Horgászni csak pontyosan, szépen...

Körülbelül három évvel ezelőtt egy bogaras suszterrel együtt horgásztam egy csodaszép baranyai tározón. Ő és a barátja akkor még csak álmélkodtak azon, hogy bizony, a pontyot műléggyel is meg lehet fogni; szerintem a legvadabb álmaikban sem gondolták volna, hogy hamarosan lengetni tanulnak és különféle tollakat meg szőröket erősítenek a horgok szárára, amiért az ismerősök nagy része lököttnek tartja majd őket. Pedig a suszter barátja igen lelkes horgász hírében állt, blogot is szerkesztett, s ezáltal találkoztak egy olyan emberrel, aki két kézzel lökte le őket a lejtőn: velem...

Ezt a bizonyos lökést életük végéig nem felejtik majd el.

Ez utóbbi fiatalember ma pontyozni volt velem. Műléggyel. Valószínűleg három éve még eszébe sem jutott volna, ma azonban természetesnek vette (ami végtelenül logikus különben), hogy a pici nimfát is megeszi a ponty, nem csak a kukoricát és a szarszagú bojlit. Nagyon jót horgásztunk ma - szerencsénk volt az idővel, meg a halakkal is -, Bazsi két pontyot is fogott, nimfával állóvízen, ami nem kis teljesítmény és nem egyszerű dolog. Most már ő is tudja, meg azt, hogy milyen oltári nagy élmény, mikor a sekélyben megakasztott ponty megugrik és világgá akar menni a felszereléssel és a pecással együtt. 

De ismét elhallgatok, következzenek a fotók.

Itt már javában örültem az első halnak...

...ami nem is volt kicsi

Egy új favorit, a Mittoménmi légy, csípték ma nagyon

Bazsi első Cyprinus-a

És a második

Ez a malac poli-kukoricára jött, hirtelen kevésnek tűnt a 20-as előkém

Végül egy kuriózum: alkonyat előtt megpróbáltam süllőt fogni, de helyette ez a pontykölök ette meg a sztrímert.