A következő novella számomra mindenek felett a legkedvesebb történet. Kölyökkoromban olvastam először (azóta számtalanszor), s egész életemet meghatározta ez az élmény. Ha hosszúnak tűnik is a bejegyzés, kérek mindenkit, aki nem olvasta még; vessétek bele magatokat, ne sajnáljátok rá az időt. Életre szóló élményt jelent majd ez a kis történet... Furcsa név, senki sem mondhatja, hogy nem az, de valóságos név, amelyet tulajdonosa maga adott magának, mert ez volt az egész szókincse. Nincs ebben semmi különös, és abban sem, ha Ci-Nyi legtöbbször csak fele nevét használta. Ha vidám volt, és dolgai jól mentek - az elejét, ha pedig bánata volt vagy fájdalma, csak a hátulját. Ci-Nyi - egér volt. Szép, selymesen szürke és mindig tiszta, javakorabeli egér, aki a szőlőben lakott, egy présházban, annak is a pincéjében. Néha persze felnézett a házba is, sőt ősszel a ház előtt álló, nagy diófa alól is hazagurított egy-egy diót, ha nyitva volt az ajtó, de legjobban mégiscsak a pincében érezte m...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése