(Élet)képek

Délután volt másfél órám, pont elég arra, hogy meglátogassam a helyi egyesület varázslatosan szép vizét. Séta, peca és fényképezgetés: sajnos sokadszorra is rá kellett jönnöm, hogy a helyi Halfarkas HE nyugdíjas kormoránjai tökéletes munkát végeznek minden évben, mederig kipucolják még a békalencsét is a vízből. Számukra a hal nem élőlény, a horgászat nem hobbi, de még csak nem is táplálékszerzés; nagy részük egészen egyszerűen eladja a szomszédoknak a zsákmányt ("kilencszázé' pucolva", ahogy az egyik ex-bányász summázta nyáron a telefonba üvöltve az épp aktuális vevőnek.

Így lesz egy kivételesen jó csukás vízből iszapos lavór, hiszen érdekes módon ezek a "horgászok" nyáron még ferde szemmel tekintenek a pergető-legyező kollégákra (mondván: gereblyéznek), ősz végén azonban mindegyik piacos támolygóra és gumihalra költi összekuporgatott háromszázezres nyugdíját és kezdődik a hajtóvadászat. Tavasszal pedig jön a sírás, hogy nincs hal, mert a vezetőség ellopta a telepített halakra félretett pénzt...

De a hányingert legyűrve koncentráljunk inkább a valódi képekre.