A süti legyen velünk!

Aki rendszeresen olvassa a blogot, jól tudja már, hogy néha eltérek a jól megszokott horgász-vonaltól, s megpróbálok egyéb témák felé is orientálódni - nem titkolva a bejegyzések kedvcsináló és (ha különösen elégedett voltam) reklámjellegét; ilyen jellegű téma a gasztronómia is; sütni-főzni nagyon szeretek (bár csak amatőr szinten, de annál lelkesebben). Van számomra egy különösen kedves szeglete e témának: ezek az édességek, sütik és desszertek; egy-egy ízbomba mindig mosolyt csal az arcomra (és újabb felesleges kilókat az egyéb, többé-kevésbé látható testrészeimre). Hamar le lehet venni a lábamról egy jól sikerült éclair-el, esetleg egy tálka creme brulee-vel, bár legújabb kedvencem a macaronnak nevezett apró, ezerszínű sütemény - ebből is a sós karamellel töltött fajta...
Azonban, mint minden szerelemnek, ennek is története van. S persze ennek is köze van a műlegyes pecához...

Sala oszlopos tagja a baranyai műlegyes csapatnak. Valamikor az ezredforduló környékén nagyjából egy időben vágtunk bele a módszerbe, nagy örömömre a kapcsolat megmaradt, s telente együtt koptatjuk a pécsi kávézók padjait, klubnap fedőnév alatt. Ilyenkor szabad a vásár, mindenki mesél mindenről, azt hiszem, így került először szóba a Yokka fedőnéven működő pécsi cukrászműhely.

Hogy mi köze Salának ehhez? Az ő felesége, Réka üzemelteti ezt a kis vállalkozást.
Később konkrét elérhetőséget kaptam, s a yokka.hu oldalt böngészve (mikor már közel voltam ahhoz, hogy a monitort nyalogassam a rengeteg színes édesség láttán) megbökte a szemem egy szó: workshop! Lássuk, mit takar ez a kifejezés, idézet az oldalról:

"Az elmúlt időszakban nagyon sokan kerestek meg azzal, hogy szeretnék elsajátítani a desszertkészítés fortélyait, így hosszas előkészületeket követően 2015 februárjában végül útjukra indultak a Yokka desszerttanfolyamok. A témákat igyekeztem úgy összeállítani, hogy a lehető legszéleskörűbb legyen a programkínálat – sőt arra is van lehetőség, hogy a résztvevők egy 8 alkalmas kurzus keretében a legfontosabb területekkel mind megismerkedhessenek..."

Nem egészen fél perc múlva már regisztrált cukrász-tanonc voltam, s bár a kisördög ott duruzsolt bennem, milyen hülyén fogok festeni a pöttyös kötényben (ebben különben neki lett igaza), kíváncsisággal vegyes izgalommal néztem a nagy nap elé. Természetesen a macaron kurzusra jelentkeztem (mert ugye az egyszerű konyhaművészet megismerését is a Terrine de foie de volaille-el érdemes kezdeni, hiszen a grízestésztában semmi kihívás nincs), annak ellenére, hogy életemben egyszer ettem macaront, és akkor is színes pici hamburgereknek véltem először az alanyokat. Sebaj, néztem már nagyobb kihívások elé is (hittem akkor még).

Különben nem csalódtam: a tanfolyamon remekül éreztem magam. Réka és Kata nagyszerű tanárok, örömmel és szeretettel tanítanak meg a legapróbb fortélyokra is, sajnos ritka az olyan előadó, aki annyira meg tudja szerettetni az adott területet, hogy az ember legszívesebben mindent félredobva ezentúl csak azzal foglalkozna. Ők ilyenek. Szerencsére igen jó társaság gyűlt össze, mikor kiderült, hogy a párom szintén az "erősebbik nem" egyik képviselője lesz, előre vigyorogtam, mert a hangulat már garantált volt. Nem kellett csalódnom, bár azt hiszem, sikerült is helytállnunk, bár a mi "makijaink" nem lettek annyira szépek, mégis hozzátehetem: ez jó mulatság, férfimunka volt (a cuki kis kötények ellenére is)! 

Egy biztos: közel sem ez volt az utolsó Yokka-workshop, amin részt vettem, és közel sem ez volt az utolsó tálca macaron, amit elkészítettem. A tanfolyamokat meleg szívvel ajánlom, nem túlzás azt állítani, hogy akkor is érdemes belevágni, ha nem szereted az édességeket (hanem csupán egy néhány órás hétvégi szórakozást keresel). Ha pedig éppúgy nem tudsz élni ezek nélkül a kétségbeejtően és ennivalóan édes apróságok nélkül, mint én, akkor tiéd a terep. Esetleg ha kiesel Pécs vonzáskörzetéből, de mégis erre járnál, a pécsi Árkádban megkóstolhatod a Yokka finomságokat (Mischler Cakes, keressétek a Gourmet kollekciót!).
Persze nem azokat, amiket én készítettem: szerencsétlenek az ajánlott egy napos pihentetési idő negyedét sem érték meg...