Clogflyfishing

Kicsit el vagyok késve ezzel a bejegyzéssel. Közel fél évvel. Különösebb okom nincs rá, egyszerűen vagy elfelejtettem, vagy lusta voltam befejezni, bár a vázlat március eleje óta kallódik, csak a formázás hiányzott. Most mégis felteszem a blogra, akár okulásképp, mert kifejezetten elkeserítő (szomorú? szánalmas?) felhangja van. 

...mostanában a jóból. Nem panaszkodni akarok, mert a tavalyi év második felében és idén is kijutott bőven az izgalmakból. No, nem a közel egy hónapig elhúzódó influenzára gondolok (bár annak is voltak izgalmasnak nevezhető jelenetei), sokkal inkább arra, hogy ismét boldog kutyatulaj lettem! Nálunk szó szerint értendő, hogy családtag a kutya, így hamar beilleszkedett őkelme, megtanulta, hol a helye a "falkában", valamint azt, hogy nincs helye díványon. Beiratkoztunk "kutyaoviba" (Pécsi Kutyás Grund, ajánlom mindenkinek a csapatot) - ül, fekszik, pacsi, megy minden, ami kell, s mivel Bukfenc (kisfiam lett a névadó) fajtáját tekintve Border Collie (régi álom), ez el is várható tőle.  Ez volt az egyik oka annak (nagyjából kétszáz másik ok mellett), hogy szeptember óta nem volt részem érdemleges pecában. Teljesen őszinte leszek: nem is hiányzott annyira. Egyre kevésbé szeretek mindenáron menni, arra ott vannak a teszthorgászok meg a versenyisták. Ráadásul...

Négy jó barát, négy vén horgász elindultak vidáman,  négykerekű járgány gurult ős hetedhét határban. 

Közösségi oldalakon egyre gyakrabban találkozhatunk a következő kérdéssel: Sziasztok! Gipsz Jakab vagyok és elhatároztam, hogy idén végre belevágok a műlegyezésbe. Kezdő felszerelést keresek (akár használtan is), a kezdéshez minél olcsóbb, de azért jó minőségű botot, orsót és zsinórt, a limit X forint legyen ( X=10-30 ezer forint - a szerk. megj. ). Kisebb halakkal kezdeném (domolykók), így elég a #4-5-ös osztályú bot. Valaki? Az illetőt ilyenkor többen letámadjuk, és megpróbálunk segíteni neki, ami - kisebb viták és konfliktusok után - sikerül is. Mindenki elégedett, csak a szerencsétlen érdeklődő van még jobban összezavarodva, aminek következményeképp összevásárol egy teljesen használhatatlan szettet.  Éppen ezért elhatároztam, hogy megpróbálok ebben a témában egy összefogó bejegyzést írni - előre bocsátom, közel sem tökéleteset, sem teljeset, sem kikezdhetetlent, mert aki egy icipicit konyít a témához, tudja, hogy ilyet megírni nem csak lehetetlenség, de a végeredmény me...

Állok a Balti-tenger partján és nézek hülyén magam elé. Irdatlan vízfelület, csak itt, a Fyn sziget körül több ezer köbkilométer enyhén sós víz; benne pár darab tengeri pisztráng. Valami találó hasonlaton gondolkozom, mert az elveszett tű a szénakazalban esete sem fedi igazán a valóságot. Persze a pár darab durva túlzás, de mint a cirka ezerhatszáz kilométeres autóút közben megtudtam, közel sem olyan egyszerű megfogni őket, mint reméltem. Befolyásolja mozgásukat apály, dagály, vízhőfok, szélirány, vízhőmérséklet és sótartalom (több nem jut eszembe, pedig tuti van még vagy félezer buktató), viszont ha ott lengetsz, ahol éppen dorbézolnak, akkor nyert ügyed van (feltéve ha éppen éhesek és esznek). Very hard fokozat, az "ezer dobás hala". Bónuszként - akkor ezt még nem tudtam - megakasztásuk külön tudomány, az 50 százalékos akasztási arány igen jónak számít. Végezetül a legjobb hír: belecsöppentünk egy erőteljes lehűlés közepébe is (fogalmam sem volt, hogy tud az áprilisi hat ...

Június és július: két olyan hónap, amikor szinte minden a horgászat körül forgott. Nem vicc, alaposan belecsaptam a jóba, volt minden, ami nélkül semmit sem ér az élet. A blog is emiatt lett hanyagolva, gondoltam, majd ömlesztve, együtt képtár formájában felkerül minden; így is lett, parancsoljatok! Jártunk a viharos Balatonon, a drávai füllesztő, szúnyogokkal terhes nyári éjszakában, forró homokpadokon, a Mura völgyében, tenkaráztunk kis patakokon, dobáltunk nagy balinlegyeket és műcsalikat végtelen mennyiségben; ültünk kajakban és kutyagoltunk hosszú kilométereket.  Tonnányi fotó készült ezekről a kalandokról, alaposan szortíroznom kellett, de nem hiszem, hogy kíváncsiak lettetek volna a töménytelen balinra, domira s egyebekre. A képek között vannak "idegenből" származó szépségek is, köszönet ezekért és a közös horgászatokért is Aurélnak, F.Tominak, Sanyinak, Lackónak, DP-nek, Siminek és Ricsinek. 

