A városban

Idáig jutottam. A rohanástól megcsömörlött ember rapszódiája, a dübörgő teherautók és kamionok közti peca. Ácsingózás egy emberibb világ és élet után, a meggyötört vízben pedig elkeseredett ritmust kalapál a pici wobbler. Fél óra mennyország a szürke betondzsungelben. 



Persze mennék én  a Drávára, de a hatalmas víz elmosta a halakat, s a jó ég tudja, mikor lesz ismét horgászható a szabolcsi szakasz. Addig marad az ínségpeca, ami - néha - jól is elsülhet. Ahogy ma is. Az infókat Kisgyerek szolgáltatta, a pici körforgókat Józsi (a horgászboltos), a vizet a megyeszékhely, a hangulatot nyolc-tíz félrészeg utcaseprő - városi horgászturizmus magyar módra, katalógusba illő életérzés.


A kis patak meglepően szép és természetes, leszámítva azt a néhány tonna gumiabroncsot, slagot, strandpapucsot, reklámszatyrot, s sok egyéb, patakban köztudottan nélkülözhetetlen műanyag ereklyét, melyet kényelmes fajtársaink helyeztek el a vízben, de szerencsére két kacat között általában ott áll egy szebb domolykó is, ami csak a mi csalinkra vár. Körforgóval kezdtem, első dobásra meg is érkezett a legkíváncsibb halacska (a képek mobiltelefonnal készültek, ezért a gyatra minőség).


Biztos sokan felhördülnek majd, de utálok körforgó villantóval horgászni. Ez az a típus, amivel  legkevesebbet dobáltam, így használatát sem sikerült teljes mértékben elsajátítani. A képen látható darab tengelyét néhány dobás után sikerült elgörbítenem, a másodikkal is csak idegeskedtem, így újkori pörgettyűs pályafutásom véget is ért, előkerültek a jól bevált wobblerek (a közelben valahol csörömpölni kezdett egy légkalapács, megadva a veretés optimális ritmusát).


Néhány éve vettem egy amcsi cégtől ezt a wobbler sorozatot, azóta rozsdásodnak a dobozomban, pedig egészen korrekt, apró, másfél centi körüli darabokról van szó. Ma felavattam őket a vendégmarasztaló környezetben, szerencsére nem volt halálos áldozat, viszont a domik zabálták őket. A fent látható hal és néhány ikertestvére is ezeknek a remekbe szabott faragványoknak dőlt be; végigpróbáltam az egész szériát, mindegyikkel sikerült belenyúlni a tutiba (a túlparton csikorogva lefékezett egy kamion és hajigálni kezdték rá a raklapokat, ezzel is fokozva az idilli hangulatot). 


Ez a gyönyörűség az Ugly Duckling fekete csalijára indult be, majd' a kezemből rántotta ki a pálcát. Gondolom ő is megijedt a rikító mellényben megjelenő utcaseprőktől, pedig csak négyen próbálták közülük túlüvölteni a városi forgalmat. Behúzódtam a híd alá, nehogy észrevegyék, mit is művelek - nem hiányzik, hogy holnaptól a patak minden méterén négy horgász kapálja a vizet ötös meppszekkel. 


A nap hala: szintén botrepesztő rávágással operált, elképedve (vagy hálásan) nézett rám, mikor kiemeltem a habos vízből, valószínűleg nem hitt a szemének. Horgász, ebben a zsivalyban? Napokig én leszek a téma az elsüllyedt traktorgumi belsejében berendezett halbárban, bár van egy olyan érzésem, hogy senki nem hisz majd neki. Igazi urban legend lesz belőlem...

Fene egye meg ezt a városi horgászatot. Zaj, por, emberek, autók, benzingőz, káromkodás - mégis, alig várom, hogy újra kipróbálhassam. Ezúttal természetesen műlegyes bottal!
Share on Google Plus

About elmondom

ClogFlyFishing - horgászblog tájakról, halakról, ételekről, emberekről, élményekről. A blogon található szöveges és képi tartalom megosztása csakis a szerző engedélyével!

2 megjegyzés :

  1. "a patak minden méterén négy horgász kapálja a vizet ötös meppszekkel"
    Én már jártam így. És tényleg ötös, (de talán inkább hatos) meppsekkel operáltak. :D

    VálaszTörlés
  2. Kezd hasonlítani a "strandpapucsos gyerek a mólóról" fílinghez! :)

    VálaszTörlés

Üzemeltető: Blogger.