Karácsonyi levél

Kedves Jolika!

Végre van egy kis szabadidőm, úgy gondoltam, leülök és írok Neked egy levelet. Rég beszéltünk, még régebben találkoztunk; van már, vagy tíz éve is, igaz, drágám? Gondolom, nem unatkozol, mióta megszületett a kis Lajoska, de zajlik az élet itt faluhelyen is ám! Sokszor ebédelni sincs időm, állva bekapok valamit, és rohanok tovább, de addig örüljön az ember, amíg rohanni tud, nem igaz?

Persze kicsit nehezebb az élet, amióta Sanyi börtönbe került. Most jut eszembe, talán nem is hallottál az esetről. Képzeld, szerencsétlen fagyállót tett a borba, mert dézsmálták a pincét a faluból, gondolta, így túljár az eszükön. Szegény cigánygyerek, aki bort lopott, hazavitte, megitták az asszonnyal  és kórházba kerültek. Meghurcolták Sanyikám, de megérdemelte, van szegény cigányoknak elég baja fagyálló nélkül is! Áznak-fáznak azok eleget, mikor segélyre várnak, ne sajnáljuk már tőlük azt a kis bort. Persze ismered Sanyit, mindig átok természete volt, csak hajtogatta a magáét, hogy a bor az övé, mi keresnivalója van másoknak az ő pincéjébe...

Pár nappal később Béla sógorhoz odament a gyerek családja, és megkérdezték, miért mérgezte meg a Sanyi a Gáspárt. Béla persze védte, hogy így, meg úgy, erre az utca közepén összeverték, mondván, hogy rasszista. Úgy kell neki, minek köt bele másokba? Nem ártottak ők senkinek, nagy náluk a családi tragédia, és még Béla is bosszantja őket? 

Szóval van baj bőven, ráadásul hamarosan ki kell költözni a házból, mert Sanyi nélkül nem tudom fizetni a hitelt. A bank elvitt már mindent, cserébe a kamatokért, még az új traktort is lefoglalta, de így is kevés volt. Jövő héten költözök ki, valami messzi, keleti országból érkezett család költözik majd be. Örülök neki, szegények, hogy átfagyhattak, mire ideértek, eszem a lelküket, még egy kosár pogácsát is sütök majd nekik. 

Szerencsére a rezsit tudtam fizetni, így nem marad adósságom a ház lefoglalása után. Persze könnyű helyzetben voltam a rezsicsökkentés miatt, hogy áldaná meg a magasságos Úristen a mi drága Miniszterelnökünket! Jövőre úgyis szavazás, talán meghálálhatom a jóságát. 

Múltkori leveledben kérdezted Pistát, hogy van. Jól szegény, csak a lábát fájlalja, meg még biceg is. Még tavasszal, a március tizenötödikei felvonuláson megverték a kokárda miatt. Mondtam is neki: minek magyarkodni, minek a kokárda, nem elég neked az öltöny meg a nyakkendő? Két hétig kórházban feküdt begipszelve, most meg biceg. Úgy is kell neki...

Jóskától meg elvettek egy szép darab földet, meg a kis trafikot, ami ott volt a buszmegálló mellett, emlékszel? Mondtam is neki, most aztán végre elmész dolgozni, nem csak a büdös cigarettát meg a lottószelvényt tapogatod majd minden nap! Mérgelődött, még a Hivatalba is bement kiabálni, de kidobta a biztonsági őr. Teljesen lefogyott azóta, azt mondja, mindene odalett, de szerintem csak sajnáltatja magát és iszik. Még sztrájkolt is, volt egy sztrájk a faluban, a földek meg a pedagógusok bére miatt; azok is folyton nyavalyognak itt, mennyire lehet nehéz egy ilyen kis faluban gyerekeket nevelni? Semennyire. Nincs igazam, Jolikám? 

Bár fenn a városban, a nagy gazdagságban és jólétben nem is érthetitek ti ezt, de persze mi is jól elvagyunk. Ősszel, szüretkor, mielőtt Sanyit bezárták, voltak itt lenn is városi vendégek. Mink is szüreteltünk, itt volt a sógor, a mama meg néhány barát, de a hivatalos személyek, akik az adóhivataltól jöttek, megbüntettek és elzavartak mindenkit. Azt mondták, fekete munka. Persze tudhattuk volna, így van ez jól és okosan kitalálva. Nem is szóltunk egy szót sem, csak befizettük a büntetést. 

De végre Karácsony, nemsokára Szenteste, meggyújtjuk a gyertyákat a fán, és minden rendben lesz. Küldtem nektek egy pulykát, gondolok majd rátok, ott, a nagy jólétben vajon hogyan karácsonyoztok, egyetek-igyatok sokat, érezzétek jól magatokat. 

Békés boldog Karácsonyt kívánok mindannyitoknak!
Juliska néni