Elmélkedés...

...avagy hová tűnt a cserebogár?

Kötöm, kötitek, kötjük a legyeket szakadatlan a véget nem érő téli szünetben, de azt hiszem, nem túlzás, ha azt állítom: soha nem tűnt még ilyen messzinek a téli uborkaszezonban a szép idő. Az ember agyának leghátsó részében még az is megfogalmazódik homályosan: lesz-e valaha olyan nyár, mint a régi, virágillatú, meleg nyarak, lesz-e tartósan emberi vízállás folyóinkon, várnak-e ránk olyan horgászatok, mint régen?

S egyáltalán; miért sikerült minden szempontból a legelcseszettebb korba születnünk?

Az intelligens emberi faj évszázadok óta keményen dolgozik azon, hogy tönkretegye azt a bolygót, ami otthont adott neki. Úgy néz ki, végre sikerült, hamarosan learathatja munkája gyümölcsét. Véletlenek talán az árvizek? Véletlenek a földrengések? Véletlenek az autoimmun betegségek? Nem, véletlenek nincsenek...

Persze vannak kivételek, akik megpróbálják visszafordítani a visszafordíthatatlant. Szélmalomharcot vívnak a többi homo sapiens-el, akik a hátuk közepére nem kívánják az okoskodást. Ez utóbbiak szerint a Földön minden az ő kényükre-kedvükre lett teremtve, a többi élőlény nagy százalékának pedig az a dolga, hogy a homo megzabálja/kiirtsa.

Hasonló az arány a pecásoknál is, itt, Magyarországon. Van párszáz műlegyes horgász, aki megpróbálja egyenrangú félként kezelni a halat, védi annak élővilágát, életterét. Akad talán ugyanennyi pergető és finomszerelékes, aki ugyanígy gondolkodik és tesz. Ezen párezer emberkére fejenként jut tízezer "egyéb" horgász, akik a halat talán élőlényszámba sem veszik, róluk beszélni nem érdemes. Nem gonoszak ők, csak buták. Aztán ott az a szintén több tízezer rabsic, akik tényleg az emberiség hulladékát képezik. Őket a mezei "tolvaj" jelzővel lehet csak jellemezni, róluk csupán az undor szintjén lehet beszélni. Szeretnék ott lenni, mikor az utolsó efféle gazembert lecsukják néhány évre, sajnos ehhez sokáig kellene élnem, ami ilyen mentalitással nem biztos, hogy megoldható...

Sajnos ők a többség. A néma kisebbség pedig nyel és tűr, de egyre kevésbé és egyre kevesebbet. Szerencsére. Ők alapították többek között az Országos Halvédő Közhasznú Egyesületet.

"Magyarország élővizei pusztulnak, a halállomány drámaian gyérült az utóbbi évtizedekben. A halgazdálkodás mai rendszere nem működik, az orvhalászat problémáját sem az állam, sem a vízkezelők nem képesek kezelni. A hallopások miatt az állam évente sokmilliárdos kárt szenved. A jogszabályi környezet katasztrofális, a vízkezelők és a halaszatra jogosultak gyakran saját magukat ellenőrzik. Ennek az áldatlan állapotnak a fenntartásában gyakorlatilag csak a vízkezelők érdekeltek, a bűncselekmények után kirótt büntetések pedig egyáltalán nincsenek arányban az elkövetett tettek súlyával. Ilyen körülmények között és miatt háromszázezer horgász kedvenc időtöltését lehetetlenítik el. Élővizeink, valamint azok használatának és kezelésének rendbetétele nélkül a kormányprogramban szereplő vízalapú gazdaság célkitűzései között szereplő horgászturizmus fellendítése sem valósítható meg. A Halvédő Egyesület célja, hogy elérje a jogszabályok szigorítását és ésszerűsítését, hogy megvalósítsa a halgazdálkodás civil ellenőrzését, amelyet jelenleg egyetlen szerv, szövetség vagy érdekképviselet sem képes ellátni."

Remélem - a saját érdekünkben -, hogy ezt a kitűzést legnagyobb sikerrel érik majd el. Én szurkolok nekik.