Vén horgászok balladája

Négy jó barát, négy vén horgász

elindultak vidáman, 

négykerekű járgány gurult

ős hetedhét határban. 

Cél: a Mura, déli határ, 

mosoly ül az arcokon, 

betárazva ezer csali, 

edződtek bősz harcokon. 

A táskákban sok jó falat,

várja szörnyű végzetét, 

vörösbor és sompálinka, 

néhány hűs sör, szerteszét.

Bedokkol a két autó, 

kezdődik a hétvége,

jókedvnek és boldogságnak

domolykó a mértéke. 

Sült hús, gomba perzselődik, 

eszem-iszom, vigalom, 

egyre fogy a friss hazai, 

nem is marad, fogadom. 

Irány a víz, tiszta folyó, 

csillog-villog a paduc, 

nimfát fel és fogj belőlük, 

persze csak ha fogni tudsz!

Lackó orsót, Günter switchet, 

Péter tailing loop-ot dob, 

Balu meg a szúnyogok közt

őrült vitustáncot rop. 

Simi, Ricsi bírálóan

figyeli a csapatot, 

hogyha segít, figyelj-tanulj, 

és a szádra lakatot. 

Eszik a hal, bár nagy nincsen, 

ami van, az kiröhög, 

a legnagyobb minden legyet 

mélabúval kiköhög.

Forró az ősz, már csak Péter 

s Günter állja a sarat, 

Laci bácsi Balu mellett 

horkol benn a híd alatt.

Későre jár, jön az este, 

Lackó pácolt húsa sül,  

folyik a nyál, őröl a fog, 

majd mindenki kiterül. 

Új nap virrad, új remények, 

új helyek és új mesék, 

hajlik a bot, freccsen a víz, 

fácán rikkant, zeng a rét. 

Lackó fáraszt, de szép csuka! 

Megmeríti vagányan, 

megtapsoljuk, ilyen halat 

nem láttak e határban. 

Elpilledve, napszúrással 

térünk vissza délután, 

most Péter főz: Puttanesca? 

mi csak nézünk nagy bután.

Benyakalunk két üveg bort, 

fogy a pálesz, a dohány, 

míg a ráncok kisimulnak 

házigazdánk homlokán. 

Másnap reggel szomorúan

pakolászik a csapat, 

kevés csomag, tömény élmény, 

bár nem fogtunk sok halat.

Elindulunk, autónkban

elmélázva benn ülünk, 

messze zúg az öreg Mura -

csak éppen már nélkülünk...