Clogflyfishing

Fél éve egy általam készített Youtube-videócsatorna tölti ki szabadidőm egy részét, erről szeretnék pár szót írni. Mindig vonzott a videózás - persze amatőr szinten, - annak idején a srácokkal el is kezdtünk egy ígéretes sorozatot, ami Versus névre hallgatott és amiből sajnos csak két epizód készült, a fogadtatás mégis fergeteges volt (ki tudja, hol tartanánk ma, ha folytattuk volna). Egy, a magyar vidéket egyedi módon bemutató csatorna ötlete azonban már nagyon régóta foglalkoztatott, maga a dizájn és az alap két éve el is készült, de csak tavaly decemberben szántam el magam arra, hogy leforgassam az első részt.  De mi is pontosan a Hungarian Fields? Egy egyszerű, slow-life jellegű videócsatorna, semmi több. De: itt nincs duma, nincs kommentár, nincs okoskodás, csak a természet és a vidék. Az emberi jelenlétet próbálom minimalizálni, a képi és hangvilágot meg maximumra húzni. A folyamatot úgy kell elképzelni, hogy kinézek magamnak egy úti célt, itthon megtervezem, aztán felvesze...

Egyik nap elméláztam azon, milyen nevetséges módon skatulyázzuk be magunkat még a horgászat közben is. Legyezőhorgász blog. Pergető horgászok facebook csoport. Bojlis közösség. De ez sem elég, még tovább megyünk; nem elég a pergető horgász jelző, multis pergető vagyok, amivel megkülönböztetem magam az átlagos kocapecástól, aki gagyi spinning orsóval nyomja. Vagy kizárólag spinninggel pecázok, ellentétben a nagyképű multisokkal. Mintha ezek a jelzők rangot, vagy akár tudást adnának a delikvensnek. Pedig millió példa van arra, hogy lehet százezres multi orsóval is rettenetesen horgászni, valamint ezeréves Tokoz orsóval eredményesen és szépen.  Elég szembetűnően hirdettem én is régebben ezt a baromságot, pár éve azonban megváltozott valami. Nem erőltettem a legyes botot, ha esetleg másik módszer eredményesebbnek bizonyult, rengeteg ostobán berögzült és megkövesedett előítéletet és makacs beidegződést sikerült levetkőzni ez alatt a néhány év alatt. Ma már nem vallom magam legyezőhorgás...

Sziasztok!  Már több, mint 3 éve tettem fel ide utoljára posztot. Hogy miért? Egyértelműen, mert kifulladt maga a blog, mint műfaj, és kifulladtam én is. Alkotói válság? Nem. Lustaság? Inkább.  Aztán néha-néha ismét előtör az érzés, hogy folytatni kellene. Ugyanúgy, mint régen, szimplán csak magamnak, és ha valakit érdekel, akkor nézzen bele és beszélgessünk. Mert téma akadna bőven. Peca, kert, utazás, főzés, túrázás; olykor még novellát írni is lenne kedvem.  Időhiányra nem panaszkodhatok. Már csak azért sem, mert tavaly december körül még egy videó csatornát is volt időm elindítani Hungarian Fields címmel . Úgy látszik, az a fajta vagyok, aki nem tud megmaradni a valagán, mindig alkotnia kell valamit.  De ez jó. Öröm látni a kész videókat, ahogy öröm volt látni a kész blog bejegyzéseket is.  Jó érzés, hogy ezek a dolgok nem tűnnek el nyomtalanul. Legyen ez egy új kezdet a blog életében. Amikor lesz miről mesélni, jövök, mellette pedig töltögetem ide is fel új ...

Évről évre egyre több ismerősöm jön azzal az optimista kijelentéssel, miszerint "visszaköltözök falura, és önellátó leszek" . Ez a kijelentés számomra egyrészt mindig elkeserítő kicsit, hiszen a "vissza" kifejezés minden esetben szerepel a mondatban, akkor is, ha a csávó sosem élt azelőtt vidéken. Mintha a faluba költözés egyfajta visszalépés lenne a civilizált nagyváros után.  Másrészt mindig elmosolyodok ezeken a kijelentéseken. Az utóbbi időben a média és a videómegosztó közösségeken publikált félrevezető tartalmak hatására mindenki önellátni akar. Kilépni a társadalomból, elszakadni a tömeggyártott cikkektől, önmagának termelni és azt fogyasztani. Csodaszép gondolat, ugye? Nyilván szívesebben ennénk egész évben a tömeggyártott szemét helyett a minőségit, főleg, ha töredék áron állíthatjuk elő magunknak. Kár, hogy a teljes önellátás az átlagember számára semmiképp sem lehetséges. Hogy miért? Megpróbálom nagyon egyszerűen elmagyarázni. A családi gazdálkodás (gyk. ...