Montana

A legutóbbi  pontyos túra ismét meggyőzött arról, hogy az egyik leguniverzálisabb, s ezzel együtt legelhanyagoltabb légy a Montana. Éppen ezért szeretném leporolni kicsit megfakult glóriáját, írni róla pár sort, mert ez az egyik olyan nimfa, mely hamar meghálálja a törődést.

Ahogy a neve is mutatja, a Montana amerikai eredetű légy, az USA-ból került át Angliába az 1950-es évek közepén, Nyugat-Montana varázslatos folyóinak partjairól. Hivatalos leírás először Peter Deane Fly Tying című könyvében jelent meg róla. Eredetileg nagyméretű kőlegyeket (stonefly) imitál, s bár nem tökéletes imitáció, a kőlegyek legfontosabb jegyeit tartalmazza. Mégsem lehet egyértelműen beskatulyázni, hiszen tegzeslárvaként is jól szuperál (ha jól megnézünk egy Montanát, tipikusan a tegezből kikandikáló lárva jut eszünkbe), de sokszor egyszerű attraktor légy - hiszen mi mással magyarázható a pontyok imádata állóvízen?

Anyagfelhasználás és szín tekintetében végtelenül variálható, érdemes is különféle variánsokat kötni, hiszen a halak nem minden esetben buknak a természetes színekre, a megszokott anyagokra. Az alap típus fekete-színes zseníliából (vékony kaktusz zsenília vagy estaz előnyben), fekete kakastollból készül, de érdemes megpróbálni hagyományos stonefly-farokkal (biots), a fej résznél csillogó szálakkal, különféleképpen színes fejjel vagy testtel, egyik legszebb pisztrángomat világoszöld testű, rózsaszín fejű Montanával fogtam.

Pisztrángos vizeken április-május az igazi Montana-szezon, de egész évben jól alkalmazható, persze halfajtól függően. Kis hazánkban a domolykó, a ponty, a keszegfélék nagyon jól foghatóak vele, pisztrángra pedig elsőrangú légy. Érdemes kipróbálni állóvízen is, mélyen és lassan vontatva, ha lehet, a parthoz közel. Pontyra érdemes súly nélkül is kötni, a víz felszínén úszkáló halakat becserkészni ilyen lassan süllyedő Montanával, ilyenkor gyakran lehet látni a ráforduló halat. Míg a honos halakra a kisebbek válnak be, pisztrángfélékre a nagyobb példányok a jobbak, hiszen nem ritka a kapitális jelentkező, a "sas nem kapdos legyeket" teória pedig az egyik legfontosabb alapelv a legyezésben.