Az önellátás illúziójáról

Évről évre egyre több ismerősöm jön azzal az optimista kijelentéssel, miszerint "visszaköltözök falura, és önellátó leszek". Ez a kijelentés számomra egyrészt mindig elkeserítő kicsit, hiszen a "vissza" kifejezés minden esetben szerepel a mondatban, akkor is, ha a csávó sosem élt azelőtt vidéken. Mintha a faluba költözés egyfajta visszalépés lenne a civilizált nagyváros után. 

Másrészt mindig elmosolyodok ezeken a kijelentéseken. Az utóbbi időben a média és a videómegosztó közösségeken publikált félrevezető tartalmak hatására mindenki önellátni akar. Kilépni a társadalomból, elszakadni a tömeggyártott cikkektől, önmagának termelni és azt fogyasztani. Csodaszép gondolat, ugye? Nyilván szívesebben ennénk egész évben a tömeggyártott szemét helyett a minőségit, főleg, ha töredék áron állíthatjuk elő magunknak. Kár, hogy a teljes önellátás az átlagember számára semmiképp sem lehetséges. Hogy miért? Megpróbálom nagyon egyszerűen elmagyarázni.

A családi gazdálkodás (gyk. ha otthon a kiscsaláddal szeretnénk magunknak termeszteni) általában háromféle formában létezik a magyar köztudatban. Az első az, amikor valaki faképnél hagyja a társadalmat, azaz kivonja magát belőle. Ez az alfaj az, ami nem létezik. Nincs. Puzsér Róbert szerint közpénzből nem lehet lázadni, szerintem meg TB kártyával nem lehet kivonni magad a társadalomból. Enyhén nevetségesek azok a sikervideók, mikor a társadalmat öntudatosan elhagyó gazdálkodó Hecht kistrakesszal szántja a földet. Nyilván a benzint is saját olajkútból szivattyúzza. 
Második kategória az önellátó. Szerintem ennek sincsenek alfajai, ez egy külön kategória, bármennyire is rugalmasnak tűnhet a szó értelmezése. A nevében benne van, hogy a rendszer önmagát teljesen ellátja. Ha itt csak és kizárólag az élelmiszer részére gondolunk, az azt jelenti, hogy a búzát is megtermeszti, megőrli és saját kenyeret tesz az asztalra a ház ura vagy úrnője. Nálunk ilyen sincs, esetleg a Krisna-völgy jellegű közösségekben. De legyünk kicsit rugalmasak, jelentse azt, hogy a legszükségesebb dolgokért mész csak a boltba, azaz mondjuk veszel kenyeret, sót meg cukrot, minden mást te termelsz meg otthon. Valószínűleg erre gondolnak a jövő reményteljes kisgazdái.
A harmadik kategória a konyhakert. Jelentéséről és jelentőségéről bővebben a bejegyzés végén.

A kert
Induljunk ki a kertben termesztett zöldségekből. A gyümölcsöt most hagyjuk, ha valaki olyan hendikeppel indul, hogy komplett gyümölcsöse van, annak nagyon kell örülni, gondozni, értékelni, de egész évben ugye nem ehet a család kizárólag körtét, almát vagy barackot. Jöhet tehát a kiskert. Nekem a házhoz nagyjából 3500 négyzetméter szabad terület tartozik. Ebből egy 400 négyzetméteres konyhakertet alakítottunk ki (mondjuk magaságyásokkal, fóliasátorral és fűszerkertekkel együtt). Ez egy négytagú családnak (ahol a két kisgyerek csak mutatóban tud segíteni) hatalmas kihívás és munka, ha a szülő mellette dolgozni jár, oviba-suliba kísér, etet, fürdet, stb. Hogy érthetőbb legyen: a kert 16 darab 2.5x1.5 méteres emelt ágyásra van osztva, valamint a paprikáknak és a paradicsomoknak van lefektetve 12 db 4 méter hosszú kilyuggatott geotextil fólia. Ezeken kívül egy nagy fóliasátor, dombágyások és két raklapból készült 3x1.5 méteres magaságyás. Elképzelhető, hogy egy ekkora kert hatalmas vállalás, kicsit be is sokalltam vele, a többség 100 négyzetméter körüli kerttel operál.

