"Bunkók ezek a halak!"

Néhány éve egy (önmagát megnevezni nem óhajtó) szövetség felmérést végzett a horgászok között. Céljuk az volt, hogy a magyar horgászok gondolkodásmódját nyugati szintre fejlesszék, ezért írattak velük egy tesztet: megkérték őket, hogy meséljék el röviden, saját szavaikkal egy emlékezetes horgászkalandjukat.

A kísérlet egyébként csúfos kudarcot vallott...

A hétvégi pecás

Örülök neki, hogy Gedeon, a munkatársam megfűzött ezzel a horgászat dologgal, így mindig van friss hal a konyhán, meg a szomszédoknak. Két éve történt, azóta sikerült mindent megtanulnom a horgászatról, nemrég vettem magamnak egy profi cuccot a TV Shopból, annak ellenére, milyen jó felszerelés, tele volt ajándékokkal (horgok, merítő, kosarak, fonott zsinór), és még az orsó is nyeletőfékes. Gedeonnal ki is mentünk felavatni a közeli maszek tóra, ahol ő is pecázhat, mert nem kell engedély, mivel tavaly kizárták az egyesületből. Nem is baj, az egyesületi vízben amúgy sincs semmi, ellopta a vezetőség a halat. 

Szóval kinn horgászok a könnyű 50-120 grammos fíder botommal, próbáltam egészen finom szereléssel, 30-as fonott zsinórral keszegezni, de nem ettek, pedig a biztonság kedvéért karikát és csipogós kapásjelzőt is tettem a botra. Ám egyszer csak koppant a karika, bevágtam, és partra csévéltem egy hatalmas pontyot. Megmértük colstokkal, 42 centi volt és legalább 10-11 kiló! Elvittem volna haza, de nem volt nálam elég pénz kifizetni, így visszaengedtem a tóba. Szép nap volt. 

A természetbúvár

A Természet csodálatos! Hajnalban még a Nap is más, úgy érzed kibújnál a bőrödből, de a ruhádból biztosan, s rohannál be a vízbe, s mosnád le magadról a civilizált élet mocskát. Hangyaként bizsereg a bőröd alatt az Élet, s ahogy figyeled a parton dagonyázó vadmalac kölyköket, minden gondod feledésbe merül.

A mai reggel is gyönyörű volt, igazi horgászidő. Órákon keresztül ücsörögtem a köveken, figyeltem a folyóban fürdő vidracsaládot, s hallgattam a madarak tavaszi énekét. Holnap újra hétfő, de a mai nap még az enyém, csak az enyém.

Sétáltam egy kicsit a parton, szedtem néhány gombát, a korai virágokat szagolgattam. Egy őz futott át előttem a nyiladékon; egy pillanatra megállt s rám nézett, majd futott tovább...kell ennél tökéletesebb vasárnapi nap?

Mi? Ja igen, asszem valami halat is fogtam.

A profi pergető

Vízre szálltam akkor is, ultrakönnyű 0.1-3 grammos, multis cuccommal, hátizsáknyi műcsalimmal, s természetesen a Délegyházi horgásztavakat vettem célba multis cuccommal. Multis cuccommal kezdtem dobálni, először popperrel próbáltam elcsípni a fekákat multis cuccommal, de nem volt szerencsém, a fekák nem ették a multis cuccommal kidobált csalikat. Próbáltam később gumikukacot is dobálni kedvenc multis cuccommal, arra volt jelentkező, egy kilós feka személyében. Nagy ramazúrit csapott, de szerencsére multis cuccomnak és nanofil zsinóromnak nem volt ellenfél a fenevad. Jött még néhány szép feka, meg egy csuka, amit undorral dobtam vissza, mert nem feka.

Hiába, senki sem tud úgy horgászni, mint én a multis cuccommal.

A blogger

Régebben már írtam erről a fogásról a blogomon (ultralightfishingmaster.wordpress.com), konkrétan itt található a bejegyzés: ultralightfishingmaster.wordpress.com/a_nagy_hal.html. Kedvenc felszerelésemmel jártam a vizeket, mikor megérkeztem egy igen tetszetős kövezéshez (a hely természetesen szigorúan titkos, de itt találtok róla képeket): 

picasaweb.ultralightfishing.com/maconka_kepek_gps_koord_131432.1243_1324546.88.

Kedvenc csalijaimmal kezdtem kergetni a csukákat (bővebben: ultralightfishingmaster.wordpress.com/kedvenceim.html), s nem is lepődtem meg azon, hogy első dobásra jókora rávágásban volt részem. A csuka, amit fogtam, valódi folyóvízi vadóc volt (facebook.com/ultralightfishingmaster/23673865.jpg), később követte egy másik is (facebook.com/ultralightfishingmaster/23676669.jpg. Mondtam is Soma cimbimnek (superfisher223.blogspot.com), hogy ez aztán a nap. Persze mindent c&r visszaengedtünk, itt ezt is láthatjátok (ultralightfishingmaster.wordpress.com). Végül hazamentünk, de az írott emlék örökre velünk marad, meg a Twitteren.

A műlegyes horgász

Hideg volt aznap reggel, nagyon hideg. Szerencsére mellesem (Patagonia) bírja a hideget és a strapát, s a bakancsommal együtt (Simms) igazán kényelmes viselet. Előhúztam cordura tokjából kedvenc botom (Sage), felszereltem rá a legkönnyebb orsóm (Tibor), s már repült is a lehető legszűkebb loop-al a profi zsinór (Scientific Angler).

