Elmész amellett, hogy az úgynevezett horgászirodalom ugyanazon emberkék kétszótagú röfögéséből álló szösszenetek sokasága; az sem szúr szemet, hogy míg az újgazdag pecás szarvasgombás bojlival eteti a zsírpontyokat, addig a szomszéd kisgyerek daralevest eszik minden nap; talán még az sem zavar annyira, hogy napjaink keccsenrilíz pecásai lassan egyházat emelnek az eszme tiszteletére, és megégetnek mindenkit, akik ajkukhoz merik emelni a Szent Hal húsának akár egy darabját is...

Az a helyzet, hogy a következő eset nálam azért kiverte a biztosítékot. Nem én találtam rá, Atyafi küldte el néhány, az alkotókat illető extrán brutális (és jogos) jókívánság kíséretében ezt a csodát:


Kurva halászok. Szép. Gondolom sokat töprengett az a neoprimitív zseni, aki kiagyalta a szlogent. Potom 3.500 forintért hozzájuthatsz ehhez a csodához, aztán lehet rángatni a cerkát, mekkora király vagy, hiszen csatlakozhattál a halászgyűlölő horgászelithez. Szándékosan nem írom le, melyik horgászportál árulja ezt a ruhaneműt, mert még reklámot csinálok nekik: mindenesetre irántuk érzett (megmaradt) tiszteletem ezzel a béka segge alá zuhant. Egyébként is, aki ilyet hord, az (idézem): "vállalja, hogy ő bizony horgász, a keményebbik fajtából". Hmm...

Elképzelem, ahogy Zolika (természetesen találomra választott névről van szó, mindenféle egyezés a véletlen műve) ebben a műremekben rándul ki a vízpartra, és összetalálkozik néhány halásszal; tegyük fel azt is, hogy a kereskedelmi tévék népnevelő hatása miatt a "fáking" szó jelentésével nagyjából mindenki tisztában van. Két végkifejlet lehetséges: az elsőben Zolika "keményen" vállalja a véleményét, a még keményebb halászok pedig bucira verik a fentő nyelével. A másodikban (és ez a való világ) Zolika beburkolózik Sebile feliratú kabátjába és csöndben elmereng a parton, mintha a világ legtermészetesebb dolgának tartaná a vízbe helyezett varsákat. 
Félreértés ne essék: NEM a természetes vízi halászat mellett ágálok, sőt! Egyszerűen egyre kevésbé tolerálom az ilyen primitív emberi megnyilvánulásokat (és magukat az embereket is). Írhatnám azt is, hogy kár lesüllyedni a halászok szintjére, de ez nem igaz (legalábbis én még nem láttam Fucking Anglers feliratú ruhákat sehol). Egyszerűen kár lesüllyedni. Pont. 
Kicsit olyan íze van a dolognak, mint amikor magyar jobb és baloldal kurvaanyázza egymást. Miért teszik ezt? Mert egyiknek sincs épkézláb belpolitikai programja. A másik felet elküldeni a picsába a legkönnyebb dolog, és ezzel bónuszként szépen leplezhetjük saját tehetetlenségünket is. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy az ominózus pólót büszkén viselő horgásztárs ük-ük-ük-ükanyja sem volt még kéjes gondolat sem, mikor az általa megcsúfolt halász elődje már ezt az ősi mesterséget művelte. 

Ha esetleg valaki mégis meglovagolná ezt az éppen fellángoló üzleti lehetőséget, számára készítettem néhány pólótervet. Lássuk. 


Halevő daraszobrászok pólója


Multisok pólója, természetesen ugyanez van peremfutósban is



Fonottzsinór hívők pólója (ez is kapható lenne a másik oldalt fikázóban is)


És a klasszikus póló, halászoknak, zöldeknek, strandolóknak, vadászoknak, kenusoknak, etc, etc

Annak ellenére, hogy egy szomorú dologról van szó, egész jól szórakozunk a végére. Lehet, hogy kár is ekkora feneket keríteni neki, de egy blog (azaz napló) azért van, hogy az ember leírja a véleményét. 
Konklúzió? Nincs. Talán csak annyi, hogy aki ilyen pólót felhúz, az egy falusi tejtárolásra alkalmas festett cserépedény. 
 
© Copyright 2009 Clog Fly Fishing