Clogflyfishing

Mindannyiunknak vannak a horgászatban (és a való életben is) berögzött, megingathatatlan elképzelései. Valószínűleg ezek az elképzelések táplálják legjobban a fejünkben azt az ismerős viszketést, amikor kilenc sikertelen peca után ugyanúgy kimegyünk a vízpartra és próbálunk tizedszerre végre sikeresek lenni. Mert sikerülnie kell! Az egészen egyedire kötött légy működni fog, a topwater csalit le fogja szedni a balin, és az otthon kotyvasztott etetőanyagnak vagy bojlinak is szuperálnia kell, hiába jelezte az ellenkezőjét minden egyes horgászattal töltött perc...

Vannak elfeledett horgászmódszerek. Legtöbbjük nem véletlenül került a süllyesztőbe, viszont némelyikről érdemes néha lefújni a feledés vastag porát, és kipróbálni gyakorlatban is. Egyik kedvenc - nevezzük divatosan - retro módszerem a régi horgászkalendáriumokban ezerszer leírt klasszikus műlegyes-ólmos balinozás.  Ha nem bánjátok, kicsit elmerülünk együtt a témában, s ha nem is mondok újat senkinek, legalább beszélgetünk egy jót - már csak azért is, mert mint kiderült, kölyökkoromban én is rosszul műveltem, valamint a módszer szabályozása sem teljesen egyértelmű. Nemrég kezembe került egy 1984-es Horgászkalauz, talán a legteljesebb cikkel e témában, Dr. Hunyady Attila tollából; ezeket az oldalakat szkennelve a bejegyzés végén ezennel közkincsé teszem (a képekre kattintva jobban olvasható), valamint Kovács-Sinkó Levente elküdte nekünk az eredeti, 1944-es cikket, ezt is megtaláljátok alul, igazi kuriózum!

Vettem egy csónakot. Az egyik kajakomtól és a robogómtól váltam meg, így lehetett az enyém, de jó döntés volt. Mi több, a lehető legjobb.  Ebihal korom óta bújom az öreg dunai pecások írásait horgászújságokban, kalendáriumokban. Novelláik sorai repítettek magukkal engem is az öreg folyóra, holott alig ismertem a vizet: együtt mártogattam süllőre Hunyady Attilával a Repity-gurgyóban, keszegeztem a fővárosi rakparton Ferenczy Dénessel, vagy menekültem a nagy drávai vihar elől Bokor Károllyal.  Aztán lett egy kajakom, s hirtelen a Dráva őrült sodrában találtam magam egy pár evezővel, egy bottal és egy doboznyi műcsalival. Hét éve cincálom a déli folyó balinjainak idegeit (vagy ők az enyém, nézőpont kérdése), változatlan lelkesedéssel.  Az új csónakkal azonban új lehetőségek nyíltak előttem: hosszú folyóvízi túrák, dunai téli süllőzés, márna a sodrásban, s ami a legjobb: nyári vadvízi kiruccanások a családdal. 

A szeptemberi hétvégéket - nyári fogadalmaimhoz hűen - végre horgászattal töltöttem. Volna. Kaporszakállú azonban másképp döntött és pontosan szeptember első napjaiban özönvízzel árasztotta el a megcélzott vizek összes vízgyűjtőjét. Én ennek ellenére mentem és normális halakat próbáltam fogni, de nagyjából annyi esélyem volt, mint háromlábú sünnek a hatsávos autópályán. Pedig próbáltam veszettül legyes bottal, pergetővel, feederrel, úszóval, talán csak a scopexes hármashorog maradt ki kétszáz grammos ólomba öntve, de azzal sem értem volna el semmit. A sikeres halfogás alapvető feltételei ad1: legyen hal a környéken, ad2: ez a hal meg is találja a felkínált csalit. Azonban ha az ominózus víz rohan, és a horgászandó időtartam alatt napról napra egyre több sár kerül bele, akkor az ember rájön, hogy tudománya kevés, mint térdkalácsban a mazsola.  Most már nem is idegesítem magam, mert minek? Mindenesetre okulásképp (gyk: hogy jót röhögjetek rajtunk) elmesélem az utóbbi hétvégék ká...

Ezúttal ismét Fachs Tomi jelentkezik újabb topwateres cikkével. Fogadjátok szeretettel! Előző írásomra pozitív visszajelzést adtatok, ami rendkívül megtisztelő volt, ezért úgy döntöttem a holtszezont és a pelenkacserék közötti időszakokat kihasználva rászánom magam a folytatásra, és prezentálok további öt topwater csalit, amik a tavalyi pecáimat a leginkább befolyásolták. Remélem az alábbi sorokkal is sikerül átadnom valamit a felszíni peca szépségéből és az ehhez köthető praktikáimból, tapasztalataimból. Na persze ahány horgász, annyiféle elképzelés és ízlésvilág, úgyhogy mindenki csak annyit vigyen haza belőle, amennyi jólesik. 