A gödörben előttem lapult egy hatalmas pisztráng (sebes). Próbáltam egyre mélyebbre és mélyebbre úsztatni a legyet (Pheasant tail), de a hal rá sem hederített. Gondoltam egyet, s előkét cseréltem (Rio), s lám: a pisztráng mohón a nimfára nyúlt, megakasztottam, s megkezdődött a tánc. Hamarosan a merítőben feküdt (Snowbee), mosolyogva csodáltam gyönyörű színeit, majd szabadon engedtem. S miközben beszálltam az autómba (X6) elégedetten gondoltam arra, milyen szép is ez a tradicionális életszemlélet!

Az ifi

...kinn voltam a tavon apámmal megint, hüjített egész nap... xD...ja de fogtunk is halat kivi vok, más fogott e akkor.. :))))))) ...ez a hal volt idén már a 10.-ik, de ofkorz nem azért járunk ki....... xD......ez egy hal: >))))):> xD

Az "író"

Susogva hajlott a nád, s ezer béka kórusa üdvözölt a verőfényes parton. A víz csobogása olyan volt számomra, mintha aranycsengő szólana, s hamarosan eggyé váltam a tájjal, a természettel. A horgászat nem más, mint önmagunk kifejezése hobbi célból, s elbújunk ezzel a nagyváros forgatagából. S csak a Nap, a szél és a halak a társunk, s a partra leülve, s a horgászbotot, s a csalikat s jókedvünket elővéve halat fogunk, s jó érezzük magunkat.

Aznap is ezt történt: egy ponty apóka akadt horgomra, s úgy éreztem, enyém a világ: a csalogány nekem dalolta víg dallamát, a tóból lefetyelő, rókavörös róka rám mosolygott, s búcsút intett a farkával, s elment, s vidám lett a szívem. A ponty apó közben felvette húsos szájával a kukoricát, s én bevágtam, s őrült táncba kezdtem vele. Tíz percig tartott a fárasztás, s mikor ernyedten a felszínen pihent, dicsőségesen álltam felette a hősies küzdelem után. Végül persze visszaengedtem éltető elemébe, s farkával búcsút intve tűnt el a mélyben, s én pedig úgy éreztem, a Nap lenyugvó sugarai engem ünnepelnek, s.

A bojlis

Y podon feküdt expert IM12-es C akciós surf botom, a szerelék természetesen a profik által is használt mini zig rig volt, drop inline ólommal. A csali neonsárga popup bojli, narancsos kacsa ízesítéssel, de csepegtettem rá ánizs, vanília és levendula illatú dipeket is. Scopexes bojligolyókkal etettem katamaránommal, beizzítottam elektromos-polifónikus kapásjelzőmön az Örömódát; a fárasztáshoz is minden megvolt: felfújható csónak és öblös merítő. JR Contact sátramba vonultam s hamarosan elaludtam.

Éjfél után egy órával felhangzott az Örömóda, s én rohantam a bothoz, bevágtam: a 250 grammos ultra cast drop inline ólom hatására a hal szájába erősen akadt a D-Ring horog, Józsival beeveztem, s kettő perces fárasztás után (egyéni rekord!) szákba került a 17.879 kilógrammos ponty. Alig fért rá a pontymatracra, majd miután készítettünk pár fotót Facebook profilomra, lefertőtlenítettük a száját, mesterséges légzést alkalmaztunk, visszaengedtük a vízbe.

...s akik az előző kategóriákba nem fértek be

Há' a Sanyival meg az Öcsivel mentünk ki a tóra, az egyesületire. Vót nálunk sör, és sikerült is a legjobb helyre ülni, a büfé mellé. Mondta is a Sanyi, hogy most aztán lesz ám peca, megfogjuk még az isten lábát is! Jól bebasztunk, hamar ment, mert meleg volt, Öcsi meg beleült a vízbe, ott áztatta a seggét. Mellettünk Lajos fogott egy pontyót, kupán vágta és felvitte a nyaralóba, hogy főzzön nekünk halászlevest. Persze jött a halőr, hogy miért nem írja be, okoskodott a köcsög, amíg el nem küldtük a zanyjába. Mondtuk neki, hogy ne pofázzon, Laja is ugyanúgy fizetett az engedélyért, mint más, jár neki a hal. Én is fogtam egy pontyót, betettem a hálóba, keccsenfilézz, hahahaha! Öcsi nem fogott semmit, mondta is, hogy "bunkók ezek a halak". De mégis fogott döglött hallal egy siklót, amivel aztán betyárost játszott, jókorákat durrogtatott vele a parton, mint egy ostorral. Maj' beszartam a röhögéstől!

Közben beborult, a rosseb egye meg, de amíg esett, elvonultunk a büfébe inni meg röhögni. Öcsi leesett a székről, már olyan részeg vót, de aztán elvonultunk Lajához halászlevest enni, ott is csak röhögtünk, mert Öcsi pofáján végigfolyt a paprikás lé, és úgy nézett ki, mint egy ványpír. Oszt megint horgásztunk kicsit, fogtunk még néhány kárászt meg pontyót, és amikor biztos volt már, hogy megfogtuk a kvótát és nem kell a héten többet kijönni, elmentünk haza.