Elűztük a telet!

Kórusban mérgelődtök a mostoha időjárás miatt a bejegyzésekben, fórumokon, de a tél csak nem akar odébb állni. Ennek ellenére én szeretem a havat, a jeget, a szikrázó napsütéses reggeleket, még a téli horgászatot is, de valahogy úgy gondolom, most már tényleg elég volt. Jöhet a meleg, az illatos, sokat ígérő tavasz, az első megakasztott halak, az első langyos esték. 

Szerencsére mifelénk, Baranyában minden év februárjában igen komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a tél sietősen távozzék: bizarr maszkokkal, kereplőkkel, máglyákkal és forralt borral ijesztgetik a zord időt - s bármilyen hihetetlen, általában meg is retten őkelme, s hamarosan beköszönt a Tavasz. 

Soha nem hagynám ki a busójárásnak nevezett népünnepélyt (ha még nem jártál itt, jövőre mindenképp pótold): sehol a világon nem tapasztalható ehhez hasonló felszabadult öröm és jókedv, a szó szoros értelmében mindenki szeret mindenkit, maszkos, őrült, életvidám figurák ölelgetik és kergetik a sovány, piruló nagyvárosi vendéglánykákat, bohócok, mutatványosok, boszorkányok, maskarába öltözött gyerekek, pónilovak rohangálnak a jóllakott, csillogó szemű emberek között.

Végre vízparton!

Idén kis családommal vágtam neki a sokadalomnak, kétéves kisfiam hamar felfedezte a bazárok kínálta lehetőségeket, s eleinte a busókat is bizalommal kezelte, később - miután felkapták - ez a bizalom megrendült, ám szerencsére felfedezőkedvét ez sem szegte. A millióféle illat között hirtelen megcsapta az orrom a jeges Duna szaga, s úgy húzott maga felé egy láthatatlan fonalon, mint Kvarg Lipótot a sajt; pillanatok alatt a parton találtam magam, s ismét megszállt az a megmagyarázhatatlan nyugalom, amit a nagy folyók mellett érez az ember. Persze a "nagyvárosi ember"-nek nevezett állatfaj számos képviselője a parton dekkolt, s egy - a tudomány számára még meg nem nevezett - ösztönnek engedelmeskedve követ, jeget, havat és ágakat dobáltak a vízbe. Érdemes lenne erről a viselkedésről egy tanulmányt írni, hasonlóan a pavlovi reflexekhez, szinte minden egyednél megfigyelhető...

Szegény Tündi sem kerülhette el a sorsát

A víz láttán azonnal viszketni kezdett a tenyerem a legyesbot után. Szerencsére nem kell soká várnunk a kikeletre: holnap a busók átkelnek a Dunán, s meggyújtják a nagy máglyát, amivel visszavonhatatlanul elűzik a telet, s királlyá koronázzák minden élet kezdetét, a tavasz.

Addig pedig fogadjátok szeretettel tőlem az alábbi képeket!