Hurrá, nyaralunk!

Nyaralunk, mert nyaralni kell, nyaralni szép, nyaralni jó. A tél hideg, az ősz vizes, a tavasz csalfa, ezért nyáron megyünk nyaralni. Szinte kötelező jelleggel. Balatonra. De mindenképpen víz mellé. 
Mi is mentünk - bár ne mentünk volna. Előre fáztam a szombati naptól, de kissé bearanyozta ezt a várakozást, hogy vasárnapra találkozót beszéltünk meg Szári Zsolttal az ő Balatonjára. Bizony, mert mint utólag kiderült, az Ő Balatonja közel sem az Én Balatonom. Sajnos azonban a vasárnap még messze van, egyelőre a Zamárdi közepén heverő kempingbe tartunk, a család nagyobbik része nagy reményekkel, én kétségekkel telve. Nem csak ez a különbség köztünk; személy szerint már jártam ekkora tumultusban hasonló helyen, és akkor megfogadtam, hogy soha többet...nesze nektek, ígéretek. 


Persze a feleségem sem gondolt arra, mikor lefoglalta a szállást, hogy egy három éves kis kölök számára nem a kemping lesz a legmegfelelőbb hely, a mai napig nem értem, miért ragaszkodott hozzá. Ugyanis három dologra soha nem sajnálom a pénzt: horgászatra, kulináris élvezetekre és közös családi programokra (nem feltétlenül ebben a sorrendben). A bejáratnál a tömeget megpillantva azonban ő is elbizonytalanodott, de én már löktem befelé; jobb, ha egy életre megtanulja a magyar módit.
Bizony, a magyar nyaraló közönség! Okulásképp elmesélem Nektek a szombat este szörnyűségeit, s aztán döntsetek ti: faház a vadon közepén, kilométeres körzetben szögesdróttal és Vigyázz, lövök! táblákkal, vagy egy balatoni kemping izgalmai. 

Este 7 óra: művész vendég érkezik, örömmel konstatáljuk, hogy nem marad tovább nyolcnál. Kellemesen elgitározgat, Bájalexet figurázza, s közben olyan fahangon énekel, hogy Király L. Norbi is leckét vehetne tőle. Később megjelenik egy bohóc (valódi, piros orral, a gyerekek szórakoztatására), egymást túlharsogva próbálnak érvényesülni, de nem sikerül nekik. 

Este 8 óra: abban a pillanatban, ahogy csend telepedik a tájra, felüvölt egy állati hang a tőlünk mindössze száz méterre heverő zabáldából. Homokos bárénekes produkálja magát, közben iszik, mint a gödény, fél kilenc körül szerelmet vall a szintén meleg pincérnek. A vacsorázó gyerekek meglepetten nézik a smároló férfiakat, a vendégek részegebbik fele őrjöngve tapsol a szerelem eme csodás megnyilvánulása láttán. 

Este 9 óra: a bárénekes egyre elkeseredettebben próbálja meg eltalálni a hangokat, nem megy neki. Ötödször fog bele a Jég dupla viszkivel című klasszikusba, a felénél abbahagyja, kicsit tántorog, majd megkérdezi a közönséget, most mit szeretnének. Ha végre befognád a pofád! - üvölti egy kevésbé toleráns lakó az egyik sátor elől, nagy röhögés, az énekes sértődve jelenti be, hogy neki pedig tizenegyig tart a munkaideje. A kemping legközelebb eső fele kétségbeesetten sóhajt fel, a krimóban ülő, körülbelül nyolc fős seggrészeg csorda pedig elégedetten tapsol. Közülük később egy elázott lány is csatlakozik az énekhez, amitől a szúnyogok azonnal átköltöznek a Balaton északi partjára. 

Este fél 10: egy tomboló német vendég (három kisgyerekkel) üvöltve próbálja elmagyarázni a hősszerelmesnek, hogy ő pihenni jött ide, erre a bárénekes angolul kioktatja, persze egyik sem érti pontosan, mit akar a másik. Közben a tábor gyerkőcei, kihasználva a késői lefekvés lehetőségét, megnyitják az összes csapot és annyi vizet elfolyatnak, amennyivel meg lehetne oldani Etiópia ivóvíz ellátását. A szomszéd tízmillás lakókocsi előtt üvöltve licitálja túl egymást két újgazdag bugris, míg a feleségeik visítva röhögnek a kihelyezett plazmán idétlenkedő Bagi-Nacsa pároson. Kezd alakulni a buli.

