Clogflyfishing

Az élet egy befejezett, kész feladat, amelynek elviselésétől senki sem kíván idő előtt megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, mint az esztendő különböző évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek van tavasza, piros nyara, hosszadalmasan ásító ősze, megnyugtató tele. Élet, amely pontosan igazodik a kalendáriumhoz. Vannak fiatal napok, vannak öreg napok, jönnek és mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek, jó és rossz kedvek, ájtatosságok és káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki sem csodálkozik az életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz áhítatos napsugara és nem váratlan az ősznek mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik, hogy elmúlik a nyár. Okos ember megnyugszik a tél hótakarója alatt, az örökös némaságban, az emberhangtalan magányban. /Krúdy Gyula/

Szombati túrámon a vérszívóké volt a főszerep. Most nem a magyar politikusokra gondolok, hanem a szúnyogokra és minden egyéb élősködőre, amelyek körülvettek a Dráva ártéri erdeiben. Soha nem zavartak különösebben a szúnyogok - hiszen egy nyári estének ugyanolyan szerves része az érzelmes döngicsélés, mint egy balatonparti kisvendéglőnek a pókháló, - viszont az idei év valódi kihívás lesz mindenki számára. Alap felszerelés lesz sátorhoz a szúnyogháló, a táskában pedig helyet kell szorítani minimum két liter DDT-nek, ha komolyabb vérveszteség nélkül akarjuk átvészelni a fülledt, nyári éjszakákat. Tegnap annyi szúnyogot ütöttem agyon, hogy a kajak merülési mélysége három centivel nőtt a belsejében felhalmozódott tetemek miatt. Kis túlzással persze... Egy kis reggeli kavarodás miatt csak délben indultam útnak a Folyó felé, egy órakor már a habokat szeltem, háromkor pedig egy fa alatt álltam, s esőkabátom könyökében már állt a víz. Nem tudom, milyen idő volt az ország többi részébe...

Olvad a hegyekben a hó, szépen megy felfelé a Dráva. Úgy tűnik, meg sem áll 500-ig. Valahogy most nem zavar annyira a dolog, kiderült, hogy a tavalyi ódzkodás majré volt csupán, 300-as víznél szépen ment az evezés, csak akarni kell (meg ledobni néhány felesleges kilót). Először persze rettegtem attól, hogy néhány kilométert lecsorogva nem tudok majd visszaevickélni, de szerencsére nem ragadtam ott egyik homokzátonyon sem - már csak azért sem, mert homoknak nyoma sincs sehol... Viszont az idő gyönyörű, el sem hinné az ember, hogy néhány hete még autókban ragadtak az emberek a méteres hótorlaszok között. Egyre zöldebb az erdő, egyre melegebb a víz is, így a mélyebb részeket hanyagolva inkább partközelben próbálkoztam, hátha domiék kidugják az orrukat cserebogarat kajálni. Egy könnyű pergető és egy legyezőbot volt velem, a pici wobblerek a kutyának sem kellettek, így a streamereket erőltettem kisebb és közepes méretekben.  Tilalom van, tehát jön a balin mindenre, ami vi...

Remélem a hétvégét minél többen a vízparton töltitek. Ha esetleg vasárnap este holtfáradtan monitor elé kerültök, nézegessétek ezt a videót is: virtuális Dráva-túrára invitállak benneteket három hosszú perc erejéig. S bár a Folyó megismeréséhez egy élet sem elég, azért fogadjátok szeretettel ez a rövid kis ízelítőt.

Elmúlt május elseje, ami nem azért fontos, mert túl vagyunk a munkátlanság ünnepén, hanem lejárt a Novellapályázat határideje is. Sajnos sanyarú mosollyal jegyzem meg, hogy nem érkezett értékelhető pályamű, kritika és támadás viszont annál több, amit képtelen vagyok haraggal kezelni, egyszerűen csak derülök egyet rajta és az élet megy tovább. Nem erőszak a disznótor - a disznó is megmondta, - ha nem, hát nem, ezentúl nem erőltetem a hasonló megmozdulásokat. Régen posztoltam bejegyzést is, aminek az a legfőbb oka, hogy kegyetlenül lusta vagyok, és ha éppen aktív kedvemben talál a Jóisten, inkább kötök egy pár egyedi (gyk: tökéletesen használhatatlan) legyet vagy horgászni megyek. Gondoltam, pótolom a pótolnivalót, és ömlesztve rátok zúdítom néhány utóbbi túra történéseit. Az utóbbi hónapokban állandó helyet kapott a kajakban egy ultrakönnyű kis pergető bot is. Ennek több oka is van: kajakból a rohanó Dráván kutya nehéz normálisan lengetni, ráadásul a halak is leragadtak valaho...

Kedves Barátom! Joggal haragszol rám, hiszen nagyon régen írtam Neked. Mentegethetném magam azzal, hogy rengeteg dolgom volt, hogy folyton dolgozok és lefoglal a család, de ez persze nem igaz - vagyis csak részben -, hiszen számtalanszor eszembe jutottál (üres óráimban is), de úgy gondoltam, "ej, ráérünk arra még". A hónapok pedig csak repültek és repültek, s azon veszem észre magam, hogy már 2012 tavasza van, s én egyre ritkábban gondolok rád.  Lassan két éve már, hogy itt hagytál minket, ki tudja, hol túrod éppen a földet a nagyvilágban. A Te életedhez képest az enyém szürke és unalmas, mégis elégedett vagyok vele, mert - bár kis hazánk vezetői szorgosan dolgoznak azon, hogy ezt megakadályozzák - jól érzem magam a bőrömben, és boldognak mondhatom magam. Gyakran eszembe jutnak a közös horgászatok, mikor még HOKÉV Junior bottal kergettük a pontyokat meg az amurokat, pergetőtúráink, a filléres benzinnel megtankolt Jawa Mustangok, a szinte ronggyá használt sátrak és a ...

Délelőtt meló közben csörög a telefonom, felveszem. Volt biológia tanárom és jó barátom, Pali bácsi az, röhögve meséli, hogy fenn vagyunk a BAMA.HU oldalon , amint a Balokány ligetben riogatjuk a jónépet. Először nem tudtam hova tenni a dolgot, azt hittem, hülyéskedik, mint mikor anno osztálykiránduláson becsípve egy nem létező norvég népitáncot próbált megtanítani az osztállyal. De nem, valóban fenn van a hétvégi akció a baranyai hírportálon, úgyhogy röhögtem egy jót és folytattam a melót, s közben a délutáni kiruccanást tervezgettem. Hétvégén ugyanis a csónakázótó után igazi kihívás vár: egy drávai túra. Jelenlegi pudinghoz hasonlító állapotom (melyek közvetlen oka töménytelen ülőmunka, egy kényelmes házasság, és jókora adag lustaság, valamint a magyar konyha mértéktelen imádata) semmiképp sem alkalmas ugyanis öt kilóméteres evezésre felfelé, az áradó Dráván, s bár az újévi fogadalomban szerepelt ezen állapot megszüntetése, még az út felénél sem tartok. Gondoltam, legalább a nem lé...

Az ember fia - főleg, ha horgász a szerencsétlen - nehezen viseli a tél megpróbáltatásait. S ha az illető ráadásul egy vadiúj kajak tulajdonosa, szinte kínzásként hat rá minden jégpáncéllal eltöltött nap. Ilyenkor a legszélsőségesebb gondolatok is király ötletnek tűnnek, éppen ezért kaptam Atyafi legújabb agymenésén: nevezetesen egy kora tavaszi kajaktesztelgetésre a pécsi Balokány csónakázótavon.  Valószínűleg a büdös életben nem fogom megtudni, hogy tilosban jártunk ma, vagy a legnagyobb bűnünk annyi volt, hogy komplett hülyének nézett minket a baranyai megyeszékhely lakossága, mindenesetre örök hála az ötletért, hiányzott már a folyékony halmazállapotú víz, még akkor is, ha bűzlik a döglött törpeharcsáktól és tíz evezőcsapással könnyedén át lehet szelni.  Viszont a kajak tesztelésre került végre, nem ázik be, nem merül el, nem dől egyik oldalára sem, azaz tökéletes lesz az idei horgászathoz, reméljük, hamar nyálkás lesz a temérdek haltól. Természetesen a Dráva és a Balo...

Haragszom Atyafira . Kezdődött azzal, hogy megismertem és nem hagyott békén a kajakmániájával. Általában nehezen paliznak be az emberek, a TV Shopokból is ritkán vásárolok, ritkán hagyom, hogy a reklámok és a fogyasztói társadalom magával rántsanak a felelőtlen költekezésbe. Neki azonban sikerült elindítania egy újabb lejtőn, mintha nem lett volna elég a műlegyező horgászat, ami tudvalevőleg egészen szélsőséges kiadásokba és vállalkozásokra hajszolja az elővigyázatlan emberkéket.  Szóval, haragszom rá, s most tegyük félre azt, hogy hírbe hozott különféle baglyokkal, több látogatója, van, mint nekem, ráadásul a Pupa-kupát sem nekem ítélte; nagy hiba volt mindegyik, nehezen megbocsátható, mégis, valahogy lenyelem a keserű pirulát (néhány év múlva). Viszont azt már nem tudom elnézni neki, hogy teljesen belebolondított a kajakos horgászatba. Nem gondolkodik el az ilyen ember azon, hogy a tisztelt olvasókat különféle kiadásokba hajszolja az irományaival? Hogy éjszakánként ...