Nos, elárulom: a mi hatalmas kertünkkel sincs minimális esélyünk sem az önellátásra! Tök jó, nem kell paradicsomot, paprikát, ubit venni mondjuk 3-4 hónapig, tavasszal van retek meg saláta, januárig elég a krumpli, hagyma, fokhagyma, stb. Csak hogy egyértelműek legyenek a számok: minden évben nagyjából negyven darab paradicsompalántát ültetek. Sajnos pont ennél a növénynél nem lehet a fajták sokfélesége miatt még körülbelüli összsúlyt sem számolni, de hidd el, nem kevés pari terem nálunk. Viszont nyár végén minimális mennyiséget sikerül befőzni és eltenni, mert elfogy.

De nagyon szépen terem a burgonya is, másfél kiló szokott kijönni egy növény alól, tavaly összesen 60 kiló körül volt az össztermés. Persze ez úgy, hogy a szinte egyetlen eredményes és igazán vegyszermentes védekezés választottuk a krumplibogár ellen, azaz minden nap kézzel leszedegettük a bogarakat a tövekről. Jó kis meló, főleg kánikulában...

Ha már krumpli
Számoljunk csak. Ha kizárólag krumplit szeretnél enni egész évben, és minden nap egyetlen alkalommal az asztalra teszel csak egy kilót (ami mondjuk egy vagy két kamaszgyerekkel a vicc kategória), az 365 kiló krumpli. Ha átlagban lejön egy kiló, akkor háromszázhatvanöt krumpligumót kell ültetned. Azaz inkább négyszázat, mert ugye teljesen önellátó szeretnél lenni, vagyis gondoskodnod kell a következő évi vetőgumókról is. Ez optimális tő - és sortávolsággal úgy 150 négyzetméter. Ezt a területet már nem fogod tudni minden nap átnézni, így vagy lelegel a tenyészidő felére mindent a csíkos kártevő, vagy permetezel ezerrel. Utóbbi esetben persze már ugyanazt a vegyszeres krumplit fogod enni, mint amit a Tuskóban vehetsz, ráadásul kezdő kertészként semmi sem garantálja a tövenkénti egy kilót, mi van, ha pár dekás kis gumókat találsz szüretkor? És ha minden sikerül, akkor is csak és kizárólag krumplit ettetek egy éven keresztül, naponta egyszer, ami különben tökéletes diéta és méregtelenítő kúra...

