Bejegyzések

történet címkéjű bejegyzések megjelenítése

A Nagy Kétszívű folyón

Kép
"...volt egyszer egy álmom (álomképem), nem olyan Király Luter Mártonos, hanem vizeserdős patakostavas pisztrángos..."- írta Pupa nemrég. Neki ajánlom egyik kedvenc íróm, Ernest Hemingway elbeszélését. Mert mindenkinek van egy hasonló álomképe, a nagy írónak is volt - hasonló az enyémhez -, s ezt írásba is öntötte a maga szófukar módján, ránk bízva, hogy olvassunk a sorok között. Jó szórakozást hozzá! Reggel, amikor felkelt a nap, a sátorban kezdett átforrósodni a levegő. Nick kimászott a bejáratra akasztott szúnyoghálója alatt, s körülnézett a reggelben. Keze vizes lett a fűtől, ahogy kijött. Nadrágját és cipőjét a kezében hozta. A nap éppen a domb fölött állt. Látszott a rét, a folyó és a mocsár. Odaát pedig a mocsár zöldjében nyírfák. A folyó tiszta volt, és simán, sebesen suhant a kora reggeli ég alatt. Vagy kétszáz yarddal lejjebb három fatörzs feküdt rajta keresztben. Fölöttük még simábbnak és mélyebbnek tetszett a víz. Nick odanézett: egy halásznyest éppen á...

Jani bácsi emlékére

Kép
A következő rövid történetnek nincsen csattanója. Sőt, fordulatokban sem bővelkedik igazán. Csattanni talán majd az ostor fog a VALÓDI bűnösök hátán egyszer, bár erre nagyon kevés esélyt látok. Múlnak az évek és az emberek, de a dolgok nem változnak. Ha pedig igen, akkor is a rossz irányba. Jani bácsi egyetlen dolognak élt: a horgászatnak. Szemeiben mindig ott tükröződött a vizek csillogása, mintha beleégett volna, keveset szólt, mint a vízi emberek általában, s a közelében mindig enyhe halszag lengedezett, ami nem volt kellemetlen, legalábbis nem annyira, hogy kerülték volna az emberek miatta. Durva kezei közül igazi kincsek kerültek ki, sokan használják talán mai napig azon a környéken könnyű nádbotjait, faragott úszóit, domborúra kalapált támolygó villantóit. Jani bácsi ezermester volt, ráadásul ismerte a környező holtágak minden szegletét, nádcsomóját, köszönőviszonyban állt a legkisebb rókával és a legfiatalabb vízimadárral is. Mindemellett az öreg mindig szomorú volt. ...

A sün

Kép
Szüleimnek van egy ősöreg kertje a háznál; a legtöbb fa már akkor vénnek számított, mikor kiskölyökként bekukucskáltam a kerítésem. Mondhatnám: a Titkok Kertje volt ez akkoriban számomra, persze a mienk csak később lett; egy idős néni lakott ott, millió macskával a verandán, és örökös mosollyal a szája sarkában. Később, megvettük a házat, akkor tudtuk meg, mennyi kincset rejt: elfeledett kutat, borostyánba bújt matuzsálem körtefát, eldugott, omladozó épületeket, s rengeteg állatot.  Azóta sok minden megváltozott, de a kert a régi maradt. Nem lett belőle bio-, sem kultúrkertészet, megmaradt olyannak, ahogy mi szerettük: öregnek és szépnek. Szeretek sétálgatni benne, ma délután Samu kutyámmal és a fényképezőmmel bóklásztunk a kopaszodó fák között. Samu fajtáját tekintve foxi, azaz ugrik mindenre, ami mozog, él és illata van, öt percbe nem telt, s az egyik fenyőfa alól vonyítva gurított ki egy sündisznót. Samut elzavartam, s barátkozni kezdtem a jövevénnyel. Eleinte ...

