Párhuzam

Egyik ismerősömnek egere van. Nem terráriumban, egyszerűen benn a lakásban, bujkál, rágcsál, neszez. Ismerősöm természetesen azonnal intézkedett, csapdákat helyezett ki, mérget csak azért nem, nehogy a kutya megegye. Megkérdeztem, miért kell megölni szerencsétlen egerentyűt? Az összes klasszikus érvet felhozta indoklásképp (megfertőz, megrág, összeszarik mindent), majd végül frappáns végszóként megjegyezte: egyébként is, minek él az ilyen állat?

Ilyen általános gondolkodás mellett ki várhatja el, hogy az egyszeri horgász érző ÉLŐLÉNYKÉNT tekintsen a halra? Ne is gondoljunk egyelőre arra, hogy egyenrangú ellenfélként tekintsen rá - ez körülbelül akkor valósul majd meg, mikor a valódi demokrácia -, egészen egyszerűen ne kínozza szerencsétlen párát.

Ha a pecás megfog egy halat és óvatosan visszaengedi, minimális stresszt és fájdalmat okoz neki. Ha megfogja és el óhajtja fogyasztani, teljesen rendben van a dolog, ám lehet ezt tenni kétféleképpen: a halak fájdalmát és szenvedését figyelmen kívül hagyva órákig kínozni őket, és pillanatok alatt véget vetni a szenvedésnek.

Tudom, egy fecske nem csinál nyarat, mégis, ha olvassa ezt a blogot bárminemű illetékes-fejes kolléga, töprengjen el azon, mennyit számítana egy olyan szabály, mely szerint az elvinni kívánt halat a vízparton a pecás kíméletesen KÖTELES megölni, megkímélve szerencsétlent az órákig tartó fuldoklástól és halálfélelemtől.

S ha már egér, oldjuk a hangulatot, íme az Internet egyik legjobb legyes videója.