Clogflyfishing

Akik jókora műlegyes halakkal terhelt bejegyzésre vágynak, ismét fordítsák el figyelő tekintetüket a blogról: ezúttal kutyákról és kutyás emberekről mesélnék nektek néhány szót. Mert én is vallom; aki szereti a kutyát, az rossz ember nem lehet (bár a mai világban sosem lehet tudni, biztosan van pár olyan kétlábú, aki erősíti a szabályt). Aki pedig nem szereti a kutyákat....na, azokról itt nem esik szó, mert rájuk senki sem kíváncsi. 

Június és július: két olyan hónap, amikor szinte minden a horgászat körül forgott. Nem vicc, alaposan belecsaptam a jóba, volt minden, ami nélkül semmit sem ér az élet. A blog is emiatt lett hanyagolva, gondoltam, majd ömlesztve, együtt képtár formájában felkerül minden; így is lett, parancsoljatok! Jártunk a viharos Balatonon, a drávai füllesztő, szúnyogokkal terhes nyári éjszakában, forró homokpadokon, a Mura völgyében, tenkaráztunk kis patakokon, dobáltunk nagy balinlegyeket és műcsalikat végtelen mennyiségben; ültünk kajakban és kutyagoltunk hosszú kilométereket.  Tonnányi fotó készült ezekről a kalandokról, alaposan szortíroznom kellett, de nem hiszem, hogy kíváncsiak lettetek volna a töménytelen balinra, domira s egyebekre. A képek között vannak "idegenből" származó szépségek is, köszönet ezekért és a közös horgászatokért is Aurélnak, F.Tominak, Sanyinak, Lackónak, DP-nek, Siminek és Ricsinek. 

Szüleimnek van egy ősöreg kertje a háznál; a legtöbb fa már akkor vénnek számított, mikor kiskölyökként bekukucskáltam a kerítésem. Mondhatnám: a Titkok Kertje volt ez akkoriban számomra, persze a mienk csak később lett; egy idős néni lakott ott, millió macskával a verandán, és örökös mosollyal a szája sarkában. Később, megvettük a házat, akkor tudtuk meg, mennyi kincset rejt: elfeledett kutat, borostyánba bújt matuzsálem körtefát, eldugott, omladozó épületeket, s rengeteg állatot.  Azóta sok minden megváltozott, de a kert a régi maradt. Nem lett belőle bio-, sem kultúrkertészet, megmaradt olyannak, ahogy mi szerettük: öregnek és szépnek. Szeretek sétálgatni benne, ma délután Samu kutyámmal és a fényképezőmmel bóklásztunk a kopaszodó fák között. Samu fajtáját tekintve foxi, azaz ugrik mindenre, ami mozog, él és illata van, öt percbe nem telt, s az egyik fenyőfa alól vonyítva gurított ki egy sündisznót. Samut elzavartam, s barátkozni kezdtem a jövevénnyel. Eleinte ...

Régi álmom vált valóra: végre sikerült beruháznom egy komolyabb tükörreflexes fényképezőre. Lassan egy éve fontolgatom a dolgot, de sajnos a világ gazdasági vezetői és kis hazánk belevaló politikusai beleköptek a levesbe; jelen pillanatban annyi lakáshitelt fizetek a megemelkedett svájci frank miatt, hogy Görögország államadósságát rendezni tudnám egy havi részlettel. De végre heuréka, már csak egy jó kajak hiányzik és boldog ember leszek... Ma ellőttem vagy kétszáz képet, leginkább próbálgattam, mivel kábé annyira tudok fotózni, mint Király L. Norbi énekelni, ma tudtam meg például a kézikönyvből, hogy mi az az ISO érték, és ez nem keveset mond el rólam azoknak, akik szakértői a témának. A kétszáz képből egy egész jó lett (ezt láthatjátok alant), bár Máté Bence valószínűleg gúnyos mosollyal díjazná nem létező természetfotós ambícióimat. Nem baj, lesz ez még így sem, ezentúl agymenéseimen kívül a képeimmel is terrorizállak majd benneteket.