Retrovízió

Otthon pakolgatás közben ráakadtam egy régi albumra, benne egy halom megfakult fekete-fehér és színes képre. Horgász pályafutásom mementói ezek, úgy gondoltam, megosztom veletek, természetesen nagy vonalakban, nagy lépésekben, a legfontosabb állomásokat érintve. Öröm volt nézegetni őket, visszahozták kölyökkorom legszebb pillanatait, halait, túráit. 

Vágjunk bele!

Közel 30 éves kép, apró korom óta szeretem és tisztelem az állatokat és a természetet. Ez a ponty a Pécsi tóról származik (ha a családi krónikáknak hinni lehet), ahol a pecásokra ragadva töltöttem a nyaralásokat. Aki abban az időben ismerte azt a vizet, soha nem felejti el: kristálytiszta meder, csendes környék, hatalmas halak, pisztrángok (igen, pisztrángok!). Aztán épülni kezdett a strand és eladták gyerekkorom egyik legszebb emlékét a nagyközönségnek. 

Életem első süllője, közel két évig ácsingóztam utána. Pergettem, kishalaztam, mindent megpróbáltam, de nem sikerült becsapni az álomhalat. Aztán egy májusi délelőtt, tanítási időben, kukoricával becserkésztem ezt a pompás példányt. A kép is mutatja, milyen büszke voltam rá, ahogy beletartom a lencsébe szerencsétlen halat. Mindenesetre a süllőknek köszönhető, hogy fiatalon megrögzött pergető horgász lettem, s ebből indult fanatikus műlegyező mániám is. 

Ha már pergetésről beszélünk, érdemes megsasolni egykori pergető arzenálom. Gondolom, valahogy mindenkinél hasonlóan nézett ki tizenévesen ez a készlet, orosz és román wobblerek, saját faragású halacskák, evőkanálból eszkábált villantók, és néhány Nils Master wobbler (rajongtam értük, a mai napig a legjobb műcsaliknak tartom őket). A kép sajna nem a legjobb minőségű, de a lényeg talán látható. 

A csapó sügér (hasonlóan a süllőhöz) nagy szerelem volt, s ez a szerelem a mai napig nem hűlt ki. Hosszú kilométereket autózok, ha jó "sütyis" vízről hallok, külön legyes dobozom van ehhez a kis vadóc halhoz. Valamikor ebben az időben írtam egy cikket a Magyar Horgásznak "Ajánlom a sügeret" címmel, amit egyik barátom, Krisztián nevén küldtünk be a szerkesztőségbe és ami - persze rendesen megnyirbálva - meg is jelent. 

Horgásztábor, Fonyódliget. Fogalmam sincs, melyik évben, valahol '95 környékén. Igazi emlék, Balcsi, lányok, halak (tökéletes összeállítás). Kíváncsi vagyok, valakit felismertek-e a képen (netán saját magatokat), sokukra nem emlékszek már, Eppel Bélával, az ifjabb Bokor Karcsival, Olt Gergővel bandáztunk a táborban. Felejthetetlen két hét volt.

Persze az albumban rengeteg kép van még, hiszen jött a könnyű pergető, majd a legyező korszak, megismerkedtem olyan emberekkel, akik elválaszthatatlan barátok lettek. Ám ez a kis galéria talán elég lesz kedvcsinálónak, hogy Ti is megmutassatok néhány régi pillanatot horgászéletetekből.