Gyöngy élet

Ha szem előtt tartjuk, hogy a ponty lényegében mindent megeszik, ami a bajsza elé kerül és a fogára való (gondoljunk itt a különféle gusztustalan ízesítőanyagokra és bojlikra), nem lövök nagyon mellé, ha azt mondom: mindegy, milyen legyet kötünk rá, valószínűleg sikeresek lehetünk velünk pontyos-legyes peca terén. 

Ebben a bejegyzésben két tavalyi "fantázialegyemről" ejtenék pár szót, mindegyik adott halat (sőt, az egyik bodorkára is kiváló volt!), lehet őket próbálgatni, koppintani. Végtelenül egyszerű és csúnya legyekről van szó, de mint tudjuk, ritkán lesz az a légy a nyerő, amit kiállításra vagy mutogatásra kötöttünk. 

Kötésük semmiféle ördöngösséget nem rejt magában, így el is tekintek a szájbarágós step-by-step módszertől, csupán a lényegesebb lépésekről készítettem egy-egy képet. A horog mérete #8-10-es, és hogy miért a különös cím? Mindegyikhez gyöngyöt fogunk használni. 

Az első picit a Woolly Buggerre hajaz, annyi különbséggel, hogy a fekete marabu nemcsak a farkat, hanem a testet is adja majd. A fej lehet narancs tungsten, de egyszerű műanyag gyöngy is, lényeg, hogy rikító színű legyen, de a citromsárga is bejött. 

A második igazi fantáziaszörnyeget, mégis hatékony volt; igaz, sokat nem fogtam vele, de mégis akadt rá jelentkező, inkább az egyedi megjelenés kedvéért tettem fel őt. A hard mono zsinór két végén rögzített gyöngyök közül a fekete tungsten, a narancs műanyag, egy nyúlszőr dubbing alapra kerül rá és néhány menet kakastoll díszíti. Nem egy bonyolult légy. 

A harmadik jelentkező egy kis árvaszúnyog lárva utánzat, kicsit másképp kötve. A test piros marabu és apró piros ún. japán gyöngyök, a marabut a lekötés után felül érdemes felborzolni. Ez volt a legjobb a felsoroltak közül, a keszegek is szerették, meg a pontyocskák is.