Örömködés

Ma délután kivételesen hamarabb végeztem a melóval, így volt időm kicsit horgászgatni. Dergez Petivel a múltkori kiruccanás meghozta a kedvem egy kis süllőzéshez, így indulás előtt legalább öt percig filóztam a garázsban: pergető vagy legyező cuccot vigyek? Valódi dilemma. Megfigyeltem viszont, ha sokáig töprengek, nagyrészt a műlegyes cucc marad a kezemben, így történt ez ma is, bár a műlegyes süllőzés nem egyszerű művelet, ebből kifolyólag szerény személyem is régen ejtett el ebből a csodás vadból...vagy mifene...Gondolom, oka lehet ennek az is, hogy környékünk összes jobb süllős vizét lenullázta a csőcselék, így mifelénk a pergetés esélyei is igen szerények. Nemhogy a műlegyezésé. 

Ennek tudható be, hogy még én is meglepődtem az ismerős koppanást érezve, így el is aludtam a bevágással, mégis meglett a hal. Igaza lehet Ákosnak a Legyezőhorgászat című könyvben, hogy a puhább legyeket nyeli a süllő, vagy legalábbis nem köpi ki azonnal, mint a kemény wobblereket, máskor is előfordult velem, hogy a valószínűleg laza zsinórra kaffantott rá a drága, s mikor húztam volna, visszarántott. Most feszes zsinórnál jött a kapás, a nyertes pedig egy extravagáns clouser lett. Nem volt nagy süllő, kiló körüli, mégis bearanyozta a hetem. 

Közben szépen kisütött a Nap (végre!), s kicsit később jött egy újabb kapás, ezúttal sokkal erőszakosabb, a bevágás után azonnal elkönyveltem, hogy az év süllője vert rá a pici streamerre, mert eliramodott a nyílt víz felé, alig tudtam megállítani. Persze hamar tudatosult bennem, hogy süllőhöz semmi köze, de alaposan megdolgoztatott a pocakos ponty. Szinte biztos voltam benne, hogy külső akadás lesz, de nem: szépen, szabályosan lenyelte a kishalamat. Érdemes megfigyelni, milyen meghökkent képet vág őkelme. 

A közelben egy kifejezetten mogorva és rosszindulatú ipse horgászott (a környékbeli pecások jó szokása szerint egy köszönést is grippel kellett belőle kihúzni), hallottam, ahogy fennhangon dünnyög valamit, melynek szerves része volt a "tetves halak", meg a "jó úristen". Gondoltam, engem szid ilyen elgyötörten, a kisördög szokás szerint böködne kezdett belül, így kerestem a táskámban egy kallódó nimfát és pontyozni kezdtem. Az első hal valódi meglepetés volt, talán az első legyes dévér, amit fogtam (gondolom, mondanom sem kell, hogy nem kapásra vágtam be, egyszerűen rajta volt a horgon).

Még öt kisebb-nagyobb pontyot fogtam, a fickó a harmadikig bírta, majd összecsomagolt és hazament. Szinte észre sem vettem olyan jót horgásztam, tavaly ősz óta nem sikerült ennyire belenyúlni a jóba. Nem voltak nagy halak, de megtaláltam a csapatot, egészen közel a parthoz, kijöttek a meleg napsütésben napozni az alig térdig érő vízbe. Horgásztam, fényképezgettem, pihentem - tökéletes délután volt.