Gluténmentesen (is) szép az élet!

Megmondom őszintén, nem rajongok a szakácskönyvekért. Egyrészt amire szükségem van, azt megtalálom az interneten (hogy ez jó-e így, az már más tészta), másrészt a főzésből is majomkodás lett az utóbbi években; s persze üzlet. Hol van már a Régi étkek, mai ízek, hol vannak a régi békeidők...! Most hallottam a legújabb szépreményű kiadványról, mely Gyurcsány a konyhában címmel jelent meg. És még mindig tudunk lejjebb csúszni a lejtőn...

Egyik nap azonban csomagot hozott a zöld kabátos bácsi, s végre egy igazán igényes könyvet tarthattam a kezemben. Külön öröm, hogy ennek a szépségnek horgászvonatkozása is van: bizonyára sokan ismeritek Hernyák Aurélt - ha máshonnan nem is, a First Cast blog hasábjairól -, az ő felesége, Kollár Anita írta és rendezte nyomda alá a Gluténmentes és finom címzetű olvasmányt.

Még véletlenül sem állnék neki egy olyan bejegyzésnek, melyben minden különösebb indok nélkül, kizárólag az ajándékot megköszönve hazudozok össze mindent. Ha Anita könyve nem lenne egy kivételesen jó (és legfőképpen hasznos!) könyv, most valami egész másról körmölnék, az iromány pedig - majdnem - ugyanilyen nagy becsben foglalná el helyét dedikált gyűjteményemben, ám ezzel szemben a mai napig a hűtő tetején hever és aktív állományban van. Mint minden családban, nálunk is vannak örökös diétázók (szerencsére a lisztérzékenység elkerülte a família tagjait), ők azonnal rávetették magukat, kiszipkázták belőlük a tudást, majd egymás után készültek az íncsiklandozó kenyerek, sütemények, bagettek. Persze fényképezni  is szerettem volna, de jó szokásomhoz híven halogattam csak a dolgot, míg az utolsó morzsáig fel nem falta a siserehad a finomságokat...

Miközben a fűszeres grissinit rágcsáltam, elgondolkodtam azon, mekkora segítség ez a könyv teszem azt egy lisztérzékeny gyerkőccel a családban. Ha nem hiszed, menj be a boltba és vegyél egy gluténmentes kenyeret. Ha nem vagy igazi gourmand, az élettől akkor is elmegy a kedved a pékművészet ezen remekei láttán, s akkor még nem is kóstoltad meg őket...képzelj el egy szelet nyárson sült szalonnát, lilahagymával, hozzá egy szelet "kenyeret", melynek az állaga olyan, mintha egy darabka alig használt gyurmát rágcsálna az ember...brrr...

Anita kenyerei semmivel sem maradnak el a hagyományos fehér kenyerektől, sőt! A sokmagos cipó, amibe mi is belevágtunk (minimális előképzettséggel kenyérsütés terén) valószínűleg a legtöbb életemben elfogyasztott péksütit kenterbe verte. Különben nem nagy művészet ezeket a remekeket elkészíteni, a könyvben szépen, érthetően, - és ami igazán rendhagyó - kedvesen, minden mesterkéltség nélkül kapjuk meg a szükséges információkat. Ez a kedvesség egyébként végig megmarad, sokszor nem is jut eszébe az embernek, hogy szakácskönyvet olvas, inkább olyan, mintha egy ismerőssel vagy baráttal főzőcske édeskettesben. 

A könyv a kenyerek után kitér a különféle tésztákra, kekszekre, pogácsákra, süteményekre (a gyömbéres keksz fenomenális, de ez betudható újkeletű gyömbérmániámnak is), majd következik egy kis gabonológia, majd olyan egzotikus ételek és alapanyagok, mint a quinoa (hogy hol ettem ilyet, már nem tudom, valahol a Balkánon, pedig messze nem onnan származik), a köleskása (a következő, amit elkészítek majd), a tuti pizzatészta (nemsokára kiderül, hogy tényleg tuti-e?), vagy a kókuszos pavlova (ami Anita szerint kínosan egyszerű, mégis sikerült elsőre kihagyni belőle a kukoricakeményítőt). 

Teljesen magával ragadott a könyv, tudnék még írni róla bőven, de tapasztalatok híján egyelőre befejezem. Ahogy a szerző is írta: alapszakácskönyv lisztérzékenyeknek, lisztallergiásoknak, diétázóknak. Én inkább azt mondanám: mindenkinek. 

A kötet megrendelhető a szerző weboldalán, a glutenno.hu-n!