Clogflyfishing

Én, ............... (a név behelyettesítendő) holnaptól büszkén viselem az Újévi Megváltozott Lelkületű és Mentalitású Horgász nevet. Csapatom zászlaja és horgásztársaim előtt fogadom, hogy jövő évben:  - a C&R mesterek tanításait megtartom, s büszkén viselem a Szent Emblémával ékesített bézból sapkát; - megvetem azt a horgászt, aki halat mer hazavinni; - minél több versenyen, rendezvényen, találkozón, gyűlésen, hepajon részt veszek, s emelem azok fényét;  - fejlesztem képességeim s módszerem, emellett kellő lenézéssel kezelem a rivális módszerek művelőit. Fogadom emellett, hogy: - megdöntöm egyéni rekordjaim nagy részét (csuka: 2312 gramm, süllő: 1220 gramm, sügér: 45 deka, balin: 1313 gramm, ponty (tükör): 4568 gramm, ponty (tő): 576 gramm) - megfogom életem első kurta baingját, méghozzá ultrakönnyű pergető felszereléssel; - elmegyek horgászni Rétimajorba és a Duna deltába; - felkerülök a rekordlistára legalább három halfaj kategóriájában; - blogom eléri ...

Kedves Jolika! Végre van egy kis szabadidőm, úgy gondoltam, leülök és írok Neked egy levelet. Rég beszéltünk, még régebben találkoztunk; van már, vagy tíz éve is, igaz, drágám? Gondolom, nem unatkozol, mióta megszületett a kis Lajoska, de zajlik az élet itt faluhelyen is ám! Sokszor ebédelni sincs időm, állva bekapok valamit, és rohanok tovább, de addig örüljön az ember, amíg rohanni tud, nem igaz? Persze kicsit nehezebb az élet, amióta Sanyi börtönbe került. Most jut eszembe, talán nem is hallottál az esetről. Képzeld, szerencsétlen fagyállót tett a borba, mert dézsmálták a pincét a faluból, gondolta, így túljár az eszükön. Szegény cigánygyerek, aki bort lopott, hazavitte, megitták az asszonnyal  és kórházba kerültek. Meghurcolták Sanyikám, de megérdemelte, van szegény cigányoknak elég baja fagyálló nélkül is! Áznak-fáznak azok eleget, mikor segélyre várnak, ne sajnáljuk már tőlük azt a kis bort. Persze ismered Sanyit, mindig átok természete volt, csak hajtogatta a magá...

Korunk átka az interaktív szórakoztatás, a számítógép, a különféle videojátékok: ezek hatására a gyermekek egyre ritkábban kerülnek ki a szabad levegőre. Inkább ülnek a modern kütyük előtt, s a virtuális világban élik ki agressziójukat, ahelyett, hogy a vízparton tennék ezt. Ebben a fejezetben a horgászatra szoktatásról írok majd, segítségével biztos lehet abban, hogy gyermeke rövid időn belül akklimatizálódik a kinti hőmérséklethez, szélsőséges időjárási viszonyokhoz, s Ön is örömét leli majd a közös túrákban. 1. pont - A gyermek kicsalogatása a szobából Kezdjük rögtön talán a legnehezebb ponttal: gyermekünk kompjúterhez ragadt, renyhe testét rávenni arra, hogy megmozduljon, s a tópart felé orientálódjon. Erre egészen költségkímélő módszerek vannak: egy zacskó chips, egy üveg kóla, de néha egy télifagyi is megteszi; a módszer lényege, hogyha a gyermek már az ajtón kívül áll, gyors mozdulattal zárja be azt, ezzel a manőverrel elejét veheti a menekülésnek. Ha a csemegék nem jön...

Néhány éve egy (önmagát megnevezni nem óhajtó) szövetség felmérést végzett a horgászok között. Céljuk az volt, hogy a magyar horgászok gondolkodásmódját nyugati szintre fejlesszék, ezért írattak velük egy tesztet: megkérték őket, hogy meséljék el röviden, saját szavaikkal egy emlékezetes horgászkalandjukat. A kísérlet egyébként csúfos kudarcot vallott... A hétvégi pecás Örülök neki, hogy Gedeon, a munkatársam megfűzött ezzel a horgászat dologgal, így mindig van friss hal a konyhán, meg a szomszédoknak. Két éve történt, azóta sikerült mindent megtanulnom a horgászatról, nemrég vettem magamnak egy profi cuccot a TV Shopból, annak ellenére, milyen jó felszerelés, tele volt ajándékokkal (horgok, merítő, kosarak, fonott zsinór), és még az orsó is nyeletőfékes. Gedeonnal ki is mentünk felavatni a közeli maszek tóra, ahol ő is pecázhat, mert nem kell engedély, mivel tavaly kizárták az egyesületből. Nem is baj, az egyesületi vízben amúgy sincs semmi, ellopta a vezetőség a halat....

