Clogflyfishing

Pörögnek az események itt mifelénk, délen. Három igen jól sikerült horgászaton vagyok túl (egyik alkalommal sem a halak mennyisége alapján aposztrofáltam jónak a túrát), s hogy borzoljam a kedélyeket: mindhárom alkalommal pergető botot vittem magammal. Ennek oka kizárólag az, hogy törekedtem az egyszerűségre, valamint célszerűbb szerszámnak tűnt a pörgettyűs bot a legyelősnél az adott helyzetekben. Lesz idén még arra is lehetőség, remélem minél többször.

Ha belelapozol - akár virtuálisan - a magyar horgászmédiába, láthatod, milyen szinten túlcsordult mindenkiben a harag és az irigység. Én fújok rád, ő utálja őket, te nem tartasz hitelesnek minket...néha nevetséges, milyen felesleges és elmeroggyant problémákat generál magának a halandó ember fia. Meg merem kockáztatni, hogy a háromszázezer magyar pecás nagy része többet foglalkozik ezekkel a dolgokkal, mint magával a horgászattal. Ha jobban belegondolsz, kifejezetten agyament helyzet, nem? Szinte már felkavaróan röhejes, persze lehet ezt folytatni, sőt, élvezni is, csak nem vezet sehová.  Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, miközben tegnap az akácillatú estében hazafelé autóztam. Nincsen különösebb apropója a dolognak, inkább csak szánalmasnak tartottam, hogy míg én valószínűleg egyik legemlékezetesebb túrámról tartok hazafelé, más a klaviatúra fölé görnyedve éppen most küld el valakit a jó anyukájába egy voltaképp nem is létező sérelem kapcsán. Persze ez nem az én problémám és...

Kivételesen nem terrorista cselekményről lesz szó, egész egyszerűen szakítottam kedvenc balinjaimmal és feketesügerezni mentem. Elöljáróban közlöm, hogy a "feka" szó ebben a bejegyzésben nem hangzik majd el - ezt a kifejezést egészen más, közel sem szimpatikus vonatkozásban használom, így ezekhez a gyönyörű halakhoz ne legyen semmi köze. Horvátországban volt dolgunk, így beiktattunk egy gyors, néhány órás kis pecát egy közeli csatornán Domy barátommal. Egészen kellemes szombat délután kerekedett belőle... A ló bemegy a kocsmába és kikér egy korsó Dab sört. Lehajtja, majd rendel egy pizzát. Mire a csapos: Na, abrak-a-Dabra?  Ezt a viccet Domy küldi Nektek, mindenféle jókívánságokkal, s azt üzeni, igyatok az egészségére egy Dabot. Hidegebb legyen, mint az övé volt, és ne boruljon a fele az öletekbe, mint neki.  Ez utóbbi akcióért Ellie kutya a felelős, aki a vízre szállást követő pillanatban beleesett a csónak széléről a csatornába, így a túra pillanatok alatt mentőak...

Hal volt, hal nem volt, volt egyszer egy vízalatti ország. Persze ez a vízalatti ország is része volt egy vízfeletti birodalomnak, melyet Magyarországnak hívtak, s melynek lakói igencsak szerették a halhúst. Sütve, rántva, filézve, pikkellyel és pikkely nélkül, füstölve és ropogósan.  A vízalatti ország lakói persze nem nézhették jó szemmel a kizsákmányolást, rettegtek is a vízfelettiektől, de - jó magyar szokás szerint - semmit nem tettek az ügy érdekében. Egy nap azonban, mikor a helyzet tarthatatlanná vált, összegyűltek a Nagy Gödörnél, s tanácsot tartottak. A balinok a gödör jobb oldalán, a pontyok a balon, farkasszemet nézve egymással, mert - bár rokonok voltak - nem igen kultiválták egymás társaságát.  - Nincs más megoldás, petíciót kell benyújtanunk a vízfelettieknek. Bízzunk a józan ész hatalmában! - mozgatta jól fejlett bajszát egy öreg iszapszemű ponty.  - Sztrájk! Sztrájk! - vágott közbe a balinok fővezére, de a feltámadó hangzavar elnyomta a hangj...