Carp on the Fly 3.

Nemrég értekeztem a blog hasábjain a műlegyes pontyozásról, aztán egy jól sikerült demonstrációval bizonyítást is nyert a módszer eredményessége. Következő lépésként logikusnak tűnt egy (fél)vadvízi pontyozás, azaz nem egy kibetonozott, mesterséges tóban, hanem természetes körülmények között élő halakat becserkészni, megfogni. Ez egy fokkal nehezebb feladat, lévén ezek a pontyok nem hülyék, sőt: kifejezetten intelligens és óvatos állatok.

Tegnap délután mégis a tőlem megszokott optimizmussal motoroztam ki a vízpartra, annál is inkább, mert a halak szemmel láthatóan a víz tetején bóklásztak, s ilyenkor valóban "látott halra" horgászunk, ami soha nem hátrány; persze ilyenkor benne van a pakliban, hogy a legyezőzsinórral küzdő horgászt is hamarabb észreveszik. A víz egyébként kifejezetten iszapos az adott helyen, plusz a helyi horgászrend sem teszi lehetővé a gázolást, így maradt a parti peca, az orsódobás és a szentségelés a derékig érő susnyában...

Másfél órás eseménytelen horgászat után jött az első, gyönyörűséges két kilós ponty, majd egy orbitális nagy szakítás (amúr?), mindkettő fekete-piros Montanára, süllyedés közben. Harmincfokos melegben gyalogolva, a sás között a napon guggolva, néhány ezer szúnyog és légy társaságában igazi embert próbáló feladat volt, nem beszélve a műlegyező készséggel történő fárasztásról, ami egy ekkora pontynál bizony szép kihívás. De meséljenek helyettem a képek

Ebben az akadóban sikerült megakasztani az elsőt

Fárad már... 

 Végre a parton

 Végre a parton