Carp on the Fly 2.

...avagy a puding próbája az evés

A múltkori bejegyzésben sikerült befűtenem a népet a legyes pontyozásra. Mivel a hátamon futkározik a hideg azoktól a nagyonokos horgász "szakíróktól", akik kétezer karakteres cikket írnak a pisztránghorgászatról, mikor valójában ilyen halat "élőben" csak a Tescoban láttak, jéggé fagyva, a mai gyönyörű időre való tekintettel elhatároztam, felavatom a zord téli hónapok alatt kötött pontyos legyeimet, hátha akad rájuk jelentkező, és sikerül bebizonyítanom, hogy nem a levegőbe beszéltem. Másrészt a hosszú szünet után vágyódtam már egy igazi örömpecára, s ilyenkor a lesoványodott, táplálékot kereső pontyocskák között rendet vághatunk a megfelelő léggyel.

Az eredmény felülmúlta azt, amire számítottam. Jó darabig keresgéltem a csapatokat, mire sikerült rájuk akadnom, de mivel a víz kellőképpen átmelegedett, pikkelyes barátaim jókedvűen ugrálva ünnepelték meg az első igazán meleg tavaszi napot. A következő két óra alatt akadt jó pár éhes jelentkező, fél kilóstól a kettesig (ez utóbbi a legeredményesebb legyem horgát sikeresen ki is hajlította).

A kisebbek tőlük szokatlan hevességgel kapták el a lassan süllyedő, lebegő nimfákat, volt, hogy a botot akarta kihúzni a kezemből a növendék ponty. Később, ha meleg a víz és több a táplálék, ez kevésbé jellemző, olyankor inkább látott halra horgászunk, s a hal mozgásából következtetünk a kapásra. Ma azonban igazi "balinos" rávágásokkal operáltak, bár a nagyobbak kapása most is csak a zsinór végén látszott, nehezebb is volt őket megfogni.

Legyek? A már említett bejegyzésben szereplő rákok, kisebb Carp Candy-k, mind nagyon lassan süllyedő (inkább lebegő) kivitelben, súlyozás nélkül, leheletfinoman szakaszosan húzva. Próbálkoztam kenyérléggyel, bár nem bíztam benne, még korai, persze kapásom sem volt rá.