Clogflyfishing

Vettem egy csónakot. Az egyik kajakomtól és a robogómtól váltam meg, így lehetett az enyém, de jó döntés volt. Mi több, a lehető legjobb.  Ebihal korom óta bújom az öreg dunai pecások írásait horgászújságokban, kalendáriumokban. Novelláik sorai repítettek magukkal engem is az öreg folyóra, holott alig ismertem a vizet: együtt mártogattam süllőre Hunyady Attilával a Repity-gurgyóban, keszegeztem a fővárosi rakparton Ferenczy Dénessel, vagy menekültem a nagy drávai vihar elől Bokor Károllyal.  Aztán lett egy kajakom, s hirtelen a Dráva őrült sodrában találtam magam egy pár evezővel, egy bottal és egy doboznyi műcsalival. Hét éve cincálom a déli folyó balinjainak idegeit (vagy ők az enyém, nézőpont kérdése), változatlan lelkesedéssel.  Az új csónakkal azonban új lehetőségek nyíltak előttem: hosszú folyóvízi túrák, dunai téli süllőzés, márna a sodrásban, s ami a legjobb: nyári vadvízi kiruccanások a családdal. 

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon várom, hogy vége legyen a nyári hónapoknak és ránk mosolyogjon az Ősz. Persze nem azért, mert az idei nyár annyira gatyarohasztó lenne, inkább azt várom, hogy a vízpartokon viselkedni nem tudó agybeteg városi nép visszatakarodjon a panelekbe a tévé elé, és elkezdődjenek az igazi pihentető pecák. Egyetlen nagy előnye van a nyárnak: túráimat összeköthetem egy-egy családi mininyaralással (azaz kellemeset a kellemessel). Mohács régóta a szívem csücske. Van hangulata, szép, s a legnagyobb előnye, hogy viszonylag közel van a Duna (éppen a kertek alatt). Egyre jobban megszeretem az öreg folyót, s bár az idén a megszokottnál is sértődöttebb Dráva mindig a szívem csücske marad, egyre gyakrabban leszek majd jelen ezen a tájon is. A város szélén találtam egy kedves kis lovasfarmot (a wellnestől meg az jakuzziktól a hideg ráz, ezért általában a "falusi turizmus" címszó alatt böngészem a világhálót), ide érkeztünk erre a hétvégére. Megs...

Hol volt, hol nem volt, Tiszán innen, meg Dunán is innen, élt egyszer egy fiatal őcsényi hidegburkoló szakember, aki gyermekkora óta a folyóvizek és a süllők megszállottja volt. Éjszakánként a Duna kövezéseit rótta, napközben dolgozott, fúrt-faragott, épített és alkotott. Egyszer azonban a kőműveskanál mellett kezébe akadt egy darab fa is, melybe lelket lehelt, s a következő éjszaka megúsztatta a Duna örvénylő vízében. Ezután egyre többször nyúlt a fához, végül csak saját wobblerekkel horgászott, s egyszeriben azon kapta magát, hogy a fafaragás több lett, mint szórakozás. Híre terjedt, hogy a Mata wobblerek kincset érnek, s ha eldobod, a hal biztosan visszahozza. Erre pedig egyre többen lettek kíváncsiak... Bizony, tegnap délután Matasics Józsinál jártam műhely- és Dunanézőben. Gondolom, nem kell ecsetelnem, mekkora élmény és lehetőség volt ez számomra; egyrészt nem sokan büszkélkedhetnek azzal, hogy betekintést nyerhetnek a műhelytitkokba, másrészt a Duna számomra teljes mért...

Szakítva a hagyománnyal, ezt a hetet nem a Dráván, hanem Domy társaságában a Dunán töltöttem.  Horgásztunk csónakból... ...horgásztunk partról. Fogtunk márnát... ...hatalmas dévéreket... ...pontyokat. Persze teleírhatnám ezt a bejegyzést is mindenféle haszontalansággal, de semmi kedvem hozzá. A Duna - mint minden folyó - nem tűri a felesleges locsogást. Ami fontos, az benne van a képekben is...

Kórusban mérgelődtök a mostoha időjárás miatt a bejegyzésekben, fórumokon, de a tél csak nem akar odébb állni. Ennek ellenére én szeretem a havat, a jeget, a szikrázó napsütéses reggeleket, még a téli horgászatot is, de valahogy úgy gondolom, most már tényleg elég volt. Jöhet a meleg, az illatos, sokat ígérő tavasz, az első megakasztott halak, az első langyos esték.  Szerencsére mifelénk, Baranyában minden év februárjában igen komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a tél sietősen távozzék: bizarr maszkokkal, kereplőkkel, máglyákkal és forralt borral ijesztgetik a zord időt - s bármilyen hihetetlen, általában meg is retten őkelme, s hamarosan beköszönt a Tavasz.  Soha nem hagynám ki a busójárásnak nevezett népünnepélyt (ha még nem jártál itt, jövőre mindenképp pótold): sehol a világon nem tapasztalható ehhez hasonló felszabadult öröm és jókedv, a szó szoros értelmében mindenki szeret mindenkit, maszkos, őrült, életvidám figurák ölelgetik és kergetik a s...