A Passion for Angling

Ha kicsit jobban belegondolunk, kivételes szerencsénk van.

Emlékszem, junior koromban szinte képtelenség volt összevadászni egy-egy jobb horgászfilmet, ám ha sikerült szert tenni néha egyre, irigykedve néztük rongyosra a már amúgy is leharcolt VHS kazettákat. Ma már van kábeltévénk, nagy sebességű internetünk, letöltőoldalaink, videómegosztóink. Dúskálunk a horgászfilmekben és sorozatokban (nemkülönben a könyvekben), s a rengeteg információ között lubickolva éppen csak azt nem vesszük észre, hogy a legfontosabb értékek szinte teljes egészében hiányoznak ezekből a tucattermékekből. Mert reklám az van dögivel, már csak a kifogott hal homlokáról hiányzik a filmet szponzoráló cég logója, de ne féljetek, hamarosan az is sorra kerül. 

Persze értelmetlen lenne hadakozni ez ellen, hiszen az élet minden szintjén megfigyelhető bizonyos fokú eligénytelenedés, mindenesetre a manapság "trendi" pecás műsorok és az általam annyira imádott horgászfilmek között pontosan akkora a különbség, mint a múlt század táncdalfesztiváljai és a manapság a kereskedelmi tévék által leadott tehetségkutatónak titulált, produkciónak alig nevezhető izék  között. 

De keseregni felesleges, akit nem érdekelnek ezek a filmek, ne nézze meg őket, térjen vissza inkább a gyökerekhez. Ifihorgász  koromban egyik rokon hozott egy rendesen leharcolt videokazettát valamelyik bécsi bolhapiacról - német dobozzal, de angol nyelven, - sokáig szinte havi rendszerességgel végigámultuk a filmet a haverokkal, aztán bekerült az elfelejtett kincsek közé, fel a padlásra. Mikor blogolni kezdtem, többször eszembe jutott a kazetta, szerettem volna írni róla, de valahogy mindig kiment a fejemből. Múlt hét végén azonban előkapartam a kacatok közül, lefújtam róla a port, és újra végignéztem; a film kockái visszarepítettek az időben és térben egyaránt, egy szebb és halban jóval gazdagabb világba. 

A címből biztosan kitaláltátok már: a Passion for Angling című sorozatról van szó. Bizony, nem mai gyerek szegény, 1993-ban kezdte el forgatni a BBC, s hat egészen különleges, felejthetetlen részt ért meg. Két angol úriember kalandjait követhetjük nyomon a filmkockákon: Bob James és Chris Yates neve valószínűleg nem ismeretlen a veterán pecások számára. Yates tucatnyi horgászati témájú könyvet írt (The secret carp, Casting at the Sun), valamint egy 1980-ban fogott pontyával sokáig abszolút brit rekorder volt. Ő képviseli egyébként a filmben a tradícionális vonalat (tárolóorsó, nádbot és egyebek), míg Bob James a modern társ, sípoló kapásjelző, peremfutó orsó, meg minden. Belevágnak a nagy kalandba, s mint már említettem, hat részen keresztül borzolják az idegeinket. 

A hat egymáshoz simuló epizódban visszatérhetünk gyerekkorunkhoz, megtanuljuk újra felfedezni a horgászat szépségeit, ahol nem a halfogás, hanem az élmény a lényeg, majd pontyozunk egy jókorát Redmire-ben, ahol egy óriás ponty mítoszának nyomába eredünk, horgászunk ősszel, s horgászunk az igazi pecás kedvenc évszakában, tél közepén, de felfedezhetjük a műlegyes lazacozás rejtelmeit is. 

A sorozat nálunk is futott, Szenvedélye a horgászat címmel, véleményem szerint ezzel a fordítással sikerült is azonnal megölni a film valódi mondanivalóját. Különben is, ez a szenvedély szó nálam mindig sántított kicsit, mikor a horgászattal hozták össze; szenvedélyes lehet a szerelem, lehet valaki szenvedélybeteg, de mindig valamilyen kóros lelkiállapotot fejez ki - legalábbis az én olvasatomban. Persze lehet, hogy nincs igazam, de a hátam borsózik tőle, mikor azt mondják valakire: ez aztán a szenvedélyes horgász! 

A címet lefordítani nem lehet. Nem is kell. Aki lelke mélyén úgy néz a horgászatra, mint Chris és Bob, az angoltudás nélkül is érteni fogja, mit szeretnének közvetíteni vele. Persze a film képi világa, hangulata is nagyon ott van a szeren, nem véletlen, hiszen Hugh Miles producerként atyáskodott a születése pillanatától, neki pedig olyan remekműveket köszönhetünk, mint a David Attenborough által jegyzett Élet a Földön sorozat (emlékeztek?). A remek gárdának köszönhetően a Passion for Angling jelenleg is a britek kedvenc horgászsorozata, ami azért nem kis szó, hiszen húsz éves jelenségről beszélünk.

Persze a Passion for Angling jóval több, mint egy celluloid szalag, párezer képkocka, vagy egy nézettségi statisztika. Tudom, talán furának tűnhet, de valóban ráébreszti az embert, mit felejt el manapság szeretni a horgászatban. Fiatalnak és öregnek, fenekező és műlegyező horgásznak egyaránt tanít valamit, ha mást nem, hát annyit, hogy a pecát élvezni kell! Közben leülni az őszi avarba, elővenni egy üveg bort, meginni, figyelni a közeli mezőn vadászó baglyot. Elfogadni, megismerni a többi vízen járó embert, valóban Emberként kezelni őket, tisztelni a Temészetet, kihasználni az Életet. Gondozni és ápolni a régi módszereket, hagyományokat, néha elővenni a tárolóorsót, nagyapánk Heintz blinkerét, vagy egyszerűen csak földigiliszta után kutatni az eső áztatta kertben. Ahogy gyerekkorunkban csináltuk...

A sorozat egyébként a kor követelményeihez igazítva mai napig kapható DVD-n (tökéletes karácsonyi ajándék), sőt, felröppent a híre egy remake-nek is; ez utóbbi persze nem biztos, hogy jó hír, mindenesetre érdekes ötlet. Egy biztos: ha még nem láttad, azonnal pótold be, garantálom, hogy napokig ez jár majd a fejedben.