Clogflyfishing

Akik jókora műlegyes halakkal terhelt bejegyzésre vágynak, ismét fordítsák el figyelő tekintetüket a blogról: ezúttal kutyákról és kutyás emberekről mesélnék nektek néhány szót. Mert én is vallom; aki szereti a kutyát, az rossz ember nem lehet (bár a mai világban sosem lehet tudni, biztosan van pár olyan kétlábú, aki erősíti a szabályt). Aki pedig nem szereti a kutyákat....na, azokról itt nem esik szó, mert rájuk senki sem kíváncsi. 

Június és július: két olyan hónap, amikor szinte minden a horgászat körül forgott. Nem vicc, alaposan belecsaptam a jóba, volt minden, ami nélkül semmit sem ér az élet. A blog is emiatt lett hanyagolva, gondoltam, majd ömlesztve, együtt képtár formájában felkerül minden; így is lett, parancsoljatok! Jártunk a viharos Balatonon, a drávai füllesztő, szúnyogokkal terhes nyári éjszakában, forró homokpadokon, a Mura völgyében, tenkaráztunk kis patakokon, dobáltunk nagy balinlegyeket és műcsalikat végtelen mennyiségben; ültünk kajakban és kutyagoltunk hosszú kilométereket.  Tonnányi fotó készült ezekről a kalandokról, alaposan szortíroznom kellett, de nem hiszem, hogy kíváncsiak lettetek volna a töménytelen balinra, domira s egyebekre. A képek között vannak "idegenből" származó szépségek is, köszönet ezekért és a közös horgászatokért is Aurélnak, F.Tominak, Sanyinak, Lackónak, DP-nek, Siminek és Ricsinek. 

Régen jelentkeztem már "halas" poszttal: valószínűleg ez a tendencia meg is marad majd egy ideig. Ennek több oka van, az első és legfontosabb, hogy nem szeretném reklámozni az általam látogatott helyeket, a másik pedig, hogy lusta vagyok, mint a föld. Mikor hazaérek egy jól sikerült nap után, őszintén mondhatom, hogy a legkevésbé a posztolgatáshoz van kedvem.  De hogy mozogjanak itt is egy kicsit a dolgok, kiválogattam néhány fotót az elmúlt egy-két hónapról; eddig fülig ér a szám, kis túlzással állíthatom, ha most véget érne a szezon, már elégedett lennék. Szerencsére még közel sincs vége, számtalan megfogandó hal és átélendő (ez de szép volt) élmény vár rám - legalábbis remélem. Következzenek a képek az ország északi, déli, keleti és nyugati szegleteiből; ahová tavaly nem mentem el, ott idén várható leszek...

Rövid összeállítás következik tavalyi képekből, inkább a hangulaton és a vizeken van a hangsúly most, nem a halakon. Saját fotóimon kívül találtok közte suszterbogaras és horgászvidékes képeket is. Kellemes böngészést!

A legtöbb horgász elbeszélés (vagy blogbejegyzés, ha jobban tetszik) manapság nem más, mint végtelenül unalmas nosztalgikus ömlengés. Bizony, sajnos ez a helyzet. Sétáltunk a parton, midőn észrevettük az árnyékban tobzódó domolykókat, s első dobásra sikerült megakasztani a banda nagyot, melyet partra emeltünk, majd visszahelyeztük az éltetőbe, miközben fejünk felett ott ragyogott millió tündérke glóriája...brrrr...! Ez most kivételesen más lesz: elmesélem nektek, milyen remek túrán vettünk részt a hétvégén, mégsem kaptok majd cukorbajt a részletektől. Viszont az elmebajt garantálni tudom.  Mivel nincsenek kezdetek, indítsuk ezt a sztorit is egy tetszőleges ponttól: péntek reggel. Annak ellenére, hogy december van, közel tizennégy fokot mutatnak a kinti hőmérők. Kedvenc tavamon a pontyok szemmel láthatóan fenn grasszálnak a felszín közelében, így sikerül - nagy megrökönyödésemre - kettőt nimfával kivarázsolni közülük. A harmadik lecsomagol, így én is ezt teszem és indulok...

Mindig örülök annak, ha a zsinórom végén egy ismerős magyar halfaragó mester remekei életre kelnek. Még nagyobb öröm, ha az ominózus szépségeket más is megismeri, mi több: halat is fognak velük. Éppen ezért fülig érő vigyorral vettem tudomásul, hogy az egyre népszerűbb és kedveltebb wobbler, a BlondRiver nemrég felkerült a német Jerkbait Shop termékpalettájára! Mivel a horgásziparban elterjedt gyomorforgató (ön)tömjénezés és reklám láttán kinyílik a bicska a zsebemben, nagyon ritkán vagyok hajlandó teszt jellegű cikkek megírására. Nem is tesztek ezek, sokkal inkább magánvélemények (megsúgom: bármilyen jellegű anyagi támogatás nélkül), ráadásul ha valami szar, arról ugyanúgy megírom a véleményem, mint a jobb cuccokról. Külön öröm számomra, hogy a hírhedté vált Bőrbogarat én próbálhattam ki először , ráadásul keresztapja is lehettem - ahogy látom, máshol is átvették ezt a nevet, remélem néhány év múlva a Scale magazin is Skin Bug néven emlegeti majd, mint menő domis csalit... ...

...valamit mondok; szomjas vagy, látom, egy üveg bort kibontok...figyelj! Tehát helyezd magad kényelembe a kanapén, megmutogatom legújabb képeimet. Nem, nem családi fotóalbum, gondolom, babapopsira a legkevésbé sem vagy kíváncsi; mutatok neked inkább valami sokkal érdekfeszítőbb albumot.  Tudod, Boszniában jártunk. Igen, igazad van, nemrég voltam, de hazaérve néha szinte honvágyam van, vágyakozom a nagy hegyek és a zuhogó folyók után...különben se szólj bele, mert elteszem az albumot és nézheted az ertéelklubbot esti program gyanánt...na! Szóval: Bosznia! Műlegyezni mentünk a cimborákkal, méghozzá október közepén. Kicsit csúszott a vénasszonyok nyara, így belecsöppentünk a harminc fokos bosnyák őszbe, ami jó is volt, meg nem is; mindenesetre a Nektar sör még mindig finom, a hegyi emberek még mindig kedvesek, és a Folyó is rendületlenül csörtet a medrében. Nézd csak: igazi hegyi tempó, DéPé éppen benne áll a közepében.  Nagy szerencsénkre hal is van a vízbe...