Clogflyfishing

Mint minden művészet, a műlegyezés is bővelkedik nagy nevekben; meg nem értett művészekben és igazi mesterekben egyaránt. A szicíliai származású Enrico Puglisi is az utóbbi csoportba tartozik, nevének  kezdőbetűiből összehozott EP szignó valódi minőséget képvisel mindenhol a világon.  Mint említettem, Szicíliában született, s természetesen "előbb tudott halat fogni, mint járni". Édesapjával kezdetleges műlegyekkel kergették a halakat, akkor még nem szórakozás volt ez, egyszerűen megették a zsákmányt. Később séf lett egy elegáns étteremben (ekkor már szenvedélyes sporthorgász volt), majd az Egyesült Államokba költözött, itt fogta meg első pisztrángját tradicionális léggyel, s ekkor ejtette igazán rabul a műlegyes horgászat.  1992-ben New Yorkban megnyitott első műlegyes üzletét, a The Practical Fly Shop -ot, tervezni kezdte saját műlegyeit, s mára innovatív termékeinek és legyeinek köszönhetően az Enrico Publish Ltd. tulajdonosa. Weboldalán számtal...

Az utóbbi hónapok alatt a légykötő asztal mellett töltött órák számtalan - jobbára használhatatlan - ötlettel gazdagították légykötészeti tárházam. Néhány apróság azonban kifejezetten hasznosnak bizonyult, ezek közül szemezgetek most néhányat. Sajnos - mások számára szerencsére - mind az átkos polifoam szülöttei, bár modern, szinte rideg eredete ellenére egyre jobban megkedvelem ezt az anyagot. Könnyű használni, s nem mellékesen az egyik legjobb úszó tulajdonsággal rendelkező matéria, ami fél siker a felszíni streamerek és szárazlegyek esetében. Persze bemutatnom nem kell senkinek, mégis, az alant olvasható ötletkupac talán mások számára is ad némi inspirációt, hogy mindenki megtölthesse legyes dobozát műanyaggal.  Furry foam házilag Igen sokoldalúan használható anyag a külföldi webshopokban kapható "szőrös foam", melyet leggyakrabban rákok, ízeltlábúak, pókfélék kötéséhez használnak az elvetemültebbek. Persze az ára - ahhoz képest, hogy egy végtelenül egyszerű an...

Leszögezhetjük, hogy semmilyen horgászmódszer nem egyszerű. El lehet bagatellizálni, egy tucat megfogott hal után vérprofinak képzelni magunkat, mindettől függetlenül tény, hogy nem lehet egy témát teljesen megismerni. Kedvenc balinjaimnál ez hatványozottan igaz, ráadásul ha fokozni szeretném, akkor a legkiismerhetetlenebb módszernek a popperezést tartanám.  Pedig végtelenül egyszerűnek tűnik az egész: vásárolsz pár poppert (kisebbet-nagyobbat, olcsóbbat-drágábbat egyaránt), kimész a partra és megszórod velük a vizet, épp úgy, ahogy a kismillió netes videóban látod. A bökkenő ott kezdődik, mikor nem fogsz velük halat. Aztán ha fél év múlva sincs semmi eredmény, kételkedni kezdesz a módszer sikerességében, a popperek pedig a "tartalék" dobozba kerülnek. Balatoni popperes

Ezúttal nem az én agymenéseimet kell olvasnotok; Fachs Tamás készült nektek egy bejegyzéssel, keresve sem találhattam volna jobb horgászt e bejegyzés megírására (bár ő úgyis szerénykedik majd - ne higgyetek neki). Egy számomra igen kedves téma következik: felszíni balinpeca, pergető módra.  Amikor Balázs felkért egy topwater témájú cikknek a megírására, először csak pislogtam, mint pocok a lisztben. Mondtam neki, hogy az eddigi tapasztalataim alapján én még kezdő vagyok, nálam sokkal felkészültebb kollégák is szántják a víz felszínét a különféle műanyag csodákkal. 

Ezúttal ismét Fachs Tomi jelentkezik újabb topwateres cikkével. Fogadjátok szeretettel! Előző írásomra pozitív visszajelzést adtatok, ami rendkívül megtisztelő volt, ezért úgy döntöttem a holtszezont és a pelenkacserék közötti időszakokat kihasználva rászánom magam a folytatásra, és prezentálok további öt topwater csalit, amik a tavalyi pecáimat a leginkább befolyásolták. Remélem az alábbi sorokkal is sikerül átadnom valamit a felszíni peca szépségéből és az ehhez köthető praktikáimból, tapasztalataimból. Na persze ahány horgász, annyiféle elképzelés és ízlésvilág, úgyhogy mindenki csak annyit vigyen haza belőle, amennyi jólesik. 

Bár régebben több sötétben halványan világító legyet kötöttem balinra, kipróbálni valahogy soha nem sikerült. Nem, mintha nem bíztam volna bennük, hiszen ha egy műlégy működik, jobb esetben több színárnyalatnak is működnie kell; inkább elfelejtődött, gyakrabban kerültek elő a hagyományos fehér és ezüst színek, s mivel az őnök kajálták őket, nem is foglalkoztatott mélyebben a dolog. Múltkor azonban szinte még sötétben szálltam vízre, s a dobozban kísértetiesen derengett néhány előző nap kötött Gurgler (vagy ahogy a FTF-en évekkel ezelőtt elneveztem : Glowgler) , így tettem egy próbát velük. Mint nemrég olvashattátok, balinék kitörő örömmel fogadták az újdonságot. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy az egyszerű "nappali" színek is bejöttek volna, mindenesetre hatalmas élmény volt látni, ahogy a vakuval feltöltött, felszínt karcolgató műlégy mögött felpúposodik a víz és lepattintja róla egy-egy virgonc fenekeszeg. Mivel a hozzászólásokban és mailben is jeleztétek, hogy l...