Clogflyfishing

Gyerekkoromból emlékszem egy régi magyar mesére: egy távoli királyságban évekig tartó hőség és aszály uralkodik, amit valamilyen ördög- vagy gnómszerű figura idéz elő. Volt valami hős is benne, aki végül megküzdött a tüzeskezű teremtménnyel, s legyőzve azt elhozta ismét az esőt.  Nagy szükségünk lenne egy ilyen hősre most is.   Tegnap a forróság ellenére egész napos kirándulást terveztünk, egy kis frissítő drávai fürdő után elzarándokoltunk kedvenc helyeimhez. Elkeserítő, de mégis lenyűgöző volt a látvány. A végtelen hosszú drávai homokpadokon úgy hevernek a hatalmas uszadékok, mint a sivatagban fehérre égetett csontvázak. Az út menti jobb sorsra érdemes csatornák és patakok medre üres és repedezett, a Duna mellékág derékig benőve gazzal, a közelben egy hajótemető. Ha nem tudnám, hogy bármikor érkezhet ismét egy hatméteres árhullám, engem is könnyen magával ragadna az a világvége-hangulat, amely hetek óta belengi az internetet. De jön majd megint a nagy víz, belepi az uszadékf...

Múlt hét végén szülinapi buliba voltam hivatalos a Pécsi-tó mellé. Vacsora után azonnal lemenekültem a tópartra nyugalmat keresni, de előtte lenyúltam egy, az asztalon árválkodó kenyérszeletet. Nem kacsákat akartam etetni, hanem a nádasok körül úszkáló gyönyörű bodorkákat, gyerekkori nagy szerelmeimet. Talán emlékszik még valaki arra, hogy ha a 90-es években bedobtál egy szelet kenyeret a Pécsi-tóba, perceken belül örvényként kavargott alatta egy orbitális méretű halraj, amit a hegyi patak tisztaságú vízben egészen a fenékig követni lehetett. Persze akkortájt még vigyáztunk erre a mecseki gyöngyszemre, nem lett állatkert a környékéből, és fürödni sem lehetett benne - bármit is állítanak a magukat a környék kiskirályának képzelő elvtársak. De nem keseregni jöttünk, jelenleg minket a zsebemben lapuló kenyér érdekel. Bodorka ma is van bőven, kisebb falatot dobtam nekik, de nem jutott el kedvenc keszegeimhez: valami orbitális hal legelte le ebül szerzett kenyeremet. Repült az újabb darabka...

Az utóbbi időben elég jól rákaptam a komolyabb sorozatokra. 1883, Sopranos, Shameless - ezek mind azt bizonyították számomra, hogy nem csak sitcomok léteznek a világon, ugyanis sokáig nem voltam hajlandó tudomást venni arról, hogy egy sorozat is lehet komoly. Kimaradt a Twin Peaks , a Vészhelyzet -szerű dokis sorozatok, és a többi - valószínűleg nagyszerű - alkotások; ez sosem volt az én világom.  Volt azonban egy sorozat, ami kölyökkoromban is rendszeresen ment a tévében és teljesen elvarázsolt: ez volt a Miért éppen Alaszka?  című sorozat. Persze akkor csak annyit értettem belőle, hogy gyönyörű helyeken játszódik, meg aranyos a rénszarvas a bevezetőben, ennek ellenére néztem minden részét, aztán felnőtt koromra úgy, ahogy volt, elfelejtettem az egészet. Pár éve azonban elővettem és teljesen elképedtem azon, amit a széria nyújtott számomra. Mivel nemrég fejeztem be sokadszorra, úgy gondoltam, ideje lenne újra megismertetni a világgal ezt az eltűnt gyöngyszemet.  Mert a s...

