Clogflyfishing

Korunk átka az interaktív szórakoztatás, a számítógép, a különféle videojátékok: ezek hatására a gyermekek egyre ritkábban kerülnek ki a szabad levegőre. Inkább ülnek a modern kütyük előtt, s a virtuális világban élik ki agressziójukat, ahelyett, hogy a vízparton tennék ezt. Ebben a fejezetben a horgászatra szoktatásról írok majd, segítségével biztos lehet abban, hogy gyermeke rövid időn belül akklimatizálódik a kinti hőmérséklethez, szélsőséges időjárási viszonyokhoz, s Ön is örömét leli majd a közös túrákban. 1. pont - A gyermek kicsalogatása a szobából Kezdjük rögtön talán a legnehezebb ponttal: gyermekünk kompjúterhez ragadt, renyhe testét rávenni arra, hogy megmozduljon, s a tópart felé orientálódjon. Erre egészen költségkímélő módszerek vannak: egy zacskó chips, egy üveg kóla, de néha egy télifagyi is megteszi; a módszer lényege, hogyha a gyermek már az ajtón kívül áll, gyors mozdulattal zárja be azt, ezzel a manőverrel elejét veheti a menekülésnek. Ha a csemegék nem jön...

Ebben a bejegyzésben kicsit eltérek a legyes-pergető vonaltól. Tavalyi újévi fogadalmam szépen sikerült megtartanom; folyóra szálltam egy kis lélekvesztőben és hihetetlenül izgalmas élményekkel gazdagodtam. A dolog azonban kissé egyoldalúra sikeredett: domira, jászra, balinra és csukára horgásztam, a békés halak valahogy szépen kimaradtak. Nem csoda, ha a lelki szemeim megjelent egy-egy szebb balin, eszembe sem jutott pickert vagy bolognai botot pakolni a csónakba, a márnára vagy paducra legyezés pedig számomra már tényleg extrém kategória a rohanó vízen (annak ellenére, hogy őszintén tudom tisztelni azokat, akik így horgásznak és halat is fognak).  Idei fogadalmam tehát az, hogy többet foglalkozom majd ezekkel a gyönyörűséges jószágokkal, ami valószínűleg nagy örömet jelent majd nekem, nekik jóval kevesebbet. Persze állóvízen is szeretném őket hajkurászni, a legyes pontyozás mellett nagy szerepet kap idén a pickerezés is.  Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy az etet...

Hogy Pupa miért pont az én "szaktudásomra" építette a Légy-ott című műsor egyik epizódját, valószínűleg örök rejtély marad; mindenesetre telefonon hónapokkal ezelőtt lebeszélte velem a randevút, elküldte az elképzeléseit, s megszervezte a találkozót, én meg persze - régi ismeretségünkre való tekintettel - azonnal rábólintottam a projektre. Azonban míg egyik énem (a szerényebb) kicsit fázott a dologtól, a másik kacér kíváncsisággal várta a felvétel napját, mivel a március vége semmiképp nem nevezhető ideális időpontnak egy kiadós műlegyes pontyozáshoz. A találka azonban csúszott, s a megkönnyebbült sóhajt, mely kiszakadt belőlem, talán még a Tatooine-on is hallották, ugyanis az új időpont (április utolsó hete) sokkal biztatóbb volt; elárulom - ha még nem kerültél volna ilyen helyzetbe, - a stressz, amit az okoz, hogy egy komplett forgatócsoport azért utazik 200-250 kilométert, hogy felvegyen egy kiadós betlit, a legflegmább horgásznak is okoz ám néhány álmatlan éjszakát. ...