A Kadét

Mindannyiunknak vannak a horgászatban (és a való életben is) berögzött, megingathatatlan elképzelései. Valószínűleg ezek az elképzelések táplálják legjobban a fejünkben azt az ismerős viszketést, amikor kilenc sikertelen peca után ugyanúgy kimegyünk a vízpartra és próbálunk tizedszerre végre sikeresek lenni. Mert sikerülnie kell! Az egészen egyedire kötött légy működni fog, a topwater csalit le fogja szedni a balin, és az otthon kotyvasztott etetőanyagnak vagy bojlinak is szuperálnia kell, hiába jelezte az ellenkezőjét minden egyes horgászattal töltött perc...

Nekem is vannak ilyen tévképzeteim, de még mennyi! Ezek közül az egyik az, hogy a dunai balinok imádják a kék színű wobblereket. Kölyökkorom óta bízok ebben a színben, mikor a nagy öregek elsősorban a B színkódú Rapalákat ajánlották a fenekeszegek megfogására. Közben felnőttem, dunai pecás lettem, ám ez a beidegződés nem változott: B színkód mindenek felett! Valószínűleg nem járok messze az igazságtól, ám az ember nyilván azzal fog, amivel dobál, nem csoda, hogy egyetlen folyóvízi balint sem fogtam még BSRDL színkóddal. És hogy tovább bonyolítsam az agymenést: a Dráván annyira nem jött be a kék, ott az ezüst (S) volt inkább a nyerő. Na ilyenek a horgászok!

Ennek ellenére valószínűleg sosem (vagy csak később) született volna meg a Kadét nevezetű fantasztikus műcsali, ha nem hiszek ilyen elborultan ebben. Történt ugyanis, hogy sehol a világon nem tudtam beszerezni kedvenc B színkódú csalijaimat, az SR-5 és SSR-5 Rapalákat. Jött pár darab külföldről, aztán onnan is megszűnt az ellátmány, márpedig a kövezések igen jóízűen eszegetik ezeket a csalikat. Végső elkeseredésemben fordultam Marcsó Zolihoz, a híres-nevezetes Bobler szülőatyjához: küldök neki néhány kevésbé használt színű Rapalát, átfestené-e nekem kékre? 

Minden tiszteletem Zolié, amiért nem hajtott el azonnal az agymenésemmel együtt, persze nyilván nem tudta vállalni ezt az egyébként tényleg hülye ötletet, volt így is munkája bőven. Ám beszélgetésünk során lassan körvonalazódni kezdett egy új csali gondolata, ami megtartja a Bobler egyszerűen nagyszerű tulajdonságait, ám törtcsőrű verzióban teszi ezt. Ígért is nekem két prototípust belőle (természetesen kék színben). 

Nyár elején megérkezett a kis csomag és én azonnal beleszerettem a tartalmába. Zoli pár nap múlva üzenetben már hatalmas balinokkal riogatott, s megkért, hogy adjak nevet az újszülöttnek. Felajánlottam neki pár lehetőséget, ő szinte azonnal lecsapott a Kadét névre. 
Bobler Kadét. Hmmm, nem is hangzik olyan rosszul...

Az első próbára ugyanazon a hétvégén került sor. Ennek leírását nem ereszteném bő lére, mert sajnos nagyon rövidre sikeredett. Talán a második dobásra fogtam egy csodaszép balint, aztán utána nagyjából a tizedikre egy meglepetés süllőt, a harmincadik környékén ismét egy balint (ez meglépett kiemelés előtt). A negyvenedikig táján már erősen igyekeztem a kikötő felé, mert olyan vihar kapott el, ami a praxisomban nem gyakran fordul elő. A nagyjából fél 500 méterre levő sólyázót fél óra kínszenvedés után értem el, így aznapra befejezettnek tekintettem a horgászatot. A Kadét mindenesetre bizonyított. 

Aztán kimaradt egy hosszabb idő, amit a pontyok kergetésére szántam (horrible dictu: még a bojlizásba is belekóstoltam!), és vártam az enyhet adó őszt. Jött is nagy lendülettel, és ugyanolyan meleg maradt, mint a nyár. Nem is akart hűvösödni az idő, ennek ellenére Lackóval szeptember vége felé már nem bírtuk tovább és leruccantunk két napra a Dunára. Ez a túra különösen nagy élmény volt számomra, mert felavathattam új 7-20 grammos Okuma Onerod botomat, szóval dupla élvezetben lehetett részem. A bot igazi szerelem lett, pedig még nem is gumiztam vele.

Annak ellenére, hogy a kellemes őszi napocska pecsenyére égetett minket, egész jó kis pecában volt részünk. Nem volt az az igazi szeptemberi belenyúlós hétvége, de a Kadét itt is szépen muzsikált. Mint látjátok, Laci annyira beleéli magát a horgászatba, hogy lassan elkezd maga is átalakulni...

Végül ma megtörtént a harmadik etap is. Egész érdekesen alakult, mivel a fővárosba voltunk hivatalosak családostul. Egy hangulatos és végigröhögött este után vendéglátónk, Csucsu beígért egy hajnali pecát a Margit-sziget alsó csücskénél. Ember tervez, lustaság végez; tíz óra körül sétáltunk ki a szálláshoz legközelebb eső placcra, pontosan a Parlamenttel szembe. Tizenegyig csépeltük a vizet, a Kadét/Sebile meccset a Kadét nyerte 3:0-ra. Nagyon szeretnék képeket betenni erről a pecáról és a halakról (bár mindhárom méret körüli jószág volt csak), és amennyiben Csucsu végre átküldi ezeket nekem, meg is fogom tenni. Hajrá, Csucsukám! 

Szóval a Kadét jól muzsikál. Ugyanolyan jól, mint a többi Bobler. Strapabíró, gyorsabb húzásnál is egészen stabil, nem ugrál ki a vízből delfin módjára. Könnyen kezelhető és kényelmesen használható csali. A Marcsóműhely weboldalán megrendelhetitek, természetesen Zoli más színekben is szívesen elkészíti...

...mert biztosan Nektek is vannak hasonlóan bevált színeitek, melyekhez ragaszkodtok...!