Clogflyfishing

Évről évre egyre több ismerősöm jön azzal az optimista kijelentéssel, miszerint "visszaköltözök falura, és önellátó leszek" . Ez a kijelentés számomra egyrészt mindig elkeserítő kicsit, hiszen a "vissza" kifejezés minden esetben szerepel a mondatban, akkor is, ha a csávó sosem élt azelőtt vidéken. Mintha a faluba költözés egyfajta visszalépés lenne a civilizált nagyváros után.  Másrészt mindig elmosolyodok ezeken a kijelentéseken. Az utóbbi időben a média és a videómegosztó közösségeken publikált félrevezető tartalmak hatására mindenki önellátni akar. Kilépni a társadalomból, elszakadni a tömeggyártott cikkektől, önmagának termelni és azt fogyasztani. Csodaszép gondolat, ugye? Nyilván szívesebben ennénk egész évben a tömeggyártott szemét helyett a minőségit, főleg, ha töredék áron állíthatjuk elő magunknak. Kár, hogy a teljes önellátás az átlagember számára semmiképp sem lehetséges. Hogy miért? Megpróbálom nagyon egyszerűen elmagyarázni. A családi gazdálkodás (gyk. ...

Kicsit szomorú vagyok, hogy hosszabb kihagyás után pont egy ilyen jellegű bejegyzéssel térek vissza, bár ez főleg az én saram, így nem vetnék másokra követ emiatt. A téma nem lesz más, mint az idei horgászjegy árak emelkedése során kialakult országos méretű hiszti. Elnézést kérek mindenkitől, de erre a jelenségre nincs jobb kifejezés. Neki is esnék a történetnek, bár fel vagyok készülve arra, hogy a burzsujtól a MOHOSZ bérencig mindenféle kifejezés megjelenik majd a kommentek között, de azt hiszem ezt a békát kénytelen leszek lenyelni (azaz kicsit sem érdekel)... Állami jegy  2022-ben az állami horgászjegy ára 3.000 forint volt (+300 Ft a fogási napló). Idén ugyanez 5.000 Ft, melyhez 500 Ft a fogási. Ugye a legtöbben már itt elkezdtek tombolni, mert ez "majdnem 100 százalákos áremelés" (ami ugye nem igaz). Ezt igazából nem is értem. A kilós félbarna kenyér egy év alatt 299 forintról 599-re emelkedett, és ez csak egy példa volt, hirtelen más nem jutott eszembe (meg kedvem sin...

A történet azzal kezdődik, hogy pár éve a család cukorborsó főzeléket kért ebédre. Főzök lassan mindent, de cukorborsó főzeléket nem tudok főzni. Vagyis akkortájt nem tudtam, azóta megtanultam, viszont akkor Google barátunkhoz fordultam segítségért. Keserű tapasztalataim okán sosem klikkelek ilyen mindmegette, nosalty, meg hasonló hitvány receptgyűjtő oldalakra, ám gyorsan kellett cselekednem, s a legelső receptet ki is választottam a félmillió találatból. Mi baj lehet? Cukorborsó főzelékről beszélünk, azt nem lehet elrontani... ...hittem én naivan. Valami levitézlett, a szakmájától elszakadni nem akaró cukrász receptje volt, négy evőkanál cukrot írt elő szerencsétlen főzelékhez. A végeredmény rettenetes volt, de a csirkéink legalább degeszre ehették magukat aznap. Azóta kerülöm ezeket a recepteket, mint Bíbor macskánk a forró húslevest. Aztán eltávolodtam a komolyabbnak nevezhető gasztro oldalaktól és főzős videóktól is. Egyrészt rettentően zavart az a modern nyelvezet, amit az utóbb...

Ismét egy egyedi (horgászattól kicsit távoli) bejegyzés következik: a spárgáról fogok értekezni. Ennek két oka van: egyrészt számomra ez az a zöldség, ami viszi a prímet, minden mennyiségben tudnám fogyasztani, másrészt kis hazánk mindentudó kertészeti oldalai olyan bazári felületességgel foglalkoznak a témával, hogy a laikus kertbarát kedve pillanatok alatt elmegy a kezdeti sikertelenségek után. Arról már nem is beszélek, hogy minden egyes szakoldal a legnehezebben termeszthető növények közé sorolja; hogy ez mennyire nincs így, azt az bizonyítja, hogy itthon április óta a lekváros kenyeret is spárgával eszem (kis túlzással persze).  Egy dologban igazuk van az ominózus cikkeknek: a spárga magról való kiskerti termesztése a mazochizmus egyik kiváló példája. Öt éven keresztül próbálkoztam a dologgal, végül tavaly tavasszal próbálkozásaim siker koronázta: egy csomag külföldről hozatott, méregdrága mag embertelenül hosszú csírázási idő után kikelt, hogy aztán egy nyáron keresztül dajká...