Bejegyzések

Az RSD-n

Kép
Ráckevei-Soroksári Dunaág. Kölyökkorom óta visszhangként cseng az agyamban ez a név. Nyilván nem a világhálóról volt olyan ismerős, sokkal inkább a rongyosra olvasott Horgászkalauzok és a Horgászbottal a Csepel-sziget körül című keményfedeles kiadvány lapjairól. Aztán jött a közösségi média, és egyre gyakrabban hallottam emlegetni az RSD nevet - jó és rossz értelemben egyaránt. Van, aki a nagy pontyok, süllők, harcsák miatt jár ide, más a Nagy-Dunához képest gyengébb fogásokról számol be. A szövetség rendszeresen telepít halat, miközben a vízminőség, az iszaposodás és a vízgazdálkodás kérdései sem tűntek el. Közben a partok egy része beépült, a horgászati lehetőségek pedig sok helyen a helyi adottságoktól és a szabályoktól függnek és ez állandó elégedetlenkedés és vita tárgya (jogosan). Talán éppen ez az RSD egyik sajátossága: ugyanaz a víz valakinek horgászparadicsom, másnak csalódás, és a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. Leggyakrabban egyébként az RSD túlszigorított szabá...
Megjegyzés küldése
Tovább »

Forró sátor

Kép
Ülök a sátorban, a kályhán rotyog a vacsora. Végigdobáltam a délutánt, előttem újra leperegtek a legemlékezetesebb pillanatok; persze lelki szemeim előtt már lelkesen az új videót vágom. Odakint rég besötétedett a Dráva fölött - csak a sakálok üvöltenek engesztelhetetlenül -, s közben eszembe jut, hogy ez az egész „hot tent” őrület tulajdonképpen mennyire furcsa dolog. Van valami egészen abszurd abban, amikor az ember a természetbe indul, hogy egy kicsit megszabaduljon az otthoni kényelemtől, majd becsomagol egy sátrat, ágyat, kályhát, kéményt, fűrészt, főzőedényeket, és a nap végére gyakorlatilag felépít magának egy apró erdei garzont.  Évek óta vágyom arra, hogy hóviharban sátrazhassak. Komolyan. Tudom, elmebeteg gondolat, de odáig vagyok a hóért és odáig vagyok a sátrazásért, pedig a kettő elsőre nem igazán tűnik összeegyeztethetőnek. Kerestem eleinte valódi high-tech hegymászó sátrakat és hálózsákokat, de az árakat megpillantva azonnal elillant a lelkesedésem. Aztán jött az out...
10 megjegyzés
Tovább »

Öncélúan

Kép
Múltkori Dráva videóm elég nagyot ment a videómegosztón. Örültem neki, hiszen ki ne örülne a saját sikerének? Blogot is azért írtunk annak idején, hogy olvassák és szórakozzanak rajta az összegyűlt népek. Ugyanez a videós formátum; anno az írt posztoknál is sokszor már előtte összeállt fejben, mit is szeretnénk megmutatni és elmesélni, néha egészen elképesztő írások születtek, éppen ennek köszönhetően. Itt ugyanez a helyzet: az ember megtervezi, leforgatja, megvágja és megmutatja saját agyának szüleményét - azaz megrendezi a filmet. Az ad hoc alapon készülő videók ritkán sikerülnek jól, érdemes rákészülni és felkészülni a forgatásra.    A feltöltés utáni napon megérkezett a Hungarian Fields történetének első negatív kommentje, egy @trollprofesszor  fedőnevű (természetesen teljesen anonim) felhasználótól. Sosem volt bajom ezekkel, itt a blogon is kaptam hideget-meleget (mint mindenki, aki a nagyközönség elé dobja a műveit), a jól megírt, okos kritikából sokat lehet tanuln...
Megjegyzés küldése
Tovább »

Ismét a Dráván

Kép
Hosszú évek teltek el azóta, hogy utoljára kajakkal csorogtam a Dráván. Szörnyű, mert ez a partdobálós pergetés mindenekfelett a kedvenc horgászmódszerem. Mozgalmas, izgalmas, változatos, és minden dobásban benne van egy igazán szép hal megakasztásának lehetősége. Közben lehet nézelődni, hallgatózni (volt is mit!), de legfőképpen megemlékezni a régi közös csorgásokról. Sokat változott a folyó, még többet a környéke, de közben jöttem rá, hogy legtöbbet én változtam.  Persze szokás szerint kicsit túlkalkuláltam a dolgot: délután négykor kezdtem az evezést Drávasztárából és másnap délre szerettem volna leérni Drávaszabolcsig. Ez 38 folyamkilométer, ami nem tűnik soknak, de ebben benne foglaltatik a peca, éjszakai táborozás, pihenők, főzőcskézés, esetleg egy kis fürdés is. Mindezt kapkodás nélkül, nem megszakadva, szépen lassan csorogva, ahogy ez egy lassan ötvenéves vénembertől elvárható. Ennek ellenére az utolsó 5-6 kilométer persze eszeveszett evezés lett (hullafáradtan és leégve), ...
Megjegyzés küldése
Tovább »

Kedvenc csatornák

Kép
Az a nagy igazság, hogy a tévénézést már évek óta befejeztem. Nagyon régóta nem nyújt semmi újat a hagyományos televíziózás (sem a magyar, sem a nemzetközi), nincs olyan csatorna, amit ne lehetne bármilyen formában pótolni, de ha húsz éve azt mondja nekem valaki, hogy a videómegosztókon százszor igényesebb amatőr tartalmak lesznek, minta profi felszereléssel és stábokkal működő televízió csatornáknál, kiröhögtem volna. Pedig így lett. Egy, maximum néhány fős lelkes csapatok készítenek hihetetlen minőségű videókat, komplett műsorokat, filmeket.  Ebben a bejegyzésben kedvenc videócsatornáim szerepelnek majd; régóta terveztem már hasonló ajánlót írni, de most lett igazán időszerű a dolog, hogy én is belekezdtem a videózgatásba. Vágjunk is bele.  Az Outdoor Boys jelenség: jogi karriert feladva a vadon ölelésében Kezdjük örökös kedvencemmel. Napjaink túlszabályozott és digitális zajjal teli világában ritka az olyan tartalom, amely képes milliókat kiszakítani a mindennapok mókuskere...
1 megjegyzés
Tovább »