BigT barátom beszámolója a múlt heti szlovén túráról. Kedd; hajnali fél három. A telefonom ébresztő hangja sokkolóan, szinte áramütésszerűen hasított belém, tudatosítva, hogy kelnem kell. Erőt vettem magamon és egy határozott mozdulattal, úgy „keljfeljancsi” módjára felpattanva már az ágyam szélén is ültem dörgölve a szememből az álmosságot. A szürke hétköznapokban nincs az az Isten, hogy én ezt megtegyem, de most várhatóan olyan felejthetetlen élmény és kaland vár rám, ami már napok óta izgalomba tart. Előző nap délutánja akkurátus pakolással telt, és estére minden csomagom, szerelésem indulásra készen a kocsiban várt, mert ha nem így teszem, tutira itthon hagyok valami fontosat. Fél négykor már ott toporogtam Domy barátom garázsa előtt. Közel tíz perc várakozás után, frissen kipihenve, magabiztos léptekkel jött ki a házból és elkezdett pakolni. Basszus , gondoltam magamban. Én pancser! Otthon úgy pattogtam, mint egy bolha, majd full gázzal keresztülhajtva Pécsen,...

Körülbelül három évvel ezelőtt egy bogaras suszterrel együtt horgásztam egy csodaszép baranyai tározón . Ő és a barátja akkor még csak álmélkodtak azon, hogy bizony, a pontyot műléggyel is meg lehet fogni; szerintem a legvadabb álmaikban sem gondolták volna, hogy hamarosan lengetni tanulnak és különféle tollakat meg szőröket erősítenek a horgok szárára, amiért az ismerősök nagy része lököttnek tartja majd őket. Pedig a suszter barátja igen lelkes horgász hírében állt, blogot is szerkesztett , s ezáltal találkoztak egy olyan emberrel, aki két kézzel lökte le őket a lejtőn: velem... Ezt a bizonyos lökést életük végéig nem felejtik majd el. Ez utóbbi fiatalember ma pontyozni volt velem. Műléggyel. Valószínűleg három éve még eszébe sem jutott volna, ma azonban természetesnek vette (ami végtelenül logikus különben), hogy a pici nimfát is megeszi a ponty, nem csak a kukoricát és a szarszagú bojlit. Nagyon jót horgásztunk ma - szerencsénk volt az idővel, meg a halakkal is -, Bazsi két...

Amikor év elején kis csoportunkban felvetettem az ötletet (nevezetesen: mi lenne, ha hirdetnénk egy házi versenyt), félő volt, hogy a Facebook szerverei összeomlanak a hirtelen jött ovációtól. Azonnal belevetettük magunkat a jóba: nem hittem volna azonban, hogy egy ilyen kis léptékű rendezvényt megszervezni ennyire idegtépő dolog. Szerencsére olyan jól sikerült, hogy a nehézségek ellenére újra belevágnék a mókába. A csapat tagjai mind tűkön ülve várták az áprilist, közben északról és nyugatról is csatlakozott egy-egy hozzánk hasonlóan elborult lélek, megtörtént néhány felajánlás, közeledett a nagy nap - szóval minden optimálisnak tűnt. Még az idő is...

...valamit mondok; szomjas vagy, látom, egy üveg bort kibontok...figyelj! Tehát helyezd magad kényelembe a kanapén, megmutogatom legújabb képeimet. Nem, nem családi fotóalbum, gondolom, babapopsira a legkevésbé sem vagy kíváncsi; mutatok neked inkább valami sokkal érdekfeszítőbb albumot.  Tudod, Boszniában jártunk. Igen, igazad van, nemrég voltam, de hazaérve néha szinte honvágyam van, vágyakozom a nagy hegyek és a zuhogó folyók után...különben se szólj bele, mert elteszem az albumot és nézheted az ertéelklubbot esti program gyanánt...na! Szóval: Bosznia! Műlegyezni mentünk a cimborákkal, méghozzá október közepén. Kicsit csúszott a vénasszonyok nyara, így belecsöppentünk a harminc fokos bosnyák őszbe, ami jó is volt, meg nem is; mindenesetre a Nektar sör még mindig finom, a hegyi emberek még mindig kedvesek, és a Folyó is rendületlenül csörtet a medrében. Nézd csak: igazi hegyi tempó, DéPé éppen benne áll a közepében.  Nagy szerencsénkre hal is van a vízbe...