Ülj le mellém...

...valamit mondok; szomjas vagy, látom, egy üveg bort kibontok...figyelj!

Tehát helyezd magad kényelembe a kanapén, megmutogatom legújabb képeimet. Nem, nem családi fotóalbum, gondolom, babapopsira a legkevésbé sem vagy kíváncsi; mutatok neked inkább valami sokkal érdekfeszítőbb albumot. 

Tudod, Boszniában jártunk. Igen, igazad van, nemrég voltam, de hazaérve néha szinte honvágyam van, vágyakozom a nagy hegyek és a zuhogó folyók után...különben se szólj bele, mert elteszem az albumot és nézheted az ertéelklubbot esti program gyanánt...na!

Szóval: Bosznia! Műlegyezni mentünk a cimborákkal, méghozzá október közepén. Kicsit csúszott a vénasszonyok nyara, így belecsöppentünk a harminc fokos bosnyák őszbe, ami jó is volt, meg nem is; mindenesetre a Nektar sör még mindig finom, a hegyi emberek még mindig kedvesek, és a Folyó is rendületlenül csörtet a medrében. Nézd csak: igazi hegyi tempó, DéPé éppen benne áll a közepében. 

Nagy szerencsénkre hal is van a vízben, méghozzá pisztrángok és pérek, szinte a lábunk elől szedegették az apró kőlegyeket. Ő egy szép sebes, meg is lett fogva őkelme. 

Azt kérdezed, hogyan? Mondom, műlegyező felszereléssel. Könnyű bot, könnyű orsó, pici szárazlegyek és nimfák. Nézd, itt éppen benn állok a vízben és fogom a halat. Így kell csinálni, e!

Itt meg Domy próbálja lépre csalni a mohos hátút, általában sikerrel. No, később mutatok róla olyan képet is, amin hatalmas halakkal pózol. Mondom később!

Itt megint csak én, egy másik helyen. Nézd csak a képet, micsoda bottartás, micsoda elegáncia!

Ő még elegánsabb, de neki lételeme a víz. 

A következő kép lesz a 2015-ös Rudi Heger katalógus borítóján. Szandra rója éppen a habokat, technikája és eredményei alapján lassan felsorakozik a műfaj nagy női alakjai közé. Legyet úgy köt, mint Helen Shaw, úgy dob, mint Joan Wulff és olyan kalandokban vesz részt, mint April Vokey. 

Tápolás a Folyónál, vagy ahogy Zsákos Bilbó mondaná: "nincs jobb, mint egy forró fürdő, aztán kései reggeli a gyepen". Hogy megmaradjon a Megye hangulata, utána DéPé-vel elfüstöltünk egy-egy pipányi lápatoroki dohányt is.

Útitársunk is akadt, Tigi személyében. Ő a környék híres kérész- és egérvadásza, hűségesen ragaszkodott hozzánk, annak ellenére, hogy megismerkedésünk alkalmából laposra tapostam a farkát. Nem, nem DéPé-nek, a képen a fekete-fehér a macska...

Most mondd azt, hogy a műlegyezés nem sport! Domy itt éppen egy dupla-csavart-fordított tornagyakorlatot mutat be, közben pedig egy egész napos lengetés után még egyensúlyoz is a nyálkás köveken, persze a sodrás közepén. Ennek ellenére ez egy olyan kirándulás volt, amikor senki sem esett bele a vízbe. Még én sem...

Ezt a műlegyet unalmamban hoztam össze pár perc alatt, egészen élethű lett...Bevetted? Jól van, nem műlégy, hanem egy élő tegzes, aki megállt egy röpke pihenőre Domy kezén. 

Itt Bazsi csócsálja önfeledten a mezá-t, azaz a hagyományos bosnyák reggelit. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a négy napos túra alatt a társaság összesen tizenöt kilót hízott, köszönhetően a helyi konyha sajátosságainak és Domy villásreggelijeinek, melyek fészekaljnyi tojásból, rengeteg hagymából és fél oldal szalonnából készültek.