Lányok

Kép
Adott három lány, az egyszerűség kedvéért nevezzük őket Micinek, Picinek és Icinek. Esztétikailag, illetve alkati adottságok terén nincs nagy különbség köztük, mindkettő meg van áldva minden széppel és jóval. De! Igen, ez egy nagybetűs DE, hiszen a fent említett áldásokkal semmire sem megy a hölgyemény, ha híján van azoknak az értékeknek, melyek elviselhetővé teszik az egyéb hibákat és gyarlóságokat. Mici imádja a természetet és szeret kirándulni. Jól érzi magát a fűben ülve, virágok közt és a természet is elfogadja a maga módján. Ha teszem azt, legyezni lenne kedved, örömmel tart veled, a vízparton feltalálja magát, nem kell mellé gardedám, sem te, élvezi a friss levegőt, az életet. Fényképezget, olvas, rajzol, alszik, vagy ki tudja, mit csinál, de unalom soha nem látszik az arcán. A következő hétvégén ő szekál téged, hogy " ugyanmá' menjünk ki egy kicsit lengetni, mert a múltkor is olyan jól éreztem magam... ". Ha legyet kötsz mindenféle limlomból, nem röhög ki, ...

Rémtörténetek

Kép
„Semmilyen hal nem éri meg a kockázatot!” - írtam egy korábbi bejegyzésemben, s most, visszaolvasva jöttem rá, hogy ez a kijelentésem pontosan fedi a „ vizet prédikál és bort iszik” közmondást. Valószínűleg senki nem fürdött annyit akaratán kívül különböző vizekben, mint én, s ezeknek a fürdéseknek az oka kivétel nélkül a vakmerőség vagy a butaság volt. Aki ismer, tudja, hogy szeretek kapkodni, egy ígéretes víz mellett pillanatok alatt elveszítem a fejem, ráadásul ha egy szép rablást vagy szedést veszek észre, azonnal belevetem magam a legismeretlenebb gödörbe is. Ez a tulajdonság két-ballábasságommal kombinálva gyakran életveszélyes szituációkat idéz elő, melyekből eddig kizárólag a vakszerencse mentett ki, s persze mindig megfogadtam, hogy soha többet... Érdekességképpen szeretnék szemezgetni néhányat a legemlékezetesebb esetek közül, hátha más okul belőlük. A rendszeres fürdést egészen fiatalon, tizenévesen kezdtem, természetesen akkor, amikor a legoptimálisabb az ilyes...

Tulsó part

Kép
Talán néhányan rájöttetek, hogy nem véletlen a cím, ahogy nem véletlen a nemrég bemásolt írás, a Csuka sem; mindkét mű Fekete István tollából való. Ezen írás keretein belül az ő személyének, munkásságának, életének szeretnék tisztelegni; bizony, ő volt az, aki egy életre megszerettette velem a Természetet, az ő "meséi" által értettem meg már kisgyerekkoromban, hogy az állatok velünk egyenrangú lakói a Földnek, az ő történetein aludtam el, ők szórakoztattak el, ha unatkoztam, s legfőképpen neki köszönhetem, hogy szeretem írásba önteni a gondolataim. Fekete Istvánról nem lehet száraz tényeket közölni, az ő élete sokkal érdekesebb és kalandosabb volt annál, mint hogy évszámokkal és helyszínekkel párszáz karakteren belül letudja az ember, mégis, érdemes megismerni a fontosabb adatokat. A huszadik század elején született Göllében. Ha jártál már valaha azon a vidéken, tisztában vagy vele, mekkora ajándék egy fiatal gyerkőcnek, ha a zöld és a kék ezen somogyi végtelenjébe ...

Fekete István: A csuka

Kép
A természetrajzi könyvek azt írják, hogy a csuka veszedelmes ragadozó hal. Lehet. A természetrajzkönyvek bizonyára tudják, míg Lakatos Pali nem tudta, Mert Lakatos Pali nem foglalkozott semmiféle tudománnyal. Mégis sokat tudott, dacára betöltött tíz esztendejének. Pali általában iskolába jár, ami úgy május vége felé már kezd unalmas lenni, bár az oktató hatóság mindent elkövet a tízéves ifjúság figyelmének ébren tartására. Az oktató hatóság azonban nem horgászik, s ezért fogalma sem lehet arról az örömről, ami Palira az iskola "kapuinak bezárása" után szakad. Elő a horognyél, és elő minden! Úgymint zsinór, kis ócska orsó, úszó, horog, stb. Elő, és gyerünk a patakra, mert ha az iskola "kapuinak bezárása" még egy napot késik, Pali saját kezűleg zárja be. Pali apja a borbélymesterséget űzi, és bár engedi gyermeke halászati tevékenységét, de nem lelkesedik érte. Az apa szeretné, ha fia - ahogy mondani szokás - "nyomdokaiba lépne", de Pali nem szereti s...

