Clogflyfishing

Talán emlékeztek még páran a régi szép időkre: hajdanában kivételes pisztrángállomány volt a Pécsi tóban. Persze vitte mindenki, tízesével-húszasával, fogták szerencsétleneket gilisztával, tyúkbéllel, kenyérkockával, míg a csoda véget ért; a szivárványosok az utolsó szálig ki lettek pucolva a tározóból, írmagjuk sem maradt.  Mostanáig. Domy barátom ugyanis nemrég gondolt egy merészet, közös ismerőstől egészséges szivárványos pisztrángokat szerzett, akik tegnap a Pécsi tó hűvös vízében otthonra leltek. A tizenegynéhány centis növendékek jól vették az akadályt,- nagy részük talán elkerüli majd a pákosztos csukákat is -, szemmel láthatóan élvezték a nagy vizet. Csak remélni merem, hogy minél több megéri az aggastyán kort, s igazi ékköve lesz ennek az egyébként is gyönyörű víznek.  Ehhez persze a Ti segítségetekre is szükség lesz: ha véletlenül egy ilyen kis szivárványos akadna horogra, kérlek benneteket, óvatosan bánjatok vele, s mindenképp engedjétek vis...

A mai napot ismét a vízen töltöttem. Persze a Pécsi tavon, hiszen egyrészt közel van, másrészt szerettem volna végre süllőt fogni. Nem sikerült.  Mégis, igazán pihentető horgászatban lehetett volna részem, ha nem érkezik meg a partra egy unatkozó család. Papa, mama, gyerekek - s a gyerekekbe mintha ördög bújt volna ezen a gyönyörű novemberi napon. Szemetet szórtak a vízbe, kővel dobálták a kacsákat, visítottak, ahogy a torkukon kifért. "Nem szólsz rájuk?" - szólt az anya. A büszke apa pedig csak megrántotta a vállát... Nekem pedig eszembe jutott Fekete István egyik legemlékezetesebb története. Fogadjátok szeretettel, ahogy a ma lőtt képeket is. Öregember ült az asztal mellett, és kinézett az ablakon. Csak nézett. Kalapja az ölében, botja két térde között, és szeme meg se rebbent a szigorú nézésben. Az ablakban két muskátli között a szomszéd kéménye látszott, a kéményen gólyafészek. A fészek peremén a kis gólyák szárnyukat próbálgatták, néha felugrottak a levegőbe, és...

A Pécsi tó és Orfű környéke pólyás korom óta a szívem csücske, és valószínűleg az utolsó gondolatom is majd a tó kékeszöld vize lesz. Sajnos a környéken uralkodó állapotoknak köszönhetően (helyi kiskirályok, dilettáns törvényhozók, és vállalkozók, stb) a hely sem a régi már - mondhatnám: elkurvult -, mégsem tudok megválni tőle. Évente egyszer pedig ez a gyönyörű és kivételes hely ad otthont a Medvehagyma fesztiválnak , melyet a hétvégén rendeznek meg, sokezer látogatóval, sokszáz féle étellel és itallal, és sokmillió négyzetméter illatozó medvehagymával. "Medvehagyma, medvehagyma, éhen minket sej, ne hagyj ma...!" Mondogatjuk hosszú évek óta a magunk költötte (kín)rímet. A Pécsi tavat látni már önmagában élmény, ha hozzátesszük, hogy a környéket belengi a frissen sült medvehagymás pogácsa illata, gondolhatjátok, milyen nehéz szabadulni onnan. A rendezvény fő szervezője egyébként a Muskátli étterem és kemencés udvar - csak megsúgom, hogy a megye egyik legjobb vendéglátóh...

Mivel a négynapos ünnep első fele munkával telt, s nagyon úgy nézett ki, hogy az Atyafival szombatra tervezett túra is elmarad, nézelődtünk kicsit az interneten a családdal, s egy röpke, másfél napos kiruccanást terveztünk a környékre. Öt ember igényeit kellett kielégíteni, ami nem kis feladat; szerencsére engem az is boldoggá tesz, ha terpeszkedik a közelben valahol egy horgászható vízfelület. Így esett a Pécsi tótól néhány kilométerre fekvő Rácz tanyára a választás.  Nem szeretem a reklámot a blogokon (a sajátomon az ingyenreklámot például kifejezetten rühellem), de gondoltam, írok pár szót erről a kivételesen szép helyről. Ha esetleg Baranyában akad teendőd, s főképp, ha kis családod is veled van, érdemes megfontolni, hogy itt töltötök egy éjszakát. Még jobb, ha komplett nyaralást terveztek ide, van lehetőség és látnivaló dögivel. Az asszony odáig lesz a programoktól és az új Aquaparktól, a gyerkőcök kifulladásig dögönyözhetik az állatokat, Te pedig a nap felét h...

Délelőtt meló közben csörög a telefonom, felveszem. Volt biológia tanárom és jó barátom, Pali bácsi az, röhögve meséli, hogy fenn vagyunk a BAMA.HU oldalon , amint a Balokány ligetben riogatjuk a jónépet. Először nem tudtam hova tenni a dolgot, azt hittem, hülyéskedik, mint mikor anno osztálykiránduláson becsípve egy nem létező norvég népitáncot próbált megtanítani az osztállyal. De nem, valóban fenn van a hétvégi akció a baranyai hírportálon, úgyhogy röhögtem egy jót és folytattam a melót, s közben a délutáni kiruccanást tervezgettem. Hétvégén ugyanis a csónakázótó után igazi kihívás vár: egy drávai túra. Jelenlegi pudinghoz hasonlító állapotom (melyek közvetlen oka töménytelen ülőmunka, egy kényelmes házasság, és jókora adag lustaság, valamint a magyar konyha mértéktelen imádata) semmiképp sem alkalmas ugyanis öt kilóméteres evezésre felfelé, az áradó Dráván, s bár az újévi fogadalomban szerepelt ezen állapot megszüntetése, még az út felénél sem tartok. Gondoltam, legalább a nem lé...