Kutyázunk!

Akik jókora műlegyes halakkal terhelt bejegyzésre vágynak, ismét fordítsák el figyelő tekintetüket a blogról: ezúttal kutyákról és kutyás emberekről mesélnék nektek néhány szót. Mert én is vallom; aki szereti a kutyát, az rossz ember nem lehet (bár a mai világban sosem lehet tudni, biztosan van pár olyan kétlábú, aki erősíti a szabályt). Aki pedig nem szereti a kutyákat....na, azokról itt nem esik szó, mert rájuk senki sem kíváncsi. 



Bukfencről már írtam egy rövidebb bevezetőt, ideje, hogy jobban megismerjétek. Fajtáját tekintve border collie, amiből egyenesen következik, hogy nem rajong különösebben a vízért (ez később a csónakom billegő orrán ülve még akár hátrány is lehet számára), valamint élete a terelés. Mi következik ebből? Hogy a hétvégén terelni vittük a hat hónapos kutyagyereket. Persze már a tervezés fázisában biztos voltam abban, hogy a terelést egészen bátran idézőjelbe is lehet tenni, legyen az esemény inkább kedves ismerkedés a birkákkal és a milliővel. Mégis, tűkön ülve vártam a június negyedikét; annyira, hogy az idei domolykótilalom végét jelentő csapatos Mura-túrát is lemondtam. Gondolom mindannyitok számára egyértelmű, mekkora áldozatot hoztam ezzel (azaz mennyire szeretem ezt a kutyának nevezett nyálát és szőrét hullató bélpoklos jószágot)...

Mielőtt azonban regélnék erről a szórakozásnak sem utolsó játékról, mesélni fogok egy baranyai illetőségű kis csapatról: a Pécsi Kutyás Grundról. Bizonyára megfigyeltétek már, hogy minden egyes magyar egyorrú elképesztő szakértelemmel rendelkezik, legyen szó politikáról, fociról vagy éppen kutyákról; ahogy mondani szoktam: a tízmillió polihisztor országa vagyunk. Maradjuk ennél az utolsónál: mindenki ért a kutyákhoz. Mindenki tudja, hogy a kutya a nyers hústól megvadul (?), hogy a kutya csak a verésből ért igazán (??), és hogy azért kufircolja meg a lábad, mert szerelmes beléd (?????). Mindenki biztos abban, hogy maximálisan jól neveli a kutyáját, és ha az eb mégsem vágja földhöz magát az első üvöltés után, csakis a büdös dög lehet a hibás.
Aztán belépsz egy ilyen intézménybe, mint a PKG és néhány foglalkozás után azt veszed észre, hogy teljes egészében megváltozott az életszemléleted. Nem is kell hozzá túl sok: mondjuk heti egy kutyaovi, esetleg egy néhány hetes tanfolyam. Rájössz, hogy létezik pozitív megerősítés, egészséges kutya, gazda-eb kötődés és egyebek. Nem kell aggódnod, hogy a szomszéd által átdobott, szögekkel spékelt falat Morzsi végzetét okozza, sem attól, hogy a véletlenül nyitva hagyott kapun kifut a ház előtt húzódó négysávosra a déli csúcsforgalom közepén.
Kár lenne túlragozni, ha baranyai vagy és van kutyád, hamarosan találkozunk a Pécsi Kutyás Grund kifutójában (Pécs, Verseny utca 17). Egy próbát mindenképp megér, mert egy nagyon szimpatikus banda nagyon kulturált környezetben foglalkozik veletek lényegében egy zacskó sós mogyi áráért. Ha esetleg éppen a kutyavásárlást tervezed, akkor is érdemes ellátogatni és elvégezni a "gólya-tanfolyamot", de akkor sem fognak kirúgni a Grundról, ha egyszerű kérdéssel jelensz meg náluk. Az utolsó löket pedig lent megtekinthető egy nemrég elkészült videó formájában (rögtön 0:15 körül keresd a fekete-fehér gombócot két fekete pöttyel a pofáján, ő az én fenevadam). 


Nekik köszönhetem azt is, hogy benevezhettünk erre a bizonyos szemináriumra, ahol a terelést gyakorolhattuk (helyesebben fogalmazva: kipróbálhattuk azt, hogy reagál Bukfenc a bégető falkára, valamint a bégető falka őrá). Túlzás nélkül állíthatom, hogy megtette, ami egy féléves kutyustól elvárható (meg feleségem is, aki a terelés másik nagy hőse volt, míg én az árnyékban kattogtattam a Nikont), és annyira elfáradt, hogy jelenleg is kinn horpaszt a kert legárnyékosabb sarkában. Volt elméleti bemutató és finom tárkonyos szürkemarha leves is, mindez szinte csak egy kőhajításnyira a Drávától (Szaporcai Ősdráva Látogató Központ). Íme, kutyám első szereplése:


Készítettem nektek egy képgalériát szép, mozgalmas fotókkal, tessék nézegetni. Ja, és tessék kutyázni, mert ugyanolyan jó móka, mint a horgászat, legyen szó agility-ről, mantrailing-ről vagy éppen terelésről. Mert ez Élet olyan kutya nélkül, mint a horgászat víz nélkül (inkább nem folytatom, hanem iszok még egy rozé-fröccsöt a nagy melegre való tekintettel). 
















Share on Google Plus

About Balázs Peti

ClogFlyFishing - horgászblog tájakról, halakról, ételekről, emberekről, élményekről. A blogon található szöveges és képi tartalom megosztása csakis a szerző engedélyével!

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.