A béka segge alatt...

Ma a szikrázó napsütésben pickereztem egyet, sikerült megúszni a délutánt egyetlen kapás nélkül. Nem különösebben zavart a dolog, fél szemmel (sem) figyeltem a botot, fényképezgettem meg pihentem a tóparton, élveztem, hogy végre egyedül lehetek a Természetben. Később egy nyugdíjas bányász cammogott el mögöttem, a fogásról érdeklődött, s mikor szememet lesütve megjegyeztem, hogy bizony semmit nem fogtam, nagyot sercintett és summázta a tanulságot: "A kurva anyját ezeknek a halaknak..!"

Egyetlen csámpás kétlábú tönkre vágta az idillt.

Ez az igénytelenség sajnos az egész országra jellemző, a horgászokra nemkülönben. Hagyjuk most egy időre a mai pecát; két "üde színfoltra" lettem figyelmes az utóbbi napokban, mely újabb vonásokkal színesíti az amúgy sem szegényes palettát. 

Nemrég kaptam ajándékba egy naptárt, mellyel egy laikus rokon kedveskedett születésnapom alkalmából. Ajándék lónak ugye az ember nem  nagyon nézi a fogát, ráadásul az asztalomon itt ékeskedik saját blogger naptárunk is év eleje óta, így nem nagyon foglalkoztam a dologgal, ám tegnap ismét kezem ügyébe került. Nem nevezném meg a kiadót, ám weboldalukat is fel kellett keresnem, hogy megbizonyosodjak, nem rossz vicc-e csupán ez a kiadvány. A site "minősége" alapján már biztos voltam benne, hogy nem az, egész egyszerűen egy katasztrofális ízléssel megáldott cégről van szó. A "Horgász 2013" című naptár olyan képekkel van tele, ami bőven átlépi a jó ízlés határát - és ezzel a kijelentéssel nem is mentem messze. Sáros, véres, földre dobott halak, bolhapiacon vásárolt teleszkópos botokból összeállított csendélet; mintha a Kormorán HE halfarkas nyugdíjasai készítették volna a képeket teszkós mobilokkal...szörnyű. Következzék egyik kedvencem, három belezésre ítélt döglött ponty, jókora fekélyekkel a testükön - minden valamirevaló horgász ilyen naptárról álmodik a lepedőjét gyűrögetve. 

A másik dolog, ami megdobogtatta a szívem nem más, mint a nagy dírrel-dúrral beharangozott SZÁK program. Történt ugyanis, hogy egy jó ismerős nem boldogult az adatrögzítéssel, megkért, hogy segítsek neki (gyk: az idén bevezetésre kerülő regisztrációs programról van szó, ahol az ország állami jegyekkel rendelkező pecásait nyilvántartják majd). Az egy dolog, hogy a (nyilván milliókért) elkészített program annyira puritán, hogy közepes informatikus is vígan produkál szebbet még Delphi alatt is, ám egyszerűen nem lehet használni. 

Persze, nagy volt az arcom, hogy majd én megmutatom, hogy kell ezt csinálni (rendszer admin és programozói sulival van némi rálátásom a dologra), végül segítségül kellett hívnom a program kézikönyvét, ami még jobban bezavart, mivel rosszul írták meg. Pontosabban az általa jelzett menüpont egyszerűen nem létezett...Hagytuk a fenébe, telefonos segítséget kértünk, és megtudtuk, hogy lényegében senki nem tudja kitölteni rendesen az adatokat. Ugyanis nem fogadja el az állami jegyek számát! Kaptuk az ukászt, hogy írjunk O-t a szám elé, de így csak az újabb jegyeket fogadta el. Erre varrj gombot! Végül abban maradtunk, amiben szerintem az ország 99%-a, hogy várunk, mi lesz, hátha javítják. Viszont júliusig fel kell kerülnie minden adatnak...?

És ez még semmi: amíg a programmal bíbelődtem, rájöttem (mivel online rendszerről van szó), hogy az ország minden horgászának adatába BELE LEHET NYÚLNI!!! Azaz ha úgy tartja úri kedvem, egyszerűen kitörlöm a Pityipalkó HE teljes taglétszámát, Viz Eleknek 150 kilométer távolságból kiosztok három év eltiltást, meg ilyenek...

Adatvédelem magyar módra.

Persze nyilván javítják majd. Aztán jön az újabb röhejes ügy, röhejes naptár, röhejes törvényhatározat, röhejes horgász-közszereplő. Magyarország, én így...szeretlek?!