Tisztatészta

Engedelmetekkel ismét kajás (ezen belül workshopos) bejegyzés következik: ezúttal egy különleges tésztakészítő tanfolyamon volt szerencsém részt venni. Az utóbbi időben (mint ezt sokan észrevettétek és jeleztétek) csúnyán megritkultak a pecás bejegyzések, de az az igazság, hogy idén valahogy jobban lekötnek egyéb dolgok. Van ilyen, ez sem tart majd örökké, hamarosan ismét olvashattok vízparti bénázásaimról is...

A gasztronómia az utóbbi időben egyre fontosabb része lett az életemnek. Voltak ugye sütis kiruccanásaim, DP-vel rendszeresen látogatunk tematikus degusztációs esteket, egyre többet próbálkozok különböző, nem hagyományos módszerekkel és alapanyagokkal. Remélem nem lesz harag, ha ezentúl ezek a próbálkozások is helyet kapnak a blogon; akit nem érdekel, úgysem olvassa majd, akit pedig igen, azt szeretettel várom.

Szóval szombaton nagyon tuti kis bemutatóra voltam hivatalos Szálkára (gyönyörűséges község, negyed óra autóút Bonyhádtól, nem mellesleg Tolna megye egyik legpofásabb horgásztavával): házi tésztát készültünk készíteni Petike Petrával, a Tisztatészta bloggerével. Nem túl meglepő módon  kisfiam is ráugrott a témára, talán még nálam is jobban várta a gyúrogatást, így ketten vágtattunk a Noresa panzió felé, ami otthont adott a találkozónak. Nem voltunk sokan - a szervezőkön kívül nagyjából tízen lehettünk, - így biztos lehettem abban, hogy jól fogom magam érezni (és kiröhögni is kevesebben fognak a szerencsétlenkedésem miatt). 

Petra közel tíz éve indította útjára a Tisztatészta blogot, később a nagy sikerre való tekintettel szélesebb körben is tanítani kezdte az érdeklődőket. Teheti, hiszen nagyszüleitől a dávodi halászcsárdában leste el a tésztakészítés csínját-bínját, s gyúrta - hogy stílusos legyek - a modern kor embere számára fogyasztható formába. 

Az ismerkedés és egy rövid elméleti fejtágítás után pillanatok alatt azon kaptuk magunkat, hogy gyöngyöző homlokkal gyúrjuk a tésztát. Kisbalu hatalmas piros pontot érdemel, a közel négy órás programot tőle teljesen szokatlan fegyelemmel és odafigyeléssel dolgozta végig, persze sunyi módon elbűvölve a workshopon résztvevő hölgyeket (azaz kettőnkön kívül mindenkit), akik abban is megegyeztek, hogy a nap végén kisorsolják majd, ki vigye haza a házias kölköt. Kisbalu elpirult, én pedig mosolyogtam a bajszom alatt, mert ismerve Kisbalut biztos voltam abban, hogy a gyerkőc késő délután már garantáltan otthon lenne...

Megtanultuk miből, mennyit és hogyan, vágási-sodrási technikákat, színezési formákat, mindezt természetesen a bio tudatosság jegyében. Volt limonádé és házi nasi, végül, ha ez nem lett volna elég, Petra mindenkitől elcsent néhányat az elkészült töltött tésztákból (borsós-mentás töltelék volt bennük!), és megfőzve, olvasztott fűszeres vajjal nyakon öntve mind jól meg lett éve.
Aztán hazajöttünk, a csomagtartóban velünk utazott egy jókora doboz, tele az általunk elkészített tésztadagokkal (a vargányaporral és a tintahal tintával készült fiocchi rigati-k - vagy ha jobban tetszik, "masnik" - egyértelmű kedvencek lettek), valamint beújítottam egy csodaszép fából készült spagetti chitarrát, ami nélkül nem is tudom, hogy voltam képes eddig élni...

Hogy miért írok ezekről a workshopokról egy horgászblogon? Egyrészt jó érzés leírni az élményeket, másrészt úgy gondolom, színesítik a blog arculatát. De a tészta nem áll olyan messze a horgászattól sem, érdemes nézegetni Almazanék YT csatornáját, amiről hamarosan bővebben is írok majd. 

Ráadásul ha rendszeresen olvasol, tudod, hogy rossz és középszerű dolgokról nem szoktam írni (azaz nem ajánlom neked sem), kizárólag azokat teszem fel - legyen az műcsali, felszerelés, szálláshely, gasztro vagy könyv - melyekről bebizonyosodott, hogy számomra kifogástalanok. A Tisztatészta workshop is ezek közé tartozik. Ennél jobban, természetesebben és - nincs rá jobb szó - kedvesebben nem lehet megrendezni egy ilyen összejövetelt. Melegen ajánlom Petráék FB oldalát is, mélyedjetek el benne, itt lesznek bejegyzések az újabb foglalkozásokról is. 

Végül (Yokkás bejegyzésem idézve): a Tészta legyen veletek!