A klasszikus

Vannak elfeledett horgászmódszerek. Legtöbbjük nem véletlenül került a süllyesztőbe, viszont némelyikről érdemes néha lefújni a feledés vastag porát, és kipróbálni gyakorlatban is. Egyik kedvenc - nevezzük divatosan - retro módszerem a régi horgászkalendáriumokban ezerszer leírt klasszikus műlegyes-ólmos balinozás. Ha nem bánjátok, kicsit elmerülünk együtt a témában, s ha nem is mondok újat senkinek, legalább beszélgetünk egy jót - már csak azért is, mert mint kiderült, kölyökkoromban én is rosszul műveltem, valamint a módszer szabályozása sem teljesen egyértelmű. Nemrég kezembe került egy 1984-es Horgászkalauz, talán a legteljesebb cikkel e témában, Dr. Hunyady Attila tollából; ezeket az oldalakat szkennelve a bejegyzés végén ezennel közkincsé teszem (a képekre kattintva jobban olvasható), valamint Kovács-Sinkó Levente elküdte nekünk az eredeti, 1944-es cikket, ezt is megtaláljátok alul, igazi kuriózum!

Akik esetleg nem ismernék a módszert (van ilyen?): adott egy nagyjából méter hosszú végólmos szerelék, melyen különböző távolságokban két oldalfülön egy-egy műlégy helyezkedik el. A végólom hagyományos esetben egy egyszerű vagy tuningolt balinólom, a két légy pedig gyakran nem más, mint füles horogra kötött fehér tyúktollcsomó. A módszer egy Kesztner Zoltán nevű úrtól származik, aki az 1944-es Sporthorgász májusi számában publikálta először, jóval egyszerűbb formában. Eleinte a balinólmon még nem volt horog, és a műlégy is valami roppantmód leegyszerűsített szörnyeteg volt (pl fehér nejlonszatyor csíkok a horgon, a Balatonról sokaknak ismerős lehet). Maga a módszer zseniális egyszerűsége és logikája mindig mosolyt csalt az arcomra: a nagy sebességgel tekert balinólom a felszín alatt szakít ezerrel, előtte úszik az alsó, a felszínen pedig pattog a felső légy.

Nem vitatható el a tény, hogy saját korában ez a módszer a balinozás egyik legnyerőbb módszere volt. Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy napjainkban, amikor sokkal korszerűbb és hatékonyabb csalik állnak a rendelkezésre, mi értelme újra elővenni a régi szerelékeket? Nyilván, nem sok. Viszont millióféleképp variálható, és egy jól összedobott műlegyes konvojjal jó érzés halat fogni, ahogy egy saját magunk által kötött léggyel is. Mert ha nem azon görcsölünk, hogy mindenáron fogjunk, hanem az is örömet okoz, hogy hogyan fogunk, az már fél siker...

Néhány szó a szerelékről (és most kövessük a klasszikus formát): manapság nincs szükség 0.40-0.50-es monofilokra, egy igazán jó szakítószilárdságú monofilból elég a 0.25-ös is. Ez ebben a végtelenné finomított világban akár vastagnak is tűnhet, ám ne felejtsük el, hogy simán benne van a pakliban két balin egyszerre történő akasztása is. A 25-ös viszont több, mint elég; kedvenc monofilomat például (Nevis Fluoro Spinning) 20-as méretben is kész tortúra eltépni esetleges elakadás esetén. A szerelék optimális méreteit a következő ábra mutatja:


A két műlégy a két hurokba kerül, a végfül pedig majdan a főzsinórra. Nagyjából ennyi a történet.

Ifikoromban rendszeresen rosszul készítettem ezt a szereléket, a fülekbe nem közvetlenül kötöttem a legyeket, hanem rövidebb-hosszabb előkéken. Így is gyönyörűen működött, csak éppen az előkék pördődtek vagy gubancolódtak össze néhány dobás után. Viszont halat fogtam vele, még a Pécsi tavon is, ahol pedig abban az időben szépen meg kellett szenvedni minden egyes rafkós tavi balinkáért...
Használatáról bővebben az eredeti cikkben, kicsit beszéljünk most a módszer jelenkori használatáról. 

Az ugye egyértelmű, hogy a szerelék végén fityegő balinólom mindenre helyettesíthető a dobozból: wobbler, gumihal, pilker, csak a fantázia szab határt. Azt hiszem, egy műlegyes horgásznál a két légy is variálható nagyjából a végtelenségig; alsó légynek streamert ajánlok, felsőnek is azt, esetleg valami nagyobb szárazlegyet, gurglert is ki lehet próbálni. Aki nem köt legyet, annak sem kell kétségbe esni: netről kb minden rendelhető már, esetleg vegyél két cukorlegyet a Kalandból és le van tudva a dolog. Vagy kérj egy legyestől, minden második bokorban (gyk. facebook csoport) lapul már legalább három...

Kuriózumnak mindenképp kuriózum, de mi van akkor, ha ki szeretnénk próbálni ezt a szereléket? Legjobb tudomásom szerint a jelenlegi horgászrend szerint egy boton maximum kettő darab horoggal horgászhatsz, itt meg ugyebár legjobb esetben is három horog fityeg majd a szetten. Ha Thrillt  vagy wobblert akasztottál a végére, akkor meg négy. Nincs mese, kompromisszumo(ka)t kell kötni: vagy hagyományos végólom, s fölé két légy, esetleg a felső vagy alsó légy marad le. Különben közel sem biztos, hogy ez akkora baj: sok horgász számol be ennél a módszernél ketten, vagy (horrible dictu!) hármas balinakasztásokról is. Kell ez bárkinek..?