Atyafi bejegyzésére reflektálva úgy gondoltam, itt az ideje egy új horgász halhatározó létrehozásának, persze a mai magyar viszonyokhoz idomulva. A régi, múlt századbeli határozók ugyanis elavultak, most, a különféle dip-ek és a szalmótrill korában szükség van kisebb-nagyobb frissítésekre. Ezen bejegyzés keretein belül ezt a hiányosságot próbálom pótolni, remélve, hogy a változtatások belekerülnek majd az Amit a horgásznak tudni kell című kis kiadványba is. ÁPDÉT (nem Norbi): Mivel a hozzászólások arról árulkodnak, hogy van még néhány önjelölt halbiológus kis hazánkban, így a bejegyzés a Ti kommentjeitek alapján bővülni fog. Reméljük, néhány hét múlva terjedelme meghaladja majd az Encyclopedia Britannica-t. 

Nyaralunk, mert nyaralni kell, nyaralni szép, nyaralni jó. A tél hideg, az ősz vizes, a tavasz csalfa, ezért nyáron megyünk nyaralni. Szinte kötelező jelleggel. Balatonra. De mindenképpen víz mellé.  Mi is mentünk - bár ne mentünk volna. Előre fáztam a szombati naptól, de kissé bearanyozta ezt a várakozást, hogy vasárnapra találkozót beszéltünk meg Szári Zsolttal az ő Balatonjára . Bizony, mert mint utólag kiderült, az Ő Balatonja közel sem az Én Balatonom. Sajnos azonban a vasárnap még messze van, egyelőre a Zamárdi közepén heverő kempingbe tartunk, a család nagyobbik része nagy reményekkel, én kétségekkel telve. Nem csak ez a különbség köztünk; személy szerint már jártam ekkora tumultusban hasonló helyen, és akkor megfogadtam, hogy soha többet...nesze nektek, ígéretek.  Persze a feleségem sem gondolt arra, mikor lefoglalta a szállást, hogy egy három éves kis kölök számára nem a kemping lesz a legmegfelelőbb hely, a mai napig nem értem, miért ragaszkodott hozzá. U...

Mindig nagy örömet jelent számomra, ha egy bejegyzésem elhíresül, hiszen ezért írunk blogot; adni próbálunk, miközben mi is kapunk valamit. Sajna néha beugrik egy olyan eset, ami után csak a fejünket fogjuk, s megpróbálunk jó képet vágni a dologhoz, miközben azon agyalunk, milyen nagy is Isten állatkertje...elég, ha eszünkbe jut Steve esete a "képtolvajjal" , de szinte mindannyian találkoztunk hasonlóan agyament dologgal. Szerencsére a velem megesett eset inkább röhejes, mint felháborító, mégis nehezen térek napirendre felette, hiszen egy számomra kifejezetten kedves novellácska esett "áldozatul" a dúvadaknak.  Sok-sok évvel ezelőtt a BHM oldalon publikálták egyik (első) irományom, A mese címmel. Később ide is feltettem,  ITT olvasható , nem nagy eresztés, de számomra - mint említettem - igen kedves emlék. Egyik ismerős pecás hívta fel a figyelmem,  hogy valahol máshol is látta az írást, "idegen szerző" neve alatt...nosza, nem restelltem rákeresn...

Ma a szikrázó napsütésben pickereztem egyet, sikerült megúszni a délutánt egyetlen kapás nélkül. Nem különösebben zavart a dolog, fél szemmel (sem) figyeltem a botot, fényképezgettem meg pihentem a tóparton, élveztem, hogy végre egyedül lehetek a Természetben. Később egy nyugdíjas bányász cammogott el mögöttem, a fogásról érdeklődött, s mikor szememet lesütve megjegyeztem, hogy bizony semmit nem fogtam, nagyot sercintett és summázta a tanulságot: "A kurva anyját ezeknek a halaknak..!" Egyetlen csámpás kétlábú tönkre vágta az idillt. Ez az igénytelenség sajnos az egész országra jellemző, a horgászokra nemkülönben. Hagyjuk most egy időre a mai pecát; két "üde színfoltra" lettem figyelmes az utóbbi napokban, mely újabb vonásokkal színesíti az amúgy sem szegényes palettát.  Nemrég kaptam ajándékba egy naptárt, mellyel egy laikus rokon kedveskedett születésnapom alkalmából. Ajándék lónak ugye az ember nem  nagyon nézi a fogát, ráadásul az asztalomon itt ékes...

Szokás szerint most is a horgászblogokat nézegetem. Szinte mindenki megírta a maga évértékelőjét...