Elitizmus

Néhány napja balinokat hajkurásztam az egyik Duna-holtágban, jött is néhány, kis uborka méret mindegyik. Mindenesetre jót szórakoztam, egészen addig, amíg meg nem jelent két helyi arc: magas ürgék, fenekező bottal, diszpis vödörrel, Shell feliratú baseball sapkában, talpig terepszínben; magyarul két igazi magyar pontyhorgász. Egy darabig bírtak emberi lény módjára viselkedni, beetettek büdös kukoricával, behajigálták az etetőkosarakat, leültek a sárga vödörre és beszélgetni kezdtek.

Fél füllel hallom ám, hogy rólam beszélnek. Sokat nem értettem belőle, csak foszlányokat, kezdve a "Mit játssza meg ez magát!" dörmögéstől a "Legyezni csak pisztrángra lehet..." című megdönthetetlen tételig. Gondolom, mindenkivel előfordult már hasonló eset, a legtöbb legyes ilyenkor úgy tesz, mintha süket lenne, talán ez a legjobb megoldás. Addig a délutánig én is mindig így tettem, ám mivel a balinok a zörgésre odébbálltak, gondoltam egy merészet és megszólítottam a két hobót.

Közel egy órát beszélgettünk, többek között a legyezésről, az eszmecsere végén kézfogással váltunk el, s biztos voltam benne, hogy újdonsült barátaim nem fognak többé gúnyolódni, ha műlegyes horgászt látnak. Természetesen nem azért, mert valódi népnevelő lennék, sokkal inkább a barátságos, közeledő hangnem miatt. A két pasast ücsörgő pecás mivolta ellenére kifejezetten érdekelte a legyezés - nem megjátszott érdeklődés volt, kölcsönösen élveztük a társalgást -, s rákérdeztem: valóban nagyképűnek tartják a legyeseket? Kiderült - ami sejthető volt -, hogy sokkal ugyan nem találkoztak, de azok egyfajta távolságot tartottak a többi pecástól.

Nyilván általánosítani nem lehet, mégis, szerintem igazuk volt. Mutatja ezt kicsit a MŰHOSZ megalakulása is, soha semelyik módszer művelőinek nem jutott eszébe újabb szövetségeket alapítani (persze ennek is megvan az oka). Mégis, mi legyesek valóban szeparálódunk a többi horgásztól? Van a viselkedésünkben bizonyos távolságtartás? Magamon nem veszem észre ennek a jeleit, szívesen közeledek másokhoz a parton, inkább a virtuális életben vagyok visszahúzódóbb, míg blogtársam, McFly sokkal inkább nevezhető "elitistának". Hogy gondolja ő a dolgokat?

"Nem tartom magam többnek, mert legyes vagyok, nem tartom többre a legyes társadalmat a többi módszer művelőinél, magát a műlegyezést és a műlegyes életstílust tartom többre mindennél." - mondta nekem egyszer, s bizonyos szempontból egyetértek vele, bár alapjaiban más a véleményünk a dologról. Ami persze nem baj. Mégis, őszintébbnek tartom ezt a kijelentést, mint a százezres ruhákkal és felszereléssel kitűnni akaró arcokat, az álműlegyes blogokat létrehozó, vertikális legyezést tanító kóklereket, vagy a pergetve fogott, majd a fénykép kedvéért a csukát műlegyes botra akasztó csalókat.

Egy kis elitizmustól egyébként sem lesz senkinek semmi baja...