Este fél 11: a zenészt már többen megfenyegették, de egyre részegebb, már azt sem veszi észre, hogy senki nincs a krimóban. De ő énekel rendületlenül, közben gulyást zabál, a zsíros lé végigfolyik az állán, úgy enyeleg a pincérrel. Közben megérkeznek az éjszakai fürdésre siető fiatalok, vihogva és részegen, nagy örömünkre az egyetlen ösvény pont a mi bungink előtt vezet el. 

Este 11 óra: énekes barátunk végre összeomlik, bezár a bazár, de szinte ugyanabban a pillanatban a közelben megszólal egy gyepre helyezett mélynyomó a Belga együttes gyermekbarát dalaival. A fiatalok nagy része tombolva ünnepli a vasárnap közeledtét, páran összeverekednek a parton, de senki sem választja szét őket. A zene egy idő után elhalkul, talán valaki megrótta őket, de az üvöltés marad. Ideggáz bevetésén gondolkodom. A szomszéd vállalkozó most a meccset nézi max hangerővel, az oldalbordák szerencsére eltűntek valahová. Talán alszanak?

Éjfél: Korai volt az öröm, visszajönnek az amazonok, részegen és hangosan. Az egyik bejelenti, hogy álmos, megy lefeküdni, én imára kulcsolom a kezem az ablak nélküli, 60 fokos faházban. Ennek ellenére még marad egy darabig, de ezt már nem bírják az idegeim és elalszom.

Éjjel fél 3: Felriadok. A mélynyomó még szól, a fiatalok tombolnak, de a szomszéd lefeküdt aludni, pereputtyostul. Néha a ház mellett elvonul egy-egy visító falka, de ez már nem érdekel. Másfél óra múlva kelek és megyek Zsolthoz horgászni. Pontyra. Meg balinra. A Köd szigetére...ahol...majd kipihenem magam...

S újra elnyom az álom.

Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen kezdet után lehet vidám a folytatás és boldog a befejezés. Pedig ha hiszed, ha nem, horgász életem egyik legszebb napját töltöttem el másnap, a Szigeten. Ha nem hiszed, evezz át a Pelsológiára és olvasd el, micsoda kalandokban volt részünk vasárnap!

Megjegyzések

  1. Pár évvel ezelőtt voltunk a Balaton Soundon. Akkor volt például Kraftwerk, és élőben meg szerettem volna nézni. De soha többé nem megyek az már tuti. Eszméletlen tömeg, kosz, por, sár....és persze az embereken nem minősítem. Rá egy vagy két évre épp a fesztivál idején bringáztunk arra a Balatonnál. Mondanom sem kell, hogy a környéken még bringázni sem lehetett. Nem tudom, hogy hogy lehet ilyenkor ott nyaralni?
    Ellenben az idén volt egy kellemes meglepetésem. A Balaton körbebringázás köztes állomása volt Badacsonytomaj, kemping. A béke szigete volt. Alig emberekkel (főként bringásokkal), és idősebb sátorozó külföldiekkel. Saját stranddal. szóval nekem tökéletes volt. Igaz néha átszűrődött a badacsonyi strandon szóló "zene", de közel sem volt zavaró.
    Szóval még mindig, nekem a Balaton...de nem tudom mikor, és hol. Mert engem is zavarnak ám az emberek, főleg ha hangosak. :P

    VálaszTörlés
  2. Én sokszor megtalálom a Balatonon azt a bizonyos szigetet, ha csak pár órára is. Egy magányos stéges sügérezésban, egy őszi csónakos csukázásban, vagy egy jó nyári csónakos balinos pecában. Csak keresni kell és ott van az! Ha jó helyen keresed, akkor megtalálod, ha nem is annyiszor, mint ahányszor szeretnéd.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése