A méret a lényeg (?)

Az a nagy büdös helyzet, hogy az utóbbi időben a magyar horgászok között valamiféle eltorzult verseny indult, ami nélkülöz minden tisztességet, annak ellenére, hogy senki sem nyer a dolgon. Csakis veszít. Valószínűleg a közösségi oldalak (és a blogok) okolhatók ezért, hiszen mindenki büszkén nyomhatja fel ezerrel a halakról készült képeket, azaz kezdhet lájkvadászatba, és vannak olyanok is, akik azért élnek, hogy leugathassák a nagy mellénnyel feszítő kocapecást. Ennek a jelenségnek vannak kedves (pl. gyerekek), gusztustalan (tilalomban posztoló) és röhejes (bojlis egyenprofilképek) halmazai is, most mégis azokról szeretnék vitaindító bejegyzést írni, akik valódi nagy ho-ho-ho módjára füllentenek a képek posztolása alatt.


Azaz - nagyjából - mindannyian.
Nincs olyan pecás, aki ne kamuzott volna életében. Teljesen rendben is van ez a dolog. Sőt, néha kifejezetten megfűszerezi a borozgatással töltött estéket egy-egy kiszínezett sztori, néhány időközben megnőtt hal; ahogy DP mondta egyszer nagyon ötletesen: "Ez is a mese része...".
Nem erről szeretnék most beszélni, és nem is a Münchausen-szindrómában szenvedő, az atyaúristent is lehazudozó sporttársakról (akikről természetesen mindenki tudja, hogy egyetlen szavukat sem lehet elhinni); sokkal inkább arról a jelenségről, amit TTS-nek hívnak (téves tipp szindróma). Mert tippeljük a halakat, csak éppen azt nem vesszük észre, hogy közünk nincs a valósághoz és hogy - ez a szomorú igazság - nincs érzékünk sem a súly, sem a hossz megsaccolásához. 

Mielőtt valaki azzal jönne, hogy ez miért zavar engem: nem zavar. Egy kép alapján több, mint harminc éves horgászmúlttal meg tudom mondani, hogy a nyolcvan dekásra saccolt domi alig volt negyven. Persze a kép csal (azaz így helyesebb: a fotókkal lehetőségünk van csalni), ami belefér a sportszerűségbe, mert egy jól beállított fotó sokkal értékesebb emléket állít a fogásnak. Szóval nem zavar a dolog, viszont jó, ha tudjátok: nem én vagyok ilyen zsilett, egyszerűen a legtöbb ember nem hülye és az (általában szándékosan) rosszul saccoló horgászt a többség kiröhögi. Két oka lehet ugyanis a jelenségnek: ad1. az illető hazugsággal próbál megerősíteni másokat (de főleg SAJÁT MAGÁT) abban a hitben, hogy milyen keménytökű srác, ad2. fogalma sincs a valóságról (ez a kevésbé szánalmas változat). 

Mert mi a valóság? Állítom, hogy a legjobban felülkalibrált magyar horgászhal a domolykó. Mindenki dobálózik a kilókkal, holott biztos vagyok benne, hogy a pecások egy része nem fogott még kilón felüli domit, két kilóst nem is látott....három kiló? Drága barátaim, tudjátok, ki van tisztában azzal, mekkora egy hármas domolykó? Aki tényleg fogott már hármas domolykót! A hármas domi olyan látvány, hogy percekig nem tudsz megszólalni, aztán a segged csapkodod a földhöz üvöltve, mert nem hiszed el, amit látsz. Életem legnagyobb drávai domija 2.9 kiló volt, digitális grippel mértem meg (nem, nem a szájába, merítővel együtt, aztán merítő súlya kivon). Mikor elúszott, fél órán keresztül ültem remegő kezekkel, pedig az ilyen jellegű sokk nem jellemző rám. Ja, és ami a legfontosabb: nem ötvenöt centi volt, de még csak nem is ötvennyolc! 
Az évek során lehetőségem volt fogni igazán szép domikat, amik valóban 1.5 és 2 kiló között voltak, nem is keveset. Feldobok ide egy fotót a múlt hétvégi pecáról, lehet tippelgetni a súlyát. Segítségképp: a csali egy 5 centis béka. Mekkora súlya lehetett a halnak?


Dobpergés: 1 kiló 30 deka! Ez az a hal, amit a pergető és legyes horgászok kilencven százaléka "kettőplusszosnak" definiált volna. Hozzáteszem, jogosan, mert tényleg impozáns szépség, de a kettőtől nagyon messze volt. Megmértük. Feltehetném a FB-ra, aztán hirdethetném nagy garral, hogy éppen kettes volt, de őszintén: jobb lenne ettől nekem? Páran körberajonganának, hogy húdemekkora, meg milyen ügyes vagyok, de attól nem lenne nagyobb  a hal és én ezt pontosan tudnám (ezért nem beszélünk Münchausenes cimboráinkról: ők tényleg elhiszik ugyanis, amit összehazudoznak).
Még egy kvíz: Panyi balinja. Mekkora lehetett?


A megoldás: másfél kiló felett pár dekával. Nem kettes, nem hármas, nem négyes. Másfél kiló, szintén mérve. Egy jó ötlet: ha nem tudsz tippelni, ne tedd. Ha mindenáron a súllyal/hosszal akarsz villogni mások előtt, akkor mérd meg a halat. 
Ja, és még valami: mikor a fél FB csoport már rajtad röhög, mert az alig negyven centis balint lekétkilósoztad, a lehető legszánalmasabb dolog azzal visszavágni, hogy "megmértem". A kutya nem fogja ezt (már) elhinni. És erre reagálhatsz úgy, hogy kit érdekel, semmi közük hozzá, de akkor miért mutogattad a halat? 

A másik, inkább legyes vonatkozású hal: a pér. Állítom, hogy kevés halacskát lehet annyira fölésaccolni, mint őkelmét. Az a legyes, aki napi négy-öt kiló feletti pérrel dobálózik, az nagy valószínűséggel lódít. Életemben alig fogtam pár darab kilónál nagyobb pért, és egyik sem léphette sokkal túl ezt a bűvös határt. Őket persze nem mértem meg soha, de azért érted...legyen már az embernek egy kis realitás érzéke. 


Ott az érem másik oldala is: ha esetleg látsz valakit, aki - legyünk jóhiszeműek: minden hátsó szándék nélkül - túlkalibrálta az általa feltett halat, nem kell azonnal elküldeni a jó édes anyjába, mintha gyerekgyilkosságot követett volna el. Tedd túl magad rajta! Esetleg figyelmeztesd - akár privát üzenetben is ,- hogy kár egy alapos kiröhögést megkockáztatni. 

Még egy észrevétel: az általam legkomolyabbnak tartott horgászok SOHA nem tippelik a halak súlyát. Felteszik a képet és örülnek neki, ha másnak tetszik. Esetleg ha megmérték, szinte tizedes pontossággal megosztják a méreteket. Nem azért, mert versengeni akarnak, hanem mert büszkék rá. Közvetlen közelemben kettő pecás van, akinek a tippjét teljesen biztosra, szinte készpénznek merem venni; egyszerűen azért nem túloznak, mert nincs rá szükségük. Ennyi.

Még egy apróság: a bloggereknek ebben is több felelősségük van, mint az átlag pecásoknak, ráadásul a blog jó hírét is gallyra lehet vágni egy szándékosan eltúlzott adattal. Lehet négy kilós domikkal is dobálózni, de a legyesek nagy része tudni fogja, hogy kamu az egész...

Megjegyzések

  1. Most gyorsan megnéztem, hogy anno írtam-e súlyt nyilvánosan az 52 cm-es domolykómhoz. Huh, nem!:)) Asszem csak Szigetközi kollégával saccolgattuk.

    VálaszTörlés
  2. Úgy látom téged tényleg komolyan érdekel ez a téma. Újra és újra felhozod ezt baráti beszélgetések során. Való igaz, a közösségi média elterjedése óta megfigyelhető egyfajta versengés, ki fogott nagyobbat. Ez számomra inkább vicces, mint bosszantó vagy akár elítélendő dolog. Én már elég régóta többre tartok egy akciódús pecát, kisebb halakkal, mint egy nagyobb hal megfogását. Ezért is pergetek. Ugyanis meggyőződésem, hogy igazán kapitális halak megfogására nem ez a legcélravezetőbb módszer. Viszont általában több halat ad, mégha azok kisebbek is. Ami a tippeket illeti, szerintem csak az tud jól saccolni súlyt, aki az adott halból éves szinten nagyon sokat fog és azok közül jó néhányat meg is mér. Éppen ezért csak mosolygok, amikor tudom valakiről, hogy az adott fajból évente max 10-15 db-ot fog, és nekiáll sulyokkal dobálózni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze, hogy erdekel, mint altalaban sok minden, erdekes tema ez. Persze rugozni nem erdemes sokat rajta, de bejegyzenek jo, nem? :)

      Törlés
    2. Tényleg jó. És arra én is kiváncsi lennék, hogy azok közül, akik egy adott fajból sokat fognak éves szinten, valójában mennyit mérnek meg. Hiszen a pergető pecás nem bojlis, akinek a tengernyi cucc között elfér a mérleg is. Nem véletlen, hogy a pergetők többsége centikről beszél és nem súlyról.

      Törlés
    3. Pontosan, és pont itt a lényeg: aki szeret - szó szerint - nagyot mondani, az mindig kilókkal dobálózik. Miért? Mert az beszédesebb és mindenki számára érthetőbb, nagyobb a dicsőség. :D

      Törlés
    4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    5. Érdekes ez amit írsz. Én pont úgy vélekedek, hogy a darabszám már annyira nem számít, hanem szeretnék mindenből minél nagyobbat fogni és szeretek olyan csalikkal horgászni amikkel igazán élmény a hal megfogása. Mondok példát. Ott a sügérezés. Annyi, de annyi mozgalmas sügérpecám volt anno ilyen 10-20 centi közötti halakkal, hogy már nem vonz a darabszám. Szeretnék csapóból minél nagyobbat fogni, ezért az esetek többségében nagyobb csalikat erőltetek (van kivétel, főleg a nyári időszak)és megpróbálok szelektálni. Az más kérdés, hogy ha egy mélyvizű vitorláskikötőbe (ha megtűrnek, mint horgász), beáll a sügér és éhes ott a 10-20 centi közötti is nekimegy bárminek 7-8 centis csaliméretig. Másik példa a balinozás. Május elején először mindig fogok valamennyit wobblerrel, de közben már dobom a topwater csalikat és amikor elkezdem fogni az első balinokat felszínivel onnantól szinte csak azt erőltetem, mert annál nincs élvezetesebb. Sok esetben wobblerrel darabra többet fognék, de egy felszíni kapás felér három wobbleressel. Nem beszélve arról, hogy bizonyos időszakokban az effzett kanálnál, spro ASP-nél nincs jobb balincsali, mégsem dobom több éve. Nagyon sok magányos balint fogtam az elmúlt 2-3 évben felszíni csalival és előfordulnak 5-10 darabos fogások, igaz a kapások száma van amikor a 2-3szorosa a megakasztott halak számának. De amikor kiüti a csalit a vízből és a visszaesőt bebombázza az leírhatatlan!
      Vagy ott a domolykózás. Sajna nem jutok el annyit amennyit szeretnék, így még cél is lehetne a darabszám, de rájöttem, hogy a bogarászós időszak kivételével a nagyobb domi szívesebben mozdul rá a nagyobb, esetleg csörgős, vagy intenzíven verető csalikra. 25 centistől egyébként simán nekimennek bárminek amivel az észszerűség határain belül próbálkoztam eddig. A 25 cm alatti tartományt meg már nem akarom megfogni. Persze ehhez kell az évi 150 nap (van amelyik csak 1,5-2 óra) peca. Ha ritkábban járnék tuti jobban érdekelne a darabszám és a mozgalmasság.

      Törlés
  3. Legyes korokben sztem nem szokas sulyban merni... mindig is centiben "versengtunk" , a legnagyobb domimat sehogy sem mertem meg... 3 kg-os volt saccra :-) /ezek szerint masfel /

    VálaszTörlés
  4. A címben feltett kérdésedre a válaszom röviden: IGEN :) Ferivel értek egyet a méret vs. mennyiség kérdésben. Az igényes horgászatnak nem lehet célja a mennyiség. Másrészt pont a pergetés az, ami a leginkább lehetőséget ad a szelektív horgászatra, aminek hiányában a horgász rengeteg arasznyi halat szúr feleslegesen szájba. Egyrészt minél "méretlenebb", annál kisebb az esélye a túlélésre, másrészt meg azért ez is (mint majdnem minden az életben) a kihívásokról és a folyamatos tanulásról szól. A kis és átlagos halak pedig egy idő után se nem jelentenek kihívást, se nem adnak támaszt a tanuláshoz, mert ahhoz bizony tovább kell mozdulni.
    Teljesen jogos és hasznos a cikk, én is nagyon sokáig túlsaccoltam a halaimat, és sajnos senki sem mondta el, hogy ez így nem okés. Egészen idáig :) Bizony meg kellett mérni egy párat, hogy letisztuljon a dolog, de még most sem mondanám, hogy megbízhatóan be tudom lőni a különböző fajokhoz tartozó egyedek súlyát. Merthogy ez is fontos ám, egy 50 centis süllő ugyebár az esetek 99%-ban lényegesen más értéket fog mutatni a mérlegen, mint egy ugyanekkora csuka. Meg ugye mi van akkor, ha fél órával a fogás előtt letüdőzött egy 30dkg-os keszeget? Ugye hogy nem lett tőle hosszabb? :) Ami szemre nagynak tűnik, azt centivel megmérem, oszt jónapot :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elárulok egy titkot: én sem tudom jól megsaccolni a méreteket. Egy időben elkezdtem méregetni (a cikkben is jelzett nagyon praktikus digitális grippel) és a helyzet nem változott. Ma sem merem biztosra mondani, hogy mekkora a hal, amit fogtam. Már nem is erőlködök, nem is fogok. Ha megnézed a bejegyzéseim, nagyon ritkán írók akár súlyt, akár hosszt. Igazából minek? Ha a hal szép, a kép szép, már örülünk. Fontos a gramm meg a centiméter? Egyáltalán nem.
      A bejegyzés különben főleg azokról az ürgékről (-nek) íródott, akik saját maguk fényezése miatt mondanak nagyot. Talán kicsit magukba néznek...

      Törlés
    2. Értem, és jogos. Mondjuk nekem azért valamennyire számít a méret, mert mégiscsak ez az egyetlen objektív szempont/támpont. Szerintem ez is egy tanulási folyamat, hogy évekig méregetjük a kisebb halakat. Legalább lesz mihez viszonyítani a nagyot, és magabiztosan szólhatunk be a vízparton szabálytalankodó sporiknak is :D

      Törlés
  5. Kedves Peti!
    Ez az első post, amit Nálad olvasok, leírom, mi a véleményem. Kérlek, ne sértődj meg rögtön az elején, olvass a comment végéig(és a sorok közt)!
    A post olvasása után az ugrott be elsőre, hogy az író rendesen el van szállva magától. Van benne ego, de amúgy teljesen korrekt és hiteles írás. Gondoltam kicsit jobban átolvasom a blogot (újságíró-főszerkesztőként nagyjából ez a dolgom egész nap), és mire eljutottam a horgásztípusok osztályozásához, már nyüszítettem jókedvemben. Szép lassan világos lett minden: egy egészen különleges, iróniával átszőtt gyűjteményről van szó; márpedig az ironizálás nem működik egy kis egészséges nagyképűség nélkül. :)))))))))))))
    Egyetértünk?
    Peti, küldtem neked egy e-mailt, egy kis munkaajánlattal, ha érdekel.
    Jó egészséget: Hertelendy G.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Baluról nekem az első találkozásunkkor az ugrott be, hogy pökhendi városi ficsúr! :D (Remélem nem haragszol meg érte, hogy ezt le mertem írni végre! ;) ) Pedig nagyon nem az!

      Törlés
    2. Haragszok? Dehogy, visítok a röhögéstől. :D A "pedig nagyon nem az" meg kifejezetten jólesik. Különben is: most már falusi ficsúr vagyok. :)

      Kedves Ri-post! Értem, amit írsz. Nem is hiszed, mennyire, és tökéletesen egyetértek. Próbálom ezt a vonalat követni. :)
      E-mail különben még nem jött.

      Törlés
  6. Úgy látom egy kissé félreértettétek a darabszám kontra méret kérdését. Én nem arasznyi domolykók zsákszámra fogásáról beszélek, hanem az átlag méret és a kapitális hal közötti különbségről. Nekem sem célom a 20 centis domolykók folyamatos kicsörlőzése, éppen ezért a Dráván fel sem teszek 5 centinél kisebb wobit, mivel ott az átlag domi mérete nagyjából 30-35 centi. Egy kis patakon viszont igen, hiszen ott az átlag méret is kisebb. Ami a felszíni kapásokat illeti egyetértek Ferivel, de ezt a helyzet határozza meg. Ha úgy is van esély fogni halat, akár többet is, nyilván erőlteti az ember, de mondjuk februárban valószínűleg hiába akarsz szép felszíni kapásokat látni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na és itt jön az én betegségem, hogy még november - decemberben is dobtam a topwatert, annak ellenére, hogy októberben fogtam vele az utolsó halakat! :D Nem értettelek félre. Értem mit mondasz a darabszámmal. A dráva meg varázsvíz, ha 30-35 centi domiból az átlagméret. Kispatakon meg egyértelmű, hogy nem tudsz nagy csalival domolykózni, oda kellenek a bogárméret csalik. Sajnos látom, hogy sokan a 10-20 centis domolykót is meg akarják fogni pergetve, meg tűzőszúnyoggal sügéreznek, hogy az öt centist is megfogják, stb... Ez hosszútávon nem lehet cél! Sügérből voltak olyan pecáim, vagy éppen pecáink, amikor fejenként 50-100 darabot fogtunk és ha kis csali van fent olyankor nekimegy az 5-15 centis is simán, sőt a 15 centis a nagyobb csalinak is. Az 50-100 darabból viszont 30-40% az a méret, amit már nem akarok megfogni, ráadásul szabálytalan is mióta van rá méretkorlátozás. Ebben értek egyet Tomival abban, hogy ez egy horgász fejlődésének a része kell legyen. Valahonnan eljutni valahová. Ez nem gondolnám, hogy neked szólna, de lehet lesz olyan olvasó, akinek igen.

      A téma szuper! Máris mennyi embert megmozgatott!

      Törlés
    2. Örülök, hogy értjük egymást. :)

      Törlés
    3. Nekem igazából csak az a mondat szúrta meg a fülemet, hogy a kapitális halak megfogására nem a pergetés a legcélravezetőbb módszer. Szerintem felesleges arról beszélni, hogy a pergetés/legyezés mennyire célravezető. Nyilván minden szituációban célravezetőbb lenne az élőcsalis peca, valamiért mégsem azt csináljuk :) Másrészt meg dehogynem, és erre rengeteg az élő példa :)

      Törlés
    4. Ja és persze nem magamra gondoltam!

      Törlés
    5. Én ezt továbbra is fenntartom. Nem azt állítom, hogy nem lehet kapitális halat fogni pergetve, hanem csupán azt, ha valaki célzottan ilyet szeretne, akkor nem ez a legcélravezetőbb. Pont ez volt a mondandóm lényege, hogy számomra fontosabb a több akció, mint az, hogy igazán nagy halat fogjak. Ha valaki csak perget és rengeteget időt tud a vízen tölteni a nagy számok törvénye alapján előbb utóbb tud kapitális halat is fogni, de addig sok-sok átlagos méretű halat fog. Persze ehhez az is kell, hogy csalimérettel, időpont és hely választással próbáljon szelektálni, és célzottan nagyobb halakat keresni. És itt jön be a képbe az a fejlődés és tanulási folyamat, amiről ti beszéltetek. Ahhoz viszont, hogy valaki ezt az utat válassza szerintem alapvetően fontos, hogy nagyon sok ideje legyen a pecára. Ez nálam nem adott.

      Törlés
    6. Tökéletesen megfogalmaztad! Egyértelmű, hogy nagy domolykót kukoricás etetésen, vagy csirkemájjal, esetleg harcsázás közben lóbogárral, stb. előbb fognék, mint pergetve, de pont ez ami motivál. A kihívás. Tavaly például rendszeresen megszívattak a hínárlakó nagy balinok. 10-12 kapásom biztos volt tőlük az éven, egy kivétellel mind felszíni csalinak ment neki. Kettő volt horgon és egy jött ki. Ennek az évnek úgy megyek neki, hogy módosítani akarok ezen az arányon. Vannak terveim, amik vagy célra vezetnek majd, vagy nem. Sajna a nagy balinok jórészét letett botos kishalasok fogják itt ősszel és viszik is.

      Törlés
    7. Az biztos, hogy egy kapitális hal megfogása bármilyen pergető módszerrel különleges élmény. Kifigyelni a szokásaikat, tartózkodási helyeiket, agyalni, hogy járhatnál túl az öreg hal eszén, ez bizony komoly motiváció lehet. Szeretnék én is annyit menni, hogy erre jó esélyem legyen. Persze, attól, hogy keveset jutok le a vízhez (a nejem erről persze mást gondol :) ), még figyelek, gondolkodok, és stratégiát dolgozok ki, ami vagy bejön vagy nem. :)

      Törlés
  7. Akkor, hogy így egyetértünk mindenben mi részben ismeretlen és ismert ismerősök jöjjön már az a Qrva május és csapjunk a balinok közé! Repüljenek azok a küszök a hangos rablások közepette és repüljenek a balinok a szájukban a csalijainkkal! :D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése