Clogflyfishing

Négy jó barát, négy vén horgász elindultak vidáman,  négykerekű járgány gurult ős hetedhét határban. 

Elöljáróban leszögezném: valószínűleg a világ egyik legrosszabb tesztelője vagyok! Bocsánat, nem jól fogalmaztam; ha nem is a legrosszabb, minden bizonnyal a "leggazdaságtalanabb" de mindenképp az egyik legőszintébb tesztőr voltam egész életemben. Bizony, elég hosszú ideig foglalkoztam tesztek és kritikák írásával, persze nem a horgászat, sokkal inkább a szórakoztató elektronika (filmek, mozi, videojátékok) berkein belül. Jöhetett a promo csőstül  (bögre, póló, egéralátét, minden, amit műanyagból elő lehet állítani), ha nem tetszett az adott téma, senki sem tudott rávenni arra, hogy csupa szépet írjak róla. Szó sincs itt semmiféle önmagasztalásról, egyszerűen valamiről negatív kritikát írni sokkal szórakoztatóbb, mint az egekig magasztalni (lol)... A horgászatnál ez másképp van: ha nem szeretem az adott terméket, a büdös életben nem fogom kivinni a vízpartra, ergo véleményt sem tudok róla mondani. Az pedig, hogy halakat akasztgassak át különféle csalikra, vagy a fotó kedvé...

Nem is olyan régen a blogra felpakoltam egy nagyobb galériát, remélve, hogy a T. Olvasók igényét kielégíti majd a bemutató. Nem így lett. Kaptam néhány jogos kritikát, amiért mostanában ritkán és kevesebbet írok (természetesen örülök annak, hogy hiányoznak a bejegyzéseim), így nekiveselkedtem egy hosszabb hangvételű szösszenetnek. Közben megérkezett egy antikváriumból a '90-es években kiadott Horgászkalauz sorozat, köztük az anno ronggyá olvasott nagy kedvenccel, az 1992-es kiadvánnyal - Dr. Hunyady Attila borzolta a kedélyeket benne "Vízen járni jó, de..." című írásával. Számtalanszor elolvastam ifiként, így most - több, mint húsz évvel később - rég elfeledett érzéseket keltett bennem a kiadvány. Szinte éreztem azoknak a régi horgászatoknak az illatát, és elő kellett vennem megfakult fényképalbumom, hogy elmélázzak elmúlt kalandokon, elmaradt horgászbarátokon...  Az öreg Hunyadyt az utóbbi években sok támadás érte - az Internet (sok előnye mellett) arra is kiválóa...

Június és július: két olyan hónap, amikor szinte minden a horgászat körül forgott. Nem vicc, alaposan belecsaptam a jóba, volt minden, ami nélkül semmit sem ér az élet. A blog is emiatt lett hanyagolva, gondoltam, majd ömlesztve, együtt képtár formájában felkerül minden; így is lett, parancsoljatok! Jártunk a viharos Balatonon, a drávai füllesztő, szúnyogokkal terhes nyári éjszakában, forró homokpadokon, a Mura völgyében, tenkaráztunk kis patakokon, dobáltunk nagy balinlegyeket és műcsalikat végtelen mennyiségben; ültünk kajakban és kutyagoltunk hosszú kilométereket.  Tonnányi fotó készült ezekről a kalandokról, alaposan szortíroznom kellett, de nem hiszem, hogy kíváncsiak lettetek volna a töménytelen balinra, domira s egyebekre. A képek között vannak "idegenből" származó szépségek is, köszönet ezekért és a közös horgászatokért is Aurélnak, F.Tominak, Sanyinak, Lackónak, DP-nek, Siminek és Ricsinek. 

Indulok a Murára. A lépcsőházban összeakadok két szomszéddal; egy kriptaszökevény és egy leharcolt háziasszony esik éppen egymásnak valami gangon nevelt kóró miatt. Ma már ez a harmadik perpatvar, egy újabb epizód a Szomszédok című telerémálomból. Lakótelep, cipős doboz méretű lakások, kis élettér, kevés ész. A népnevelő tévéműso rok megteszik a hatásukat, a két nő rémisztő élethűséggel adja elő a tegnap esti Celeb vagyok, ments ki innen! című műsor kulcsjelenetét. Elsunnyogok mellettük, nem is hallják, ahogy köszönök. Elmosolyodok, a százötven kilométeres autóút hirtelen nem is tűnik olyan hosszúnak... Mikor bedokkolok a rátkai kis ház udvarán, elfog az az ismerős nyugalom, ami minden hasonló túrát áthat, és amiért képes vagyok bármekkora utat megtenni. A cserépkályhában ég a tűz, a lángoló akácfa illata keveredik az eső áztatta avar atmoszférájával; otthon érzem magam. Csend és nyugalom, Fekete István vadásztörténetei jutnak eszembe, a kis kalyiba, a málnázgató medvék, az eg...

Egyik cimborám mesélte, milyen jól érezte magát hétvégén. Valami wellnes csodában növesztette a seggét, volt kaja és pia kifulladásig (állítólag kipróbálta a kaviáros-vajas-pezsgős koktélt az Én a vízilovakkal vagyok című filmből), szaunázott, pezsgőfürdőzött és még meg is masszírozták. Eszembe sincs leszólni az efféle csodaszanatóriumokat, de ha iszapfürdőt kívánok, kiruccanok mondjuk a Pécsi tóra, ahol a kényeztető sár mellett néha igazi folklór műsort is megtekinthet a szerencsés kiránduló. Ha masszázs kell, kajakba pattanok, s fél-egy óra múlva minden izmomat átgyúrja (néha túlságosan is) a műanyag hajótest és az evezés tempója. Kaja és pia? Az is van dögivel, csak hogy a legutóbbiakat említsem: pontytepertő, harcsahalászlé, romapecsenye, valamint (bár erre nem vagyok büszke) kutyafuttában egy emberes Big Mac menü. Persze a hozzávalókkal: sör, vörösbor, kóla... Milyen az ideális hétvége? Például ha Bazsival kiruccansz egy közeli patak partjára, ami lassan elönti a környező fa...

2013 elején nézegettem először képeket a Salmo szépreményű műcsalijáról, a Lil Bug -ról: bogaras létemre azonnal megfogott az egyediség varázsa. Bogárwobbler: nem új ötlet, több cég próbálkozott már hasonlóval, de eddig ez a csali tetszett meg legjobban, s még jóval a premier előtt sikerült hozzájutnom néhány darabhoz. Próbálgatni tavaly már nem volt idő (jócskán kinn voltunk a rovarszezonból), mindenesetre a mozgása meggyőzött. Tiszta bogár... Nem vagyok túl nagy Salmo rajongó (egyszerűen a legtöbb csalijuk soha nem hálálta meg a törődést), a gusztustalan Thrill iránti hatalmas hódolatot például soha nem értettem; meggyőződésem, hogy ahol működött, ott balinólommal vagy pilkerrel is meg lehetett volna fogni a halat, a testére aggatott horgonyoktól meg a hideg kiráz (idén jöttek kisebb, "lájt" Thrillek, meglátjuk...). Persze a Lil Bugot jó előre bereklámozták a hazai üzletek, nézzük, mit írnak róla: "Kedvelt és bizonyított wobbler a Salmo-tól. 2013-as újdonsá...

"Somebody just back of you while you are fishing is as bad as someone looking over your shoulder while you write a letter to your girl." - Ernest Hemingway Vagyis: ha valaki peca közben a hátad mögött áll, az olyan, mintha egy szerelmes levél írása közben bámulna.  Találó...

A Piketrek cég tervezője és/vagy tulajdonosa valószínűleg elborult Csillagok Háborúja rajongó. Nincs is ezzel baj, minden valamirevaló 30 feletti hetero férfi megbolondul a "szent trilógiáért", mégis fura, ha egy műlegyes csukázóbot mellé társítják a halhatatlan fogalmakat, mint például " light saber ", azaz fénykard. Kölyökkorom nagy álma volt egy ilyen szablya (bár jobb híján meg kellett elégednem mindenféle fadarabokkal, amit pirosra-kékre-zöldre festettünk, attól függően, tulajdonosa az Erő mely oldalához vonzódott); sosem gondoltam volna, hogy felnőtt fejjel valóban birtokolni fogok egyet. Hogy a light helyett pike van ráírva (természetesen eredeti SW betűtípussal!), nemhogy ront a helyzeten, sokkal inkább javítja a körülötte ragyogó dicsfényt... Blogunk szülőatyja, Tenka mutatta nekem először a Piketrek legyeket, erről (réges-régen, egy messzi messzi...ehh...) értekezett is egy bejegyzésen belül. Én akkor még vallottam a legtöbb műlegyes horgász...

Estnek árnyán alkony szárnyán  a szürkület végiglibben.  Régi tőkék mámort rejtőn  kapaszkodnak kopasz lejtőn  s rőt levelük meg-megrebben. Int egy árnyék, elmúlt szárnyék  bús fürtöknek takarója,  késő darázs zsongva-bongva,  szeptemberi titkot mondva,  pihenni száll a karóra.  Vén diófa zizeg, susog,  egy-egy dió halkan koppan,  holt levél száll a mély útba,  Tejút néz a bedőlt kútba, gyalogúton lépés dobban.  Lépés dobban, korsó koccan,  Öregember ballag ottan.  Elmúlt a nap, s csak a sötét  látja és a csillagos ég,  amint köszön meghatottan.  Foszlott szélű kalapjával,  megemelve lassan, mélyen  annak, aki mindig ott van,  sötétben és világosban,  tárt karral a gyepű szélén. (Fekete István: Estnek árnyán)

Akik rendszeresen látogatják Atyafi blogját, már olvashattak a SpinMad kivételesen egyszerű, ám annál nagyszerűbb csalijairól. Nagy örömömre néhány hete én is hozzájutottam egy kisebb szetthez , s persze tűkön ülve vártam az első dobást a nagy folyó partján. Addig is naponta elővettem, nézegettem őket: annak ellenére, hogy az ötlet nem teljesen új, egy egészen egyedi műcsalit hoztak létre a fejlesztők: ezek a kis "pengék" nem állnak másból, mint egy fémlap, rajta néhány jól elhelyezett nehezék, két horog, s néhány apró furat (ide kerül majd a karabiner, attól függően, milyen szintű veretést szeretnénk elérni velük).  Személy szerint csak a középső, kellemesen, de még nem zavaróan verető beállítást használtam, bőven megfelelt az igényeimnek és a halak igényeinek is. A színskála meglepően széles, ráadásul öt különböző méretben kaphatóak: CMA (2.5 gramm), Uklejka (3 gramm), Amazonka (5 gramm), Hart (9 gramm), King (18 gramm). Lehet válogatni, nekem az Amazonka l...