Háziállatok
Mert ez is hozzátartozik az önellátáshoz, például a baromfi. Veszel mondjuk tíz egészséges jércét, nagyjából ez az a mennyiség, ami egy átlagos dolgozó ember napi rutinja mellett kezelhető. Felneveled őket, mind életben maradnak és még szerencséd is volt, mert akitől vetted őket, nem akart átverni, így az arány egy kakas, kilenc tyúk. A tyúkok tojnak, a kakas meg ébreszti az egész falut. Persze enniük is kell, s mivel te teljesen önellátó (és ha belevágtál, nyilván bio is) vagy, így takarmányt kell nekik is termesztened. Mondjuk kukoricát, ami kinyírja a földed. Nem untatlak a számokkal, tíz baromfi éves takarmánybevitele nem kevés. Cserébe lesz tojás meg trágya, és ha a városi érzékenységet sikerül levetkőzni, akkor hús is. Tízszer. Mert ha mind a tízet levágod, akkor bizony elfogynak. Lehet arra apellálni, hogy megvárom, míg kikelnek a csibék, aztán az öregekből lesz egy jó újházi húsleves, a fiatalokkal meg folytatódik az élet nagy körforgása, csak ez nem így működik. Például lehet, hogy minden csibe elpusztul, mert kezdő gazdaként fogalmad sincs, hogy kell tartani őket. De ha minden klappol, akkor sem garantálja senki, hogy a tíz csibéből nem tíz kakas lesz, és akkor a körforgásnak bezony reszeltek, mert semmiféle csirkejogi szervezet nem tudja majd elintézni, hogy két kakas együtt tojást rakjon...
Nagyon jó lenne például tehenet tartani. Én is szeretnék. Tej, vaj, tejföl, sajt, nyami. Ezek szerint fogalmad sincs, hogy mennyit eszik, iszik és - főleg! - ürít egy tehén naponta. Nagyjából minden szabadidőd az egyetlen jószág gondozására menne el. Persze ki lehet és ki is kell hajtani, régen ez nem volt gond, a csorda hajnalban végigment a falun, este meg bőgve visszasétáltak, ki-ki a maga portájára. Ez ma már szintén nem működik, a saját talpalattnyi földeden kell legeltetni, ha az idő engedi, de éjszakára és télen így is bekerül a helyére, és hamarosan már a grillező mellett folyik majd végig a trágyalé. 
Opció még a kecske is, jól tejel, a szabadtartásúnak szerintem a tehéntejnél is finomabb teje van, nem kell félni a TBC-től, melegítéssel még az egyetlen kórokozó, az esetlegesen kullancstól elkapott encephalitist okozó baci is beadja a kulcsot. Persze tavasztó nyárig tejel, az év második felében meg eszik és pusztít. Szó szerint. Nálunk megették az OSB lapból készült ól felét. Soha többet.
Bárány? Cuki, de csak eteted és eteted. Sok haszna nincs, évente egyszer a levágott gyapjúból megtöltesz egy vánkost. Esetleg levágod, bár ezt úgysem fogod megtenni. A birka levágásához, főleg ha bari korában került hozzád, dahmer-i lelkület kell... 

A reálisan gondolkozó nagy többség teljes mértékben tisztában van ezekkel a dolgokkal, még akkor is, ha sosem volt saját "tanyája". Sajnos azonban úgy vettem észre, hogy nagyon sokan vannak, akik tényleg a totális önellátásra szeretnének berendezkedni. Mikor megkérdeztem, hogy ezt milyen méretű és jellegű területen óhajtják megpróbálni, a válasz meghökkentő volt. Volt szó egy holdas földről is (persze az illető nem tudta, mekkora lehet egy hold), de a nagy többség egy átlagos kertes ház hátsó udvarban elhelyezkedő konyhakertjéről beszélt. 

Mit tud adni egy ekkora terület? Vagy mit tud adni akár egy relatíve nagy terület, mint a miénk? Pihenést, kikapcsolódást, kóstolót. Hogy hobbi szinten elbogarásszunk, a szezonban eszegessük a rengeteg csodálatos zöldséget és gyümölcsöt, hogy télire befőttet meg szószokat készítsünk, esetleg összeszedjük a fészkekből a napi tojásadagot. Hogy ilyenkor, február elején felváltva pakolásszuk az idei vetőmagokat és a műcsalis dobozt. Hogy mindig valami újat és újat próbáljunk ki, aztán általában csalódva maradjunk a jól bevált dolgoknál. Van ezeknek a kis birtokoknak egy nagyon találó elnevezése: hobbikert. 

Pecás hasonlatként olyan ez, mintha kizárólag abból szeretnénk fenntartani magunkat, amit horgászat közben fogunk. Ez egy nyári dunai egyhetes csónaktúrán simán működik is, de januárban nagy eséllyel felkopna legtöbbünk álla. Ha május elején (amikor igazán indul a kertszezon) azt mondom, hogy mostantól kizárólag azt esszük, amit mi termelünk, akkor 400 négyzetméteres kertemmel - nagyon optimista becsléssel - fél év alatt éhenhalunk...

Miért működött régen mégis ez? Mert az emberek közösségben művelték, segítették egymást és működött a cserekereskedelem. Ráadásul nagy területeken gazdálkodtak, amiből mindenki részesedett, emellett művelték együtt a háztájit; nagyszülő, apa, anya, gyerekek, generációkon keresztül. Ez volt az életük, mert ebből éltek.

...és persze az igényeik sem voltak ekkorák...