Clogflyfishing

Az a nagy igazság, hogy a tévénézést már évek óta befejeztem. Nagyon régóta nem nyújt semmi újat a hagyományos televíziózás (sem a magyar, sem a nemzetközi), nincs olyan csatorna, amit ne lehetne bármilyen formában pótolni, de ha húsz éve azt mondja nekem valaki, hogy a videómegosztókon százszor igényesebb amatőr tartalmak lesznek, minta profi felszereléssel és stábokkal működő televízió csatornáknál, kiröhögtem volna. Pedig így lett. Egy, maximum néhány fős lelkes csapatok készítenek hihetetlen minőségű videókat, komplett műsorokat, filmeket.  Ebben a bejegyzésben kedvenc videócsatornáim szerepelnek majd; régóta terveztem már hasonló ajánlót írni, de most lett igazán időszerű a dolog, hogy én is belekezdtem a videózgatásba. Vágjunk is bele.  Az Outdoor Boys jelenség: jogi karriert feladva a vadon ölelésében Kezdjük örökös kedvencemmel. Napjaink túlszabályozott és digitális zajjal teli világában ritka az olyan tartalom, amely képes milliókat kiszakítani a mindennapok mókuskere...

Gyerekkoromból emlékszem egy régi magyar mesére: egy távoli királyságban évekig tartó hőség és aszály uralkodik, amit valamilyen ördög- vagy gnómszerű figura idéz elő. Volt valami hős is benne, aki végül megküzdött a tüzeskezű teremtménnyel, s legyőzve azt elhozta ismét az esőt.  Nagy szükségünk lenne egy ilyen hősre most is.   Tegnap a forróság ellenére egész napos kirándulást terveztünk, egy kis frissítő drávai fürdő után elzarándokoltunk kedvenc helyeimhez. Elkeserítő, de mégis lenyűgöző volt a látvány. A végtelen hosszú drávai homokpadokon úgy hevernek a hatalmas uszadékok, mint a sivatagban fehérre égetett csontvázak. Az út menti jobb sorsra érdemes csatornák és patakok medre üres és repedezett, a Duna mellékág derékig benőve gazzal, a közelben egy hajótemető. Ha nem tudnám, hogy bármikor érkezhet ismét egy hatméteres árhullám, engem is könnyen magával ragadna az a világvége-hangulat, amely hetek óta belengi az internetet. De jön majd megint a nagy víz, belepi az uszadékf...

I remember an old Hungarian fairy tale from my childhood: in a distant kingdom, a drought and relentless heat had been raging for years, caused by some sort of devil- or goblin-like creature. There was a hero, too, who eventually confronted the fire-handed monster and, after defeating it, brought the rain back to the land. We could certainly use a hero like that now. Yesterday, despite the heat, we planned an all-day trip. After a refreshing swim in the Drava, we wandered off to some of my favourite places. The sight was both depressing and strangely fascinating. Along the endless sandbanks of the Drava, huge pieces of driftwood lie scattered like skeletons bleached white in the desert. The beds of the roadside canals and streams, once worthy of a better fate, are empty and cracked; a side arm of the Danube is waist-deep in weeds, and there is a boat graveyard nearby. If I didn't know that another six-metre flood wave could arrive at any time, I might easily be swept away by the a...

Múlt hét végén szülinapi buliba voltam hivatalos a Pécsi-tó mellé. Vacsora után azonnal lemenekültem a tópartra nyugalmat keresni, de előtte lenyúltam egy, az asztalon árválkodó kenyérszeletet. Nem kacsákat akartam etetni, hanem a nádasok körül úszkáló gyönyörű bodorkákat, gyerekkori nagy szerelmeimet. Talán emlékszik még valaki arra, hogy ha a 90-es években bedobtál egy szelet kenyeret a Pécsi-tóba, perceken belül örvényként kavargott alatta egy orbitális méretű halraj, amit a hegyi patak tisztaságú vízben egészen a fenékig követni lehetett. Persze akkortájt még vigyáztunk erre a mecseki gyöngyszemre, nem lett állatkert a környékéből, és fürödni sem lehetett benne - bármit is állítanak a magukat a környék kiskirályának képzelő elvtársak. De nem keseregni jöttünk, jelenleg minket a zsebemben lapuló kenyér érdekel. Bodorka ma is van bőven, kisebb falatot dobtam nekik, de nem jutott el kedvenc keszegeimhez: valami orbitális hal legelte le ebül szerzett kenyeremet. Repült az újabb darabka...