How to look good?

Kép
A következő cikk enyhén szatirikus kis iromány Martin Joergensen tollából. Hogyan nézzünk ki jól? Melyek a mai műlegyező horgász legfőbb ismérvei? Divat lett-e a legyezés napjainkban? Az alant található fordításban mindenki felismerheti ismerőseit, barátait, esetleg saját magát is. Hogyan nézzük ki jól? Tanulmányozd ezt a cikket, hogy megtudd te is a titkot, hogyan nézhetsz ki olyan jól, hogy azok a legyes kollégák is azonnal elsárguljanak az irigységtől, akik eddig figyelemre sem méltattak. Megtanuljuk, mit és hogyan kell viselned a vízparton, a második részben a megfelelő viselkedést taglaljuk majd - a legyes ruha felvételétől egészen a vízbelépésig. Figyelem, ez az írás nem ad tanácsot technikai vagy egyéb horgászati kérdésben, hiszen mindenki tudja, ezek az apróságok nem befolyásolják jelentős mértékben az irányunkba tanúsított tiszteletet. A hangsúly a stíluson van! A ruházat mindig legyen menő és modern - vagy legalábbis olyan, ami nem ment még ki a divatból, - nézzük...

Pecapenia perniciosa

Kép
A címben szereplő, mostanában egyre több áldozatot szedő tünetegyüttes igazi téli betegség, mely legfőképpen az idegrendszert viseli meg. Szerencsére rövid lefolyású, a tavaszi napsugarak hamar elsöprik a PP okozta mélabút és ingerlékenységet, krónikussá nem válik a betegség. A Pecapenia perniciosa (magyarul vészes pecahiány) jellemzője, hogy pillanatok alatt gyógyultnak mutatkozik a beteg, mihelyst eltűnik a tavakat borító jégpáncél, s apad a folyók vízszintje, éppen ezért kezelést nem igényel, esetleg a tüneteket tudjuk enyhíteni a következőképpen: ösztönözzük a beteget légykötésre, wobblerfaragásra, egyebekre; ez eltereli figyelmét a betegségről javasoljunk hosszabb túrákat a téli vízparton szerezzünk be neki nagyobb mennyiségű horgász-szakirodalmat sürgősebb esetben pszichiátriai kezelés is szükséges lehet! A házastársi kapcsolatokat is megviselheti a PP-szindróma, a tavasz közeledtével egyre gyakrabban fordulnak elő nagyobb veszekedések, melyek legtöbbször a "Men...

Földvár felé félúton

Kép
Szeretem az őszi reggeleket, a hideg esőket, az ázott föld szagát, a borongós hajnalokat, aznap mégis végigborzongott rajtam az utálat, mikor útnak indultam. Próbáltam megtalálni a szépet abban a reggelben is, mégis, elnyűttnek és feleslegesnek tűnt minden próbálkozás, úgy éreztem, minden szép és jó kiveszett a világból. Átvágtam a városon, az autóbuszok ablakából emberek bámultak rám, arcukon egyforma kifejezés: újabb nap, újabb csalódások. Mentőautó vijjogott mellettem, néhány szakadt alak rohant át az úton, én pedig lassan kiértem a dombok, erdők, mezők közé. Hivatalos ügyben utaztam a fővárosba, persze halogattam, ameddig csak bírtam, de előbb-utóbb erőt kellett vennem magamon. A megbeszélés siralmasan alakult, ilyenkor csak egy jó peca segíthet, kikapcsolódás, egyedüllét. Dunaföldvár mellett a Solti-holtág régi ismerős, tizen-egynéhány éve horgásztam már itt, mikor megláttam a vizet a hídról, nem kellett sokáig győzködnöm magam: napijegy vásárlás a benzinkútnál, irány a holtág...