Fél éve egy általam készített Youtube-videócsatorna tölti ki szabadidőm egy részét, erről szeretnék pár szót írni. Mindig vonzott a videózás - persze amatőr szinten, - annak idején a srácokkal el is kezdtünk egy ígéretes sorozatot, ami Versus névre hallgatott és amiből sajnos csak két epizód készült, a fogadtatás mégis fergeteges volt (ki tudja, hol tartanánk ma, ha folytattuk volna). Egy, a magyar vidéket egyedi módon bemutató csatorna ötlete azonban már nagyon régóta foglalkoztatott, maga a dizájn és az alap két éve el is készült, de csak tavaly decemberben szántam el magam arra, hogy leforgassam az első részt.  De mi is pontosan a Hungarian Fields? Egy egyszerű, slow-life jellegű videócsatorna, semmi több. De: itt nincs duma, nincs kommentár, nincs okoskodás, csak a természet és a vidék. Az emberi jelenlétet próbálom minimalizálni, a képi és hangvilágot meg maximumra húzni. A folyamatot úgy kell elképzelni, hogy kinézek magamnak egy úti célt, itthon megtervezem, aztán felvesze...

Egyik nap elméláztam azon, milyen nevetséges módon skatulyázzuk be magunkat még a horgászat közben is. Legyezőhorgász blog. Pergető horgászok facebook csoport. Bojlis közösség. De ez sem elég, még tovább megyünk; nem elég a pergető horgász jelző, multis pergető vagyok, amivel megkülönböztetem magam az átlagos kocapecástól, aki gagyi spinning orsóval nyomja. Vagy kizárólag spinninggel pecázok, ellentétben a nagyképű multisokkal. Mintha ezek a jelzők rangot, vagy akár tudást adnának a delikvensnek. Pedig millió példa van arra, hogy lehet százezres multi orsóval is rettenetesen horgászni, valamint ezeréves Tokoz orsóval eredményesen és szépen.  Elég szembetűnően hirdettem én is régebben ezt a baromságot, pár éve azonban megváltozott valami. Nem erőltettem a legyes botot, ha esetleg másik módszer eredményesebbnek bizonyult, rengeteg ostobán berögzült és megkövesedett előítéletet és makacs beidegződést sikerült levetkőzni ez alatt a néhány év alatt. Ma már nem vallom magam legyezőhorgás...

Sziasztok!  Már több, mint 3 éve tettem fel ide utoljára posztot. Hogy miért? Egyértelműen, mert kifulladt maga a blog, mint műfaj, és kifulladtam én is. Alkotói válság? Nem. Lustaság? Inkább.  Aztán néha-néha ismét előtör az érzés, hogy folytatni kellene. Ugyanúgy, mint régen, szimplán csak magamnak, és ha valakit érdekel, akkor nézzen bele és beszélgessünk. Mert téma akadna bőven. Peca, kert, utazás, főzés, túrázás; olykor még novellát írni is lenne kedvem.  Időhiányra nem panaszkodhatok. Már csak azért sem, mert tavaly december körül még egy videó csatornát is volt időm elindítani Hungarian Fields címmel . Úgy látszik, az a fajta vagyok, aki nem tud megmaradni a valagán, mindig alkotnia kell valamit.  De ez jó. Öröm látni a kész videókat, ahogy öröm volt látni a kész blog bejegyzéseket is.  Jó érzés, hogy ezek a dolgok nem tűnnek el nyomtalanul. Legyen ez egy új kezdet a blog életében. Amikor lesz miről mesélni, jövök, mellette pedig töltögetem ide is fel új ...

Évről évre egyre több ismerősöm jön azzal az optimista kijelentéssel, miszerint "visszaköltözök falura, és önellátó leszek" . Ez a kijelentés számomra egyrészt mindig elkeserítő kicsit, hiszen a "vissza" kifejezés minden esetben szerepel a mondatban, akkor is, ha a csávó sosem élt azelőtt vidéken. Mintha a faluba költözés egyfajta visszalépés lenne a civilizált nagyváros után.  Másrészt mindig elmosolyodok ezeken a kijelentéseken. Az utóbbi időben a média és a videómegosztó közösségeken publikált félrevezető tartalmak hatására mindenki önellátni akar. Kilépni a társadalomból, elszakadni a tömeggyártott cikkektől, önmagának termelni és azt fogyasztani. Csodaszép gondolat, ugye? Nyilván szívesebben ennénk egész évben a tömeggyártott szemét helyett a minőségit, főleg, ha töredék áron állíthatjuk elő magunknak. Kár, hogy a teljes önellátás az átlagember számára semmiképp sem lehetséges. Hogy miért? Megpróbálom nagyon egyszerűen elmagyarázni. A családi gazdálkodás (gyk. ...

