A mi kupánk!

Amikor év elején kis csoportunkban felvetettem az ötletet (nevezetesen: mi lenne, ha hirdetnénk egy házi versenyt), félő volt, hogy a Facebook szerverei összeomlanak a hirtelen jött ovációtól. Azonnal belevetettük magunkat a jóba: nem hittem volna azonban, hogy egy ilyen kis léptékű rendezvényt megszervezni ennyire idegtépő dolog. Szerencsére olyan jól sikerült, hogy a nehézségek ellenére újra belevágnék a mókába.
A csapat tagjai mind tűkön ülve várták az áprilist, közben északról és nyugatról is csatlakozott egy-egy hozzánk hasonlóan elborult lélek, megtörtént néhány felajánlás, közeledett a nagy nap - szóval minden optimálisnak tűnt. Még az idő is...

De kezdjük az elejéről: szombat délelőtt megérkezett a műlegyes világ Földi-je, a Soulful-Flyin' blog szépreményű szerzője. Sovány vaddisznó vágtában lecsapattunk a szállásra (természetesen a Dráva mellé), a délutáni napfény pedig már a homokon üdvözölhetett bennünket. Kicsit horgásztunk, beszélgettünk, szalonnázgattunk, majd Gábort visszaszállítottam a szállásra (Gáti-tanya, természetesen, a csend és a nyugalom otthona). Ezzel nagyjából véget is ért a nap, s szinte azonnal vasárnap lett (persze csak egy mindannyiunk számára nyugtalan és átvirrasztott éjszaka után). 

Szerencsére csapatunkra nem jellemzőek az emberi klisék, így a reggeli találkozó - ellentétben műlegyes találkozók és versenyek nagy részével - nem hasonlított sem divatbemutatóhoz, sem horgászkiállításhoz (sőt, a drapp szimsz egyengázló sem kötelező nálunk), így viszonylag normális embereknek nézhettek minket a közeli falvak lakói, mikor elözönlöttük a mindössze néhány méter széles kis patak partját. Persze tévedtek. Normálisnak lenni unalmas dolog. 

Az idő gyönyörű volt (persze a szél egész nap vidáman duruzsolt a srácok fülébe, lehetetlenné téve egy normálisabb dobás kivitelezését), viszont a vizet igazán mogorva kedvében találtuk. Persze nem véletlenül durcáskodott: nemrég kotorni kezdték a medret, néhol még ott árválkodott egy-egy munkagép, a part a legtöbb helyen csupasz, a meder üres. Tavaly ezeken a helyeken ilyenkor már gyönyörű halakat fogtunk, idén azonban nagyon szűkmarkúan mérte eddig a víz az ajándékait. Ráadásul garantálni sem lehet, hogy a halak sorba állnak majd a műlegyekért, bármennyire is szeretné a szervezőség elkápráztatni a sporttárs elvtársakat...

Szerencsére a srácok mindent megtettek azért, hogy díjazható eredmények szülessenek, a verseny végeredménye a következő lett: a legtöbb halat Földesi Gábor fogta (összesen 129 cm, ő vihette haza a Pécsi-víz vándorkupát is), a legnagyobb halat pedig (egy 47 centis domolykót) Dergez Péter prezentálta. Mindketten Kaland horgászbolt ajándékutalványt, Salamon Bazsi jóvoltából DDNP ajándékcsomagot kaptak, de senki sem maradt meglepetés nélkül: Tóth Gyuri, a pécsi Trafik bár vezetője Jameson flaskákat ajánlott fel minden versenyzőnek (persze megtöltve a jóféle belevalóval), a DP Művek pedig egy-egy üveg gyömbérszörppel kedveskedett nekünk. Kis verseny, kicsi (de annál értékesebb, szívből jövő) ajándékok!

Persze egy baráti összejövetel nem csak ennyit jelent. A verseny másodlagos, első a horgászat és a Csapat. Ezúton szeretném megköszönni a lelkesedést, a segítséget (a Kaland horgászboltnak, DP-nek és Bazsinak), a felajánlásokat, a friss levegőt, a jó társaságot, a laza és örömteli részvételt, a kiváló ebédet (a Markó csárdának).

Szép nap volt, fiúk és lányok!