Szandra és Domy éppen azt nézik, ahogy a hajnal hasad a Folyó felett. Nézd, még néhány tájkép, nehéz betelni Bosznia természeti csodáival.

Mi van, sajtkukac van a fenekedben? Mondtam, hogy mutatok halakat is, nem? Rögtön itt is van az első, a kedvencem, a kép címe: Pérportré. 

Ő is pérecske, az egyik legfogósabb legyemmel a szájában. Kár, hogy suhog a levegőben dobás közben. Igen a légy. Nem a pér.

Ismét pér, méghozzá egy combosabb darab, DéPé kis Snowbee botjával. Minden trükköt bevetett, de a #22-es CDC szépen akadt, a pálca pedig olyan jól dolgozott, hogy elhatároztam, én is beszerzek magamnak kispatakozni egy Hóméhet. 

Ő már pisztráng, meglepetten bújt el a bot mögé a nejlonba öltözött kétlábú elől. Szép, ugye? Inkább a kisebb és a közepes méret volt a jellemző, elvétve sikerült fogni egy-egy nagyobbat.

Ez egy sebes pinyó zsírúszója. Nagy rajongója vagyok a zsírúszóknak, minden halat szeretek, aminek zsírúszója van. Éljenek a zsírúszók!

Bazsi első műléggyel fogott pérhala, az arcáról talán leolvasható a lelkesedés, valószínűleg egy tízes harcsával nem cserélte volna el ezt az élményt. A mosolyt ezután nem lehetett levakarni az arcáról, amit teljes mértékben meg tudok érteni. 

Nézegesd meg ezeket a fotókat, gyönyörű halak mind. Ha lehetne sem lenne lelkierőm megkopasztani és kifilézni őket (szerencsére nem lehet). Elegancia felsőfokon.

A banda női versenyzője is kivette részét a jóból, fogott pisztrángokat és péreket, ráadásul nem is az apróbb fajtából. 

Igen, ügyes vagy, egy gyönyörű pérrel fotózkodik éppen.

Ezek pedig Domy halai. Rengeteget járt már ezen a vízen, van rutinja (és türelme) bőven, amint halai is mutatják. Néha leülök mögé a partra és figyelem, ahogy legyez, szinte ugyanakkora élmény, mintha én horgásznék. Ha megnézed a képeket, itt kezdődik a Pér...igen, nagy P-vel.

 Persze fogott pisztrángokat is szép számmal.

Ezek a képek pedig már hazafelé készültek. Jajca vára, A Vrbac és a Pliva folyó, emberek, tájak, emlékek...feledhetetlen emlékek...tévedsz, nem pottyantós vécék ezek, hanem régi kis vízimalmok a Pliva tó alatt. 

Big Tomról is készültek sztárfotók, itt éppen az egyik kis fahídon pózol. Valószínűleg jóval több helyen járt már, mint én, mégis ezen a vidéken szeretne megöregedni. Én személy szerint a végrendeletembe fogom foglalni, hogy melyik péres pool feletti mezőn temessenek el, onnan jól látom majd a szedéseket minden reggel. 

Hazafelé, jóval kevesebb lelkesedéssel. Vár minket a nagy magyar valóság!

Hunyady Mátyás híres vára Jajca városában. A várat Hervoja építette 1400 körül, majd a kor követelményeinek megfelelően néhányszor gazdát cserélt, végül Mátyás király kaparintotta meg, aztán néhányszáz évi csatározás után végül 1995-ben ismét Bosznia része lett. 

Várrom a Vrbac mellett, telével fotózva. Nem tudom, mi lehet a neve, hogy magyar, bosnyák, horvát, szerb, török vagy osztrák kezek építették-e, mindenesetre magával ragadó a hely romantikája. Nézd meg a többi fotót is: hát nem csodálatos ez az ország? 

Nagyon csendben vagy, kiskomám. Tetszettek a képek? Gondolom. Ne csodálkozz, hogy ferde hasonlatként honvágyat emlegettem az elején. Egy ilyen vidék a hajadnál fogva ragad meg és nem ereszt életed végéig.

Tedd az albumot a helyére...úgy, most mehetsz játszani a többiekkel...