Kicsit szomorú vagyok, hogy hosszabb kihagyás után pont egy ilyen jellegű bejegyzéssel térek vissza, bár ez főleg az én saram, így nem vetnék másokra követ emiatt. A téma nem lesz más, mint az idei horgászjegy árak emelkedése során kialakult országos méretű hiszti. Elnézést kérek mindenkitől, de erre a jelenségre nincs jobb kifejezés. Neki is esnék a történetnek, bár fel vagyok készülve arra, hogy a burzsujtól a MOHOSZ bérencig mindenféle kifejezés megjelenik majd a kommentek között, de azt hiszem ezt a békát kénytelen leszek lenyelni (azaz kicsit sem érdekel)... Állami jegy  2022-ben az állami horgászjegy ára 3.000 forint volt (+300 Ft a fogási napló). Idén ugyanez 5.000 Ft, melyhez 500 Ft a fogási. Ugye a legtöbben már itt elkezdtek tombolni, mert ez "majdnem 100 százalákos áremelés" (ami ugye nem igaz). Ezt igazából nem is értem. A kilós félbarna kenyér egy év alatt 299 forintról 599-re emelkedett, és ez csak egy példa volt, hirtelen más nem jutott eszembe (meg kedvem sin...

A történet azzal kezdődik, hogy pár éve a család cukorborsó főzeléket kért ebédre. Főzök lassan mindent, de cukorborsó főzeléket nem tudok főzni. Vagyis akkortájt nem tudtam, azóta megtanultam, viszont akkor Google barátunkhoz fordultam segítségért. Keserű tapasztalataim okán sosem klikkelek ilyen mindmegette, nosalty, meg hasonló hitvány receptgyűjtő oldalakra, ám gyorsan kellett cselekednem, s a legelső receptet ki is választottam a félmillió találatból. Mi baj lehet? Cukorborsó főzelékről beszélünk, azt nem lehet elrontani... ...hittem én naivan. Valami levitézlett, a szakmájától elszakadni nem akaró cukrász receptje volt, négy evőkanál cukrot írt elő szerencsétlen főzelékhez. A végeredmény rettenetes volt, de a csirkéink legalább degeszre ehették magukat aznap. Azóta kerülöm ezeket a recepteket, mint Bíbor macskánk a forró húslevest. Aztán eltávolodtam a komolyabbnak nevezhető gasztro oldalaktól és főzős videóktól is. Egyrészt rettentően zavart az a modern nyelvezet, amit az utóbb...

Ismét egy egyedi (horgászattól kicsit távoli) bejegyzés következik: a spárgáról fogok értekezni. Ennek két oka van: egyrészt számomra ez az a zöldség, ami viszi a prímet, minden mennyiségben tudnám fogyasztani, másrészt kis hazánk mindentudó kertészeti oldalai olyan bazári felületességgel foglalkoznak a témával, hogy a laikus kertbarát kedve pillanatok alatt elmegy a kezdeti sikertelenségek után. Arról már nem is beszélek, hogy minden egyes szakoldal a legnehezebben termeszthető növények közé sorolja; hogy ez mennyire nincs így, azt az bizonyítja, hogy itthon április óta a lekváros kenyeret is spárgával eszem (kis túlzással persze).  Egy dologban igazuk van az ominózus cikkeknek: a spárga magról való kiskerti termesztése a mazochizmus egyik kiváló példája. Öt éven keresztül próbálkoztam a dologgal, végül tavaly tavasszal próbálkozásaim siker koronázta: egy csomag külföldről hozatott, méregdrága mag embertelenül hosszú csírázási idő után kikelt, hogy aztán egy nyáron keresztül dajká...