Mielőtt itt is megjelennének az önjelölt haljogi aktivisták az "etikusnak" jelölt csoportokból, meg kell jegyeznem, hogy napjainkban - a már leírt okok miatt - nem sok létjogosultsága van ennek a régi módszernek. Viszont lehet, hogy egy próbát megér (a szabályok betartása mellett), mert gyerekkorom egyik legszebb élménye volt, mikor egy hatalmas balin majdnem az orrom előtt szedte le a nyári víztükör tetejéről a táncoltatott fehér lepkét (sosem felejtem el, a piros cérnával felkötött tollat a nyaralóban talált libatoll párnából húztam ki). S ha másért nem is, egy kis nosztalgia kedvéért érdemes volt elővenni újra ezt a cikket...

Sosem szoktam senkit a bejegyzésekben noszogatni a kommentelésre, de most valóban kíváncsi lennék: ismerted a módszert? Próbáltad valaha? Esetleg milyen változtatásokkal? S úgy általában: mi a véleményed, van létjogosultsága manapság?











A módszer legelső, 1944-es publikálása:



Share on Google Plus

About elmondom

ClogFlyFishing - horgászblog tájakról, halakról, ételekről, emberekről, élményekről. A blogon található szöveges és képi tartalom megosztása csakis a szerző engedélyével!

11 megjegyzés :

  1. Kölyökként próbáltuk. Totál fogalmatlanok voltunk a pergetéshez. MAHOR-ból néztük ki a szereléket és ott volt leírva a légykötés folyamata is, amiből anyám fonalaiból kreált dagadt légy lett. Soha nem fogtunk vele semmit, igaz mással sem. :D Kezdő pergetőként is próbálgattam goldstar S pilkerrel kombinálva. Nekem nem igazán működött soha, a pilker külön önállóan meg igen, de simán lehet, hogy én nem voltam elég kitartó, vagy rossz volt a légy, vagy egyszerűen csak nem az én módszerem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Allj, mielott valaki azt hinne, hogy romma fogtam magam vele anno: hat nem! :) Arra az ominozus esetre emlekszem nagyon, meg volt meg par Pecsi tavi joszag, az egyesuleti tavunkon is, de azon kivul inkabb mohacsi ismerosok kezeben lattam jol dolgozni a szereleket. Erdekes, amit irsz Feri, sokat eroltettem a Balaton deli partjan, de sosem fogtam vele halat...

      Törlés
  2. Ismertem a módszert és gyerekkoromban párszor használtam is, de nincsenek olyan maradandó emlékeim, mint neked :) Létjogosultsága mindenképpen van, bár szerintem kifejezetten csak az ólommal/pilkerrel (2 légy + végólóm, vagy 1 légy + pilker), mivel olyan távokat tudsz vele megdobni, amit más műcsalival soha. De erről meg egy kedves kollégánk mondása jut eszembe (nem tudok pontosan idézni, de a lényeg így is átjön): "ha olyan messze van, hogy csak pilkerrel érem el, akkor kell a francnak!" :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig milyen jo egy szep balint negyven meterrol farasztani. ��

      Törlés
    2. :D a kell a francnak-nál kicsit erősebben szoktam fogalmazni! :D

      Kezdő pergetőként sok balint fogtam, az akkori tudásomhoz mérten az említett goldstar S pilkerrel. Hátszélben közel 100 méterre repült, így túl lehetett dobni a messze tomboló őnökön. Totál unalmas és orsógyilkos peca volt mai szemmel nézve, mert kb 5-8 méter volt a kapászóna. Ha nem szedték le, akkor gyorsan ki kellett tekerni és újat dobni. És halmozottan többször nem szedték le, mint igen. :D

      Törlés
  3. "Mert ha nem azon görcsölünk, hogy mindenáron fogjunk, hanem az is örömet okoz, hogy hogyan fogunk, az már fél siker..." Jajdejó ilyet olvasni!

    Ezzel kezdtem a pergetést, meg persze villantós csukázással vagy 20 éve már. A módszert meg kell védjem, rengeteg balint fogtam vele a Dunán. Kicsit olyan mint a topwater, rá kell érezni. Életem első balatoni balinja is ólomos-legyesre jött. Manapság is használom, csak ritkán.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont azért a mondatért erőltetem a topwater olyankor is, amikor tudom, hogy mást jobban enne. De ezt úgy is tudjátok. ;)

      Törlés
  4. Hi!
    Ha gondolod, megpróbálom beszkennelni az eredeti, 1944-es cikket a jövő héten, abból minden kiderül.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Huuuu, mindenkepp!! Ugy is jo, ha elkuldod mailben es berakom a bejegyzesbe. Koszonjuk!

      Törlés
  5. Helló!
    Apám rengeteget használta ezt a módszert Tass és Dunaújváros között.
    Ő a fehér legyek helyett, rókafarokból kötött, mai szemmel inkább sztrímer szerű legyeket olyan 6-os körüli méretben.
    Azt mondja, miután átállt ezekre a legyekre, lényegesen kevesebb, viszont sokkal nagyobb balinokat fogdosott.

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.