Clogflyfishing

Június és július: két olyan hónap, amikor szinte minden a horgászat körül forgott. Nem vicc, alaposan belecsaptam a jóba, volt minden, ami nélkül semmit sem ér az élet. A blog is emiatt lett hanyagolva, gondoltam, majd ömlesztve, együtt képtár formájában felkerül minden; így is lett, parancsoljatok! Jártunk a viharos Balatonon, a drávai füllesztő, szúnyogokkal terhes nyári éjszakában, forró homokpadokon, a Mura völgyében, tenkaráztunk kis patakokon, dobáltunk nagy balinlegyeket és műcsalikat végtelen mennyiségben; ültünk kajakban és kutyagoltunk hosszú kilométereket.  Tonnányi fotó készült ezekről a kalandokról, alaposan szortíroznom kellett, de nem hiszem, hogy kíváncsiak lettetek volna a töménytelen balinra, domira s egyebekre. A képek között vannak "idegenből" származó szépségek is, köszönet ezekért és a közös horgászatokért is Aurélnak, F.Tominak, Sanyinak, Lackónak, DP-nek, Siminek és Ricsinek. 

Hétvégén Erdélyben jártunk és a minimális (szinte csak kötelező mértékű) horgászat mellett hatalmasakat kirándultunk. Erről a túráról készítettem Nektek egy galériát.

Hétvégi bősi túra, képekben.

Otthon pakolgatás közben ráakadtam egy régi albumra, benne egy halom megfakult fekete-fehér és színes képre. Horgász pályafutásom mementói ezek, úgy gondoltam, megosztom veletek, természetesen nagy vonalakban, nagy lépésekben, a legfontosabb állomásokat érintve. Öröm volt nézegetni őket, visszahozták kölyökkorom legszebb pillanatait, halait, túráit.  Vágjunk bele! Közel 30 éves kép, apró korom óta szeretem és tisztelem az állatokat és a természetet. Ez a ponty a Pécsi tóról származik (ha a családi krónikáknak hinni lehet), ahol a pecásokra ragadva töltöttem a nyaralásokat. Aki abban az időben ismerte azt a vizet, soha nem felejti el: kristálytiszta meder, csendes környék, hatalmas halak, pisztrángok (igen, pisztrángok!). Aztán épülni kezdett a strand és eladták gyerekkorom egyik legszebb emlékét a nagyközönségnek.  Életem első süllője, közel két évig ácsingóztam utána. Pergettem, kishalaztam, mindent megpróbáltam, de nem sikerült becsapni az álomhalat. Aztán e...

A mai túra képei.

Kedves Barátom! Joggal haragszol rám, hiszen nagyon régen írtam Neked. Mentegethetném magam azzal, hogy rengeteg dolgom volt, hogy folyton dolgozok és lefoglal a család, de ez persze nem igaz - vagyis csak részben -, hiszen számtalanszor eszembe jutottál (üres óráimban is), de úgy gondoltam, "ej, ráérünk arra még". A hónapok pedig csak repültek és repültek, s azon veszem észre magam, hogy már 2012 tavasza van, s én egyre ritkábban gondolok rád.  Lassan két éve már, hogy itt hagytál minket, ki tudja, hol túrod éppen a földet a nagyvilágban. A Te életedhez képest az enyém szürke és unalmas, mégis elégedett vagyok vele, mert - bár kis hazánk vezetői szorgosan dolgoznak azon, hogy ezt megakadályozzák - jól érzem magam a bőrömben, és boldognak mondhatom magam. Gyakran eszembe jutnak a közös horgászatok, mikor még HOKÉV Junior bottal kergettük a pontyokat meg az amurokat, pergetőtúráink, a filléres benzinnel megtankolt Jawa Mustangok, a szinte ronggyá használt sátrak és a ...