A lent megtekinthető rövid, már retrónak számító videó  a családi VHS kazetták leporolgatása közben került elő. Nagyon megörültem neki, nem más látható rajta, mint életem legeslegelső műlegyes horgászata az akkor még csodás és domolykóban bőséges Kapos folyón.  Kezdeti szárnypróbálgatásaimat Németh Jani egyengette, amiért egy életre hálás leszek neki. Szóval most láthatjátok, hogy indult műlegyes karrierem több, mint húsz évvel ezelőtt. 

Mindannyiunknak vannak a horgászatban (és a való életben is) berögzött, megingathatatlan elképzelései. Valószínűleg ezek az elképzelések táplálják legjobban a fejünkben azt az ismerős viszketést, amikor kilenc sikertelen peca után ugyanúgy kimegyünk a vízpartra és próbálunk tizedszerre végre sikeresek lenni. Mert sikerülnie kell! Az egészen egyedire kötött légy működni fog, a topwater csalit le fogja szedni a balin, és az otthon kotyvasztott etetőanyagnak vagy bojlinak is szuperálnia kell, hiába jelezte az ellenkezőjét minden egyes horgászattal töltött perc...

Gasztrofilmek. Külön kategória, amiről érdemes beszélni, vagy esetemben írni. Nézzük, miről is lesz szó: nem fogok történetekről regélni, akit érdekel, nézze meg a filmeket. Kizárólag saját érzéseim osztom meg veletek, nyilván nem kell egyetérteni velük, bátran leírhatjátok saját véleményeteket a kommenteknél, valamint várom azokat a címeket, melyeket kihagytam a felsorolásból. Kizárólag olyan alkotások fognak szerepelni ezen a listán, melyeknek fő központi témája a gasztronómia (ezért maradnak ki olyan filmek, mint az Ízek, imák, szerelmek , vagy a magyar Szinbád is). Nem lesznek továbbá dokumentumfilmek, az bőven külön kategória. Majd egyszer máskor... A filmeket sorszámoztam is, ami egy általam felállított rangsort jelent, lesznek kiváló , jó és rossz filmek. Ha valamivel nem értesz egyet, a kommenteknél egy kulturált vitában benne vagyok. :) Vágjunk is bele!

Családom és egyéb állatfajták? Madarak, vadak, rokonok? Istenek kerje? Ugye, megvan? Ha velem egykorú vagy (és szerettél olvasni), gyerekkorodban biztosan Te is mohón faltad Gerald Durrell könyveit, közeli ismerősként vagy barátként gondoltál Spirora, Theora, esetleg Lugaréciára, és akár bekötött szemmel is körbesétáltad volna Korfu szigetét. A legifjabb Durrel könyvei szórakoztat óak, izgalmasak és kedvesek voltak, ha egyszer magával ragadott a stílusa, sosem fogod elfelejteni.

Mostanában kerültek elő - ismét - a sufniból kölyökkorom kedvenc olvasmányai, a Horgászkalendáriumok és Horgászkalauzok. Mai napig imádom őket olvasgatni, van bennük pár igazi kedvenc, ezek közül szeretnék egy számomra különösen kedveset megosztani veletek. Horgász pályafutásom egyik kedvence ez az iromány,    Mitterstiller József tollából. Íme! Tudjátok, akkoriban még sűrűn hallottam nejem ajkáról azt az ismert refrént:  „Persze, te vasárnap megint horgászni mész! Más rendes ember a családjával tölti a vasárnapot, de neked a halak az elsők stb., stb.."  De nemcsak hallottam, hanem hallgattam is. Magamban ugyanis igazat adtam a feleségemnek. Igen ám, csakhogy azon a nyáron megint új és izgalmas horgászprogram ígérkezett, szinte minden vasárnapra, és szép sportunk bűvöletében nem tudtam kedvére tenni életem párjának. Folyt tehát a duruzsolás. Azzal vigasztaltam magam, amit egy keleti bölcsmondás tart:  "Kelő napba néz, ki maga is korán kel”, azaz, ha horgászni j...