Kesergés

Történt nemrég, hogy egy városunkban található elhanyagolt, gazos kis kert mellett sétálgattunk a családdal. Szinte égi szózatként hirtelen bődületes üvöltözésre figyeltünk fel: a MÉH telephez hasonlító kert tulajdonosa, egy potrohos ex-bányász címezte nekünk a szidalmakat. Mija f*szt kerestek a kertemnél? - óbégatta elborult aggyal, amire először köpni-nyelni nem tudtam, majd megpróbáltam volna felvilágosítani az illetőt az interperszonális kapcsolatok alapelveiről, de nem érdekelte, tombolt tovább, így otthagytuk, hadd kukorékoljon a szemétdombján. 
Hogy miért meséltem el ezt az elbűvölő kis sztorit? Később kiderül.


A mai napom nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem: jelenleg éppen a Dráva homokjában kellene hevernem, nyakig betakarózva, várva a hajnalt, de sajnos egy hirtelen jött telefon meghiúsította ezt a tervet. Vigaszképp hazafelé megálltam egy közeli kis patakocska mellett (többször írtam már róla, legutóbb itt), reménykedve, hogy a kis víz helyzete javult a nagy csonkítás óta. Sajnos csalódnom kellett: rengeteg domi van benne ugyan, de ezek szinte kivétel nélkül arasznyiak, így kifejezetten örültem neki, hogy indulás előtt a tenkara botot is bedugtam az ülés alá. 


Külön érdekessége ennek a pataknak, hogy még bozótvágóval is nehéz a közelébe férkőzni; a vízre szállás legalább tíz perc, a vízből való kikecmergés kétszer annyi, de a part nagy részén inkább esélytelen a szakadások és a bozót miatt - igazi dzsungelpeca, azoknak való, akik szeretik, ha térdig érő csalánban szánkáznak le a vízbe, akik nem bánják, ha tíz centis nyiladékokon kell bedobni a műlegyet vagy wobblert, akik nem félnek a csészealj méretű pókoktól; egyszóval azoknak, akik nem teljesen normálisak. Mivel nekem erről már igazolásom is van, felhatalmazva éreztem magam, hogy belevágjak a közepébe.


Egészen apró legyekkel kísérleteztem, néha-néha felkerült egy-egy Elk Hair Caddis vagy más szárazlégy is, de csak apróságok jöttek, talán tizenöt darab. Bevallom, nem is láttam nagyobb halat, pedig a víz nem mély, mindenhol szépen lehetett követni az alját.



Erős a gyanúm, hogy kedvenc kis patakom soha többé nem lesz a régi, elméláztam azon, hogy tizen-pár éve itt tanultam műlegyezni, itt fogtam az első szebb domikat...s bizony mindennapos volt a kiló körüli példány is (nem beszélek félre, bizonyítékképp itt van Janess videója is). 


Persze a patak még most is gyönyörű, tiszta, ideális élettér lenne a halaknak, külföldön egy ilyen víz lerablása után a tetteseket azonnal falhoz állítanák és tarkón lőnék - nálunk a fél környék tisztában van vele, kik villanyozták le a vizet (nagy részük jól menő vállalkozó), mégsem foglalkozik velük senki...


De visszatérve a bejegyzés elejére: a víz egy kis falu mellett folyik el, egy kukoricás tövében álltam meg az autóval. Nyilván, az egész terület magántulajdon, hamarosan meg is jelent a tulaj, egy fiatal srác, vadászruhában, egy kollégát fuvarozott ki a közeli lesre. Összefutottunk a parton, mosolyogva KÖSZÖNT, megkért, ha befejeztem a horgászatot, menjek majd ki az útra a kocsival, hogy ne zavarjam a vendégét. Mondtam, hogy természetesen azonnal megyek, megköszönte, kezet fogtunk és elhajtott. 
Falu kontra város. Hogy ne általánosítsak? Mert vannak kivételek? Számomra az utóbbi néhány év tapasztalatai nem ezt bizonyítják. 
Share on Google Plus

About elmondom

ClogFlyFishing - horgászblog tájakról, halakról, ételekről, emberekről, élményekről. A blogon található szöveges és képi tartalom megosztása csakis a szerző engedélyével!

5 megjegyzés :

  1. Ma ugyan ez volt velünk is a Karasicán. Két idős bácsi pecázott, és nem elzavart, de mondták, hogy hol vannak a vízen jó domolykós helyek. A falusi ember sokkal kultúráltabban tud bánni a másik emberrel általában. Persze mindíg vannak kivételek.

    VálaszTörlés
  2. Én sajna sok kivétellel találkozok. :(
    Éltem városban is sokáig, s bár a vidéket jobban szeretem, s már 12 éve faluban sőt, tanyán lakom, igazán falrengető alapvető különbséget nem nagyon találok a mai városi és falusi ember közt. A tanyasi meg... jobb, ha nem is emlegetjük. Talán a vidéki emberekkel könyebben el lehet beszélgetni, talán...
    De azért a horgászok közt sok normális is akad szerencsére.

    VálaszTörlés
  3. Gondolom, mindenkinek más-más tapasztalatai vannak e téren. Én egyre jobban rühellem a városi embereket, szó szerint a hozzám legközelebb eső alakok (lásd. szomszédok) is a legaljáról valók. Ha sikerült leruccanni mondjuk az Ormánságba, minden utamba eső idegen többet ér, mint ezek a gyökerek...megjegyezném, lehet, hogy bennem van a hiba, egyre kevésbé tolerálom az üvöltözést és az alpári hangnemet, ami (mifelénk) a városi ember legfőbb jellemzője.

    VálaszTörlés
  4. Annyit tennék hozzá, hogy Letkésen szinte minden ember teljesen ismeretlenül, kortól, nemtől függetlenül előre köszönt. a 3. napon a helyi kisboltban már kézfogással köszöntött a pénztáros srác, amikor a pecából a szállás felé bevásároltam a reggelinek valót.

    VálaszTörlés
  5. Igen a falusi életnek megvan a maga bája :) Nekem igazi falusi családi házam van, régi nagy telekkel... 1450 négyzetméter, parkosított udvar, meg kert, meg sövény, meg komposztáló, meg gyümölcsfák, azért van dolog rendesen.... de én szeretem.

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.