Clogflyfishing

(Hétvégi túra Horvátországban - 1. rész megtekintése ITT!) Reggel én voltam újra az első, aki felkelt. Gondoltam, kiülök a konyhába és meglepem Leót egy tuti léggyel, mivel ő is pérezett előző napon, ezért készítettem neki egy olyat, ami nekem ott jól bevált. Magam is megleptem vele, így gyarapodott a létszám legyes dobozaimban. Már nagyon rég kötöttem legyet, idő hiányában, így gondoltam is rá, lehet, hogy nem lesz túl szép, de úgy látszik nem jöttem ki a gyakorlatból. Olyan élethűre sikeredett, hogy amikor kivettem a satuból, majdnem elszállt.  Legutóbb Juro házigazda barátom kérdezte Boszniában az az esti vacsoránál, hogy én miért nem kötök legyet a többiekkel, erre elővettem a dobozom és kinyitottam neki. Gondoltam, ha ennyiből nem tudok választani, megette a fene az egészet. Rengeteget készítettem az elmúlt években. Lassan felkelt mindenki és Romi kedvet kapva gyorsan készített magának is néhányat, majd nekiláttunk reggelizni. Ma is valami bődületes étel arzenál ker...

Életemben összesen annyi legyet nem kötöttem, mint az idei Nagy Szünetben, ráadásul - persze saját mértékemmel ítélve - sosem készültek kis műhelyemben ilyen jó legyek. Készen van tehát a 2013-as inváziós hadsereg a Drávára, sok-sok szárazföldi rovar, balin hallegyek, diverek és popperek; a tavalyi év tapasztalatai alapján kötve mind. Ajánlom mindenki figyelmébe a következő két blogot: a FLY TYING NATION igazi extravagáns műlegyekkel kápráztat el mindenkit, a HOPPER FISHING BLOG szerkesztője pedig igazi szöcskológus szakértő, nem semmi mutációk születnek a satujában. 

A szárazlegyekkel mostanra kicsit besokalltam, így nekiláttam a balinos-süllős-csukás streamereknek is. Gurglerből annyi van már , hogy Drávát tudok majd velük rekeszteni, ám a címben említett kötelező kategóriába tartozó hallegyeket nézegetve tapasztaltam némi hiányosságot. Mentségemre legyen mondva, hogy évekkel ezelőtt készültek, sem esztétikailag, sem funkciójukat tekintve nem voltak műremekek, így lebontottam őket és újra kezdtem az összeset.  Kezdjük a Deceiverrel , mely egyik kedvenc legyen, nagyon szeretek bíbelődni vele, ráadásul hamar meghálálja a törődést. Variánsa persze ennek is millióféle van, és a Lefty Kreh-féle verziót kötöm csak, feleslegesnek tartom bonyolítani a dolgot.  Az alábbi videón tökéletesen átlátható minden lépés, érdemes a legjobb minőségű alapanyagokkal nekivágni, a videó végén látható hatásos pulzálás sprődebb, silányabb anyagokkal kevésbé lesz intenzív (ez általánosságban igaz egyébként a streamerekre). A Clouser már más tészta...

Elöljáróban mindenkinek szeretnék nagyon boldog és élményekben gazdag új évet kívánni! Horgásszatok, kiránduljatok sokat, olvasgassátok a pecás blogokat, lefogadom, idén is remek bejegyzések születnek majd mindenhol. Január első napja általában henyéléssel telik, megpróbáltam aktívan tölteni az utolsó szabad napot, délutánra pedig élménykötést terveztem, azaz csak úgy "pacsmagoltam" egyet rég használt házi műhelyemben. Született néhány egyedi és különleges légy, idei célom, hogy mindegyikkel fogjak legalább egy halat (de inkább többet).  Tücsök (D. McPhail módra), reményeim szerint a domik nyáron zabálni fogják. Ez valami nedves-féle, saját kreálmány.  Stimulator. Tavaly elveszítettem az összes nagyobb szárazlegyemet tartalmazó dobozt, tavaszig ezeket pótolom majd. Egy régebbi balinos légycserén kaptam ebből a nedvesből, ma készült belőle pár darab. Jászra szánom tavasszal. Ez is saját fejlesztés, nyári légy.  Kőlegyecske. Talán idén több...

Minden flyswap (azaz szervezett légycsere) igazi ünnep számomra. A résztvevő bontogatja a csomagot, mint a gyerekek a karácsonyi ajándékot, egy-egy jobb légy láttán (elárulom: csak jó legyek érkeznek!) felujjong és közben hihetetlenül sokat tanul. Természetesen mindenkinek van kedvence (bármennyire is titkolja), s mindenki azonnal leül a légykötő satuhoz, mert egyszerre tizenkét olyan impulzus érte, amit akár ihletnek is lehet nevezni. 

Mikor jött az ötlet, hogy a következő postban Helen Shaw -ról írjak, meglőve éreztem magam, mert fogalmam sem volt arról, ki az illető. A neve alapján nőnemű egyénre tippeltem, s ez alaposan felébresztette bennem a kíváncsiságot a téma iránt, mivel a műlegyezés szakán belül (mint ahogy általában a horgászatban is) kevés a női képviselő, mint a fehér holló. Shaw-n kívül talán két másik amerikai hölgy jut eszembe: Mary Orvis Marbury (szintén légykötő művész, könyve 1892-ben jelent meg) és Joan Salvato Wulff (távdobó bajnok, számos rekord felállítója 1950-60 között). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a nők nem tudnának jól legyezni, aki kételkedik ebben, szemezgessen a Youtube-on fellelhető dobálózós női videók közül, bizony fenn fog akadni a szeme. Kutatni kezdtem tehát Helen Shaw után, az írott médiában és az interneten is, s ez utóbbin jó néhány hivatkozást találtam a hölgyre. Először munkássága lepett meg: számos könyvet publikált, s mind bestsellernek számítanak a mai ...