S akkor elérkezék vala az Úr kettőezer-tizenhetedik esztendeje, a bőséges halfogás kora, melyet Kínában a Botos Kölönte Évének is neveznek. Kinyílnak a rügyek, s a horgászok örvendeznek vala, de aztán elkomorodtak, mert erős szél jöve északról és hó meg fagy meg jég. Aztán újra kitavaszodék vala, s a horgászok szüve újfent víg vala. Aztán rájövének, hogy tilalom vala, s mikor a tilalom elmúlt, új tilalom vala. S ekkor szájukra veszik az Urat, aki ismét hideget esőt, jeget és áradást küld rájuk. Vala. (Felcsúti Szent Rezső jövendölései a Legújabb Testamentumból) És milyen igaza volt Rezső profétának! Ez az idei tavasz eddig elég szar volt. Jobb jelzőt nem érdemel. A metélőhagymám úgy néz ki, mintha zöld varrótű-ültetvényem lenne, de a többi kerti jóság is elég csenevész még. Kivéve a rukkola. Az nő, mintha húznák, kár, hogy senki sem szereti a családból, bár díszíteni jó. Ínycsiklandó vegyes salátatál, amiből egyedül a rukkola dísz háztáji, a többi zőccség spanyol teszkós. Nyami....

Ezúttal nem az én agymenéseimet kell olvasnotok; Fachs Tamás készült nektek egy bejegyzéssel, keresve sem találhattam volna jobb horgászt e bejegyzés megírására (bár ő úgyis szerénykedik majd - ne higgyetek neki). Egy számomra igen kedves téma következik: felszíni balinpeca, pergető módra.  Amikor Balázs felkért egy topwater témájú cikknek a megírására, először csak pislogtam, mint pocok a lisztben. Mondtam neki, hogy az eddigi tapasztalataim alapján én még kezdő vagyok, nálam sokkal felkészültebb kollégák is szántják a víz felszínét a különféle műanyag csodákkal. 

A hétvégét kedvenc folyónk (végre) szelíd hullámai között töltöttem Laci és Simi barátom társaságában. Az ilyen hétvégékre mondják: felejthetetlen. Domolykó hordák, balin hadak, nyárson sült szalonna, bagolyhuhogás, hajnali szarvasbőgés - minden, ami az Élethez kell. Jelen bejegyzés mégsem erről szól majd, hanem a hétvége igazi főszereplőiről: a Spasm wobblerekről. Úgy érzem, nektek is meg kell ismerni ezeket a csodás apróságokat (utoljára évekkel ezelőtt, a Bőrbogarak első tesztelésekor ujjongtam ilyen önfeledten ). A Spasm olyan helyekről is adott halat, ami előtte más csalikkal végig lett horgászva, illetve a finnyásabb déli időszakban is gyönyörűen szerepelt, igazi "karkicsavarós" rávágásokkal jutalmazták pikkelyes kedvenceim a szerb csecsebecséket.

Elöljáróban leszögezném: valószínűleg a világ egyik legrosszabb tesztelője vagyok! Bocsánat, nem jól fogalmaztam; ha nem is a legrosszabb, minden bizonnyal a "leggazdaságtalanabb" de mindenképp az egyik legőszintébb tesztőr voltam egész életemben. Bizony, elég hosszú ideig foglalkoztam tesztek és kritikák írásával, persze nem a horgászat, sokkal inkább a szórakoztató elektronika (filmek, mozi, videojátékok) berkein belül. Jöhetett a promo csőstül  (bögre, póló, egéralátét, minden, amit műanyagból elő lehet állítani), ha nem tetszett az adott téma, senki sem tudott rávenni arra, hogy csupa szépet írjak róla. Szó sincs itt semmiféle önmagasztalásról, egyszerűen valamiről negatív kritikát írni sokkal szórakoztatóbb, mint az egekig magasztalni (lol)... A horgászatnál ez másképp van: ha nem szeretem az adott terméket, a büdös életben nem fogom kivinni a vízpartra, ergo véleményt sem tudok róla mondani. Az pedig, hogy halakat akasztgassak át különféle csalikra, vagy a fotó kedvé...

Kezdhetném ismét azzal, hogy milyen ritkán tudok írni a blogra, meg hű, de elfoglalt vagyok, ám nincs kedvem mentegetőzni. Azt hiszem, hogy nem is tartozok senkinek elszámolni valóval ez ügyben (annak ellenére, hogy a posztokat hiányoló kis üzenetek mindig jólesnek); úgy vettem észre, hogy mióta azok a blogok, amiket valóban szívesen olvasok (és amiket tényleg érdemes elolvasni) ritkábban frissülnek, nekem is egyre kevésbé van kedvem írogatni. Ez van. Márpedig ez számomra marad ugyanolyan kedves kedvtelés, mint maga a horgászat, s amíg nincs fizetett reklámfelirat a sapkámon, addig elsősorban saját szórakoztatásomra fogok körmölni (is)...

Leszögezhetjük, hogy semmilyen horgászmódszer nem egyszerű. El lehet bagatellizálni, egy tucat megfogott hal után vérprofinak képzelni magunkat, mindettől függetlenül tény, hogy nem lehet egy témát teljesen megismerni. Kedvenc balinjaimnál ez hatványozottan igaz, ráadásul ha fokozni szeretném, akkor a legkiismerhetetlenebb módszernek a popperezést tartanám.  Pedig végtelenül egyszerűnek tűnik az egész: vásárolsz pár poppert (kisebbet-nagyobbat, olcsóbbat-drágábbat egyaránt), kimész a partra és megszórod velük a vizet, épp úgy, ahogy a kismillió netes videóban látod. A bökkenő ott kezdődik, mikor nem fogsz velük halat. Aztán ha fél év múlva sincs semmi eredmény, kételkedni kezdesz a módszer sikerességében, a popperek pedig a "tartalék" dobozba kerülnek. Balatoni popperes

Nem is olyan régen a blogra felpakoltam egy nagyobb galériát, remélve, hogy a T. Olvasók igényét kielégíti majd a bemutató. Nem így lett. Kaptam néhány jogos kritikát, amiért mostanában ritkán és kevesebbet írok (természetesen örülök annak, hogy hiányoznak a bejegyzéseim), így nekiveselkedtem egy hosszabb hangvételű szösszenetnek. Közben megérkezett egy antikváriumból a '90-es években kiadott Horgászkalauz sorozat, köztük az anno ronggyá olvasott nagy kedvenccel, az 1992-es kiadvánnyal - Dr. Hunyady Attila borzolta a kedélyeket benne "Vízen járni jó, de..." című írásával. Számtalanszor elolvastam ifiként, így most - több, mint húsz évvel később - rég elfeledett érzéseket keltett bennem a kiadvány. Szinte éreztem azoknak a régi horgászatoknak az illatát, és elő kellett vennem megfakult fényképalbumom, hogy elmélázzak elmúlt kalandokon, elmaradt horgászbarátokon...  Az öreg Hunyadyt az utóbbi években sok támadás érte - az Internet (sok előnye mellett) arra is kiválóa...

Június és július: két olyan hónap, amikor szinte minden a horgászat körül forgott. Nem vicc, alaposan belecsaptam a jóba, volt minden, ami nélkül semmit sem ér az élet. A blog is emiatt lett hanyagolva, gondoltam, majd ömlesztve, együtt képtár formájában felkerül minden; így is lett, parancsoljatok! Jártunk a viharos Balatonon, a drávai füllesztő, szúnyogokkal terhes nyári éjszakában, forró homokpadokon, a Mura völgyében, tenkaráztunk kis patakokon, dobáltunk nagy balinlegyeket és műcsalikat végtelen mennyiségben; ültünk kajakban és kutyagoltunk hosszú kilométereket.  Tonnányi fotó készült ezekről a kalandokról, alaposan szortíroznom kellett, de nem hiszem, hogy kíváncsiak lettetek volna a töménytelen balinra, domira s egyebekre. A képek között vannak "idegenből" származó szépségek is, köszönet ezekért és a közös horgászatokért is Aurélnak, F.Tominak, Sanyinak, Lackónak, DP-nek, Siminek és Ricsinek. 

Pörögnek az események itt mifelénk, délen. Három igen jól sikerült horgászaton vagyok túl (egyik alkalommal sem a halak mennyisége alapján aposztrofáltam jónak a túrát), s hogy borzoljam a kedélyeket: mindhárom alkalommal pergető botot vittem magammal. Ennek oka kizárólag az, hogy törekedtem az egyszerűségre, valamint célszerűbb szerszámnak tűnt a pörgettyűs bot a legyelősnél az adott helyzetekben. Lesz idén még arra is lehetőség, remélem minél többször.

Régen jelentkeztem már "halas" poszttal: valószínűleg ez a tendencia meg is marad majd egy ideig. Ennek több oka van, az első és legfontosabb, hogy nem szeretném reklámozni az általam látogatott helyeket, a másik pedig, hogy lusta vagyok, mint a föld. Mikor hazaérek egy jól sikerült nap után, őszintén mondhatom, hogy a legkevésbé a posztolgatáshoz van kedvem.  De hogy mozogjanak itt is egy kicsit a dolgok, kiválogattam néhány fotót az elmúlt egy-két hónapról; eddig fülig ér a szám, kis túlzással állíthatom, ha most véget érne a szezon, már elégedett lennék. Szerencsére még közel sincs vége, számtalan megfogandó hal és átélendő (ez de szép volt) élmény vár rám - legalábbis remélem. Következzenek a képek az ország északi, déli, keleti és nyugati szegleteiből; ahová tavaly nem mentem el, ott idén várható leszek...

Anyagok: fehér zonker, dark lite bright dubbing, oval tinsel, holo hair, natúr sarki róka szőr, fish mask, epoxi szemek

Anyagok: fehér zonker, EP Sparkle Brush, fehér arctic fox farok, epoxy szemek

Bár régebben több sötétben halványan világító legyet kötöttem balinra, kipróbálni valahogy soha nem sikerült. Nem, mintha nem bíztam volna bennük, hiszen ha egy műlégy működik, jobb esetben több színárnyalatnak is működnie kell; inkább elfelejtődött, gyakrabban kerültek elő a hagyományos fehér és ezüst színek, s mivel az őnök kajálták őket, nem is foglalkoztatott mélyebben a dolog. Múltkor azonban szinte még sötétben szálltam vízre, s a dobozban kísértetiesen derengett néhány előző nap kötött Gurgler (vagy ahogy a FTF-en évekkel ezelőtt elneveztem : Glowgler) , így tettem egy próbát velük. Mint nemrég olvashattátok, balinék kitörő örömmel fogadták az újdonságot. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy az egyszerű "nappali" színek is bejöttek volna, mindenesetre hatalmas élmény volt látni, ahogy a vakuval feltöltött, felszínt karcolgató műlégy mögött felpúposodik a víz és lepattintja róla egy-egy virgonc fenekeszeg. Mivel a hozzászólásokban és mailben is jeleztétek, hogy l...

Csend. Pislákoló lámpák, hajnali fény, kihalt sétány. Varjúcsapatok szemezgetik az emberek után maradt szemetet, éledezik a víz, itt-ott kishal ugrik. A vadkacsák csapatokban bújnak elő a nád rejtekéből, kétlábú sehol, csak néhány ezüstkárásztól megcsömörlött daraszobrász kókadozik az üvegbotok mellett.  Én így szeretem a Balatont. Üresen, buli- és hangzavar mentesen, a maga természetes szépségében. Ilyen volt ma reggel is... De ne ugorjunk annyira előre, kezdjük a tegnapi nappal. Ferivel volt randim a mólón. Tudom, hülyén hangzik, inkább kezdem előröl: ha a Steveolson nevet említem , mond neked valamit? Ha engem olvasol, akkor biztosan. Sztív (ahogy mi hívjuk blogger-körökben) a balatoni sügérpopuláció réme, vertikális guru, és hatalmas alak. Persze kikéri majd ezeket magának, de sebaj, akkor is így van. Mivel a füredi bornapok közelébe vetett a balszerencse (és a családi többség szavazata), gondoltam, miért ne kössem össze a kellemeset a haszontalannal, így hoztuk össze ...

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon várom, hogy vége legyen a nyári hónapoknak és ránk mosolyogjon az Ősz. Persze nem azért, mert az idei nyár annyira gatyarohasztó lenne, inkább azt várom, hogy a vízpartokon viselkedni nem tudó agybeteg városi nép visszatakarodjon a panelekbe a tévé elé, és elkezdődjenek az igazi pihentető pecák. Egyetlen nagy előnye van a nyárnak: túráimat összeköthetem egy-egy családi mininyaralással (azaz kellemeset a kellemessel). Mohács régóta a szívem csücske. Van hangulata, szép, s a legnagyobb előnye, hogy viszonylag közel van a Duna (éppen a kertek alatt). Egyre jobban megszeretem az öreg folyót, s bár az idén a megszokottnál is sértődöttebb Dráva mindig a szívem csücske marad, egyre gyakrabban leszek majd jelen ezen a tájon is. A város szélén találtam egy kedves kis lovasfarmot (a wellnestől meg az jakuzziktól a hideg ráz, ezért általában a "falusi turizmus" címszó alatt böngészem a világhálót), ide érkeztünk erre a hétvégére. Megs...