Áprilisi levél

Kedves Barátom! Joggal haragszol rám, hiszen nagyon régen írtam Neked. Mentegethetném magam azzal, hogy rengeteg dolgom volt, hogy folyton dolgozok és lefoglal a család, de ez persze nem igaz - vagyis csak részben -, hiszen számtalanszor eszembe jutottál (üres óráimban is), de úgy gondoltam, "ej, ráérünk arra még". A hónapok pedig csak repültek és repültek, s azon veszem észre magam, hogy már 2012 tavasza van, s én egyre ritkábban gondolok rád. 

Lassan két éve már, hogy itt hagytál minket, ki tudja, hol túrod éppen a földet a nagyvilágban. A Te életedhez képest az enyém szürke és unalmas, mégis elégedett vagyok vele, mert - bár kis hazánk vezetői szorgosan dolgoznak azon, hogy ezt megakadályozzák - jól érzem magam a bőrömben, és boldognak mondhatom magam. Gyakran eszembe jutnak a közös horgászatok, mikor még HOKÉV Junior bottal kergettük a pontyokat meg az amurokat, pergetőtúráink, a filléres benzinnel megtankolt Jawa Mustangok, a szinte ronggyá használt sátrak és a parázson sült süllő illata. Mennyit változott a világ! 

Nem is meséltem még: kajakos horgásszá lettem! Igazi vadvízen horgászom, igazi vad halakra. Nem  is hinnéd, milyen különleges élmény, s mennyire szabadnak érzed maga tőle! Belebolondultam a dologba, minden szabadidőmet a vízen töltöm, lapátolok, dobálok és folyamatosan álmélkodok: te Úristen, mi lesz itt nyáron...? 

Először persze rendesen be voltam tojva, a legelső túra előtt jobban izgultam, mint az érettségim napján. Össze-vissza forgolódtam, keveset aludtam, hülyeségeket álmodtam: hol a kajak borult fel, hol hatalmas méretű halakkal küzdöttem, így hajnalban sikerült hullafáradtan a vízpartra érnem. Mégis, kivételes élmény volt az első! Rendesen elszoktam a sporttól és a fizikai munkától (emlékszel, régen hosszú kilométereket bicikliztünk a nyári forróságban ócska Csepel bicajokon, hogy eljussunk egy-egy távolabbi tó partjára), így a karom bedurrant rendesen, de megérte.
A horgászkajak csodálatos találmány! Suhansz a vízen, testközelben pedig ébredezik a hajnali természet. Csak ki kell nyújtanod a kezed, megérintheted a vizet, egy csokor medvehagymát téphetsz a part mellől, amit aztán az ülésen hátradőlve elrágcsálsz. Melletted néhány méterre rabol a balin, jókora harcsa úszik el alattad, s mit sem sejtenek arról, hogy felettük egy horgász lavírozik és figyeli őket. Megnyugtató és egyben izgalmas élmény a horgászatnak ezen módja: akkor még kétségbeesetten kapaszkodtam a hajó oldalába, ha egy-egy kövezés mögött megforgatott a víz, és kikerekedett szemmel kanalaztam, ha a sodrásban haladtunk, a kajak alatt ki tudja hány méter mélységgel.

Másodszor már szinte kedves barátként köszöntöttem a folyót, vágytam az evezés után, s vártam, hogy megpihenjünk a már ismerős homokzátonyokon. A visszaforgók sem tűntek olyan ijesztőnek, a sodrással is könnyebben megbirkóztam, volt időm még jobban és még többet megfigyelni. Most, hogy nem kötötte le minden figyelmemet az evezés, kezdtem komolyabban foglalkozni a horgászattal, megfogtam első kajakos halaimat, megpróbáltam memorizálni a legígéretesebb helyeket. Harmadszorra pedig a maradék félelem is elszállt, s megtettem azt, amit álmomban sem mertem volna elképzelni: egyedül vágtam neki a túrának. 

A folyó pedig elfogadott, óvatosan a hátára vett, szinte gyengéden vitte a hatalmas víztömeghez képest aprónak és törékenynek tűnő hajót. Szinte sajnálom, hogy nem láthatod, nem élheted át mindezt, bár biztos vagyok benne, hogy Te sem pocsékolod el hasztalan dolgokra a szabadidőd, s bár a tarponhorgászat sem lehet utolsó mulatság, most mégsem cserélnék veled. A legtöbb ember egy életen át keres valamit, s legnagyobb részük sosem találja meg, mert elvesznek a rengeteg tennivaló, a modern élet őrülete és az emberi lustaság között. Én megtaláltam, és foggal-körömmel ragaszkodok hozzá. 

Néhány alkalom elég volt ahhoz, hogy kedves szertartássá váljon a kajak összeszerelése, vízre bocsátása (emlékszel, mennyire utáltuk a nagy versenyeken a készülődést, a pakolást, a szerelést?), az indulás, az útvonal megtervezése. Néhány kilométer után jobban esik a sült szalonna és a hideg víz is, a kajakból megakasztott hal fárasztásáról nem is beszélve. 

Persze regélhetek akár órákon keresztül is, ezt látni és érezni kell. Remélem, lesz még lehetőség arra, hogy megmutassam Neked ezt a csodát, s bár úgy mentél el, mint aki soha nem akar hazajönni, mégis bízok a honvágy erejében. Ha tudsz